Várostörténet a falon

A Gucki becenevű Augusta 1893-ban született, és 99 évet élt. Első fényképezőgépét 15. születésnapjára kapta édesapjától. Lelkesen fotózta családját, barátnőit és szülővárosát. Mivel a Szentháromság-templom szomszédságában nőtt fel (a Neulinger család üzemeltette a Pipához címzett vendéglőt), gyakran belvárosi utcarészletek szolgálnak a családi képek hátteréül. De a lakásbelsők is izgalmasak, megelevenedik rajtuk a korabeli divat, a polgári életforma. A mintegy kétszáz üvegnegatív egy bécsi garázsból került elő, és egy idős pozsonyi polgár jóvoltából jutott el a Pozsonyi Kiflihez, amely a századforduló többnemzetiségű Pozsonyának történelmi és kulturális értékeit ápolja és népszerűsíti. Ismeretterjesztő internetes portált üzemeltetnek, gyűjtik és digitalizálják a régi képeslapokat, térképeket, dokumentumokat, igyekeznek erősíteni a pozsonyi lokálpatriotizmust. „Kálmán László, a Neulinger család barátja hozta haza Bécsből az egész hagyatékot. Egy szabadtéri rendezvényen jött oda a standunkhoz és kínálta fel nekünk a negatívokat. Azt mondta, figyelemmel kíséri a tevékenységünket, nézegeti a honlapunkat, tudja, hogy digitalizálással is foglalkozunk, ezért úgy gondolja, nálunk lesznek a felvételek a legjobb helyen – meséli ifj. Papp Sándor történész, az egyesület egyik alapítója. – A naptár csak az első lépés. A közeljövőben szeretnénk album formájában megjelentetni a többi fotót is, illetve feldolgozni a család történetét.” A naptárt lapozgatva azonnal kiderül, hogy ezek a fényképek nemcsak kordokumentumként értékesek, hanem átütő hangulatuk, sajátos bájuk van. Guckinak volt érzéke a fotózáshoz. A komponálás és a beállítások komoly tehetségre vallanak, és a korabeli technikához képest a fotók minősége is kiváló. Megérdemlik, hogy ne egy levéltárban porosodjanak, hanem a város története iránt érdeklődők nappaliját, előszobáját, irodafalát díszítsék. A Neulinger lányok hárman voltak. A gondtalan ifjúságnak 1910-ben hirtelen vége szakadt, mivel édesapjuk váratlanul meghalt. Nélküle a Pipához címzett vendéglő sem prosperált. El kellett adniuk, és a család az Apácapálya utcába költözött. Gucki ikertestvére, Nini beleszeretett egy jóvágású császári tisztbe, hozzáment feleségül, ám nem sokkal Rudi fiuk születése után meghalt. A gyermeket Gucki nevelte, és attól kezdve őt fotózta a leggyakrabban. A fiút tízéves korában az apja magával vitte Bécsbe, a nagynéni pedig, úgy tűnik, nem tudta feldolgozni Rudi elvesztését, mert letette a fényképezőgépet, és többé nem érdekelte a fotózás. Húgával, a Mitzinek becézett Máriával élt közös lakásban Pozsonyban, majd mindketten nyugdíjasotthonba kerültek, ott haltak meg. A két „tantit” sokan ismerték a városban. A negatívokat megmentő Kálmán László amolyan fogadott keresztfiuk volt, gyakran járt fel hozzájuk. „A Pozsonyi Kifli Facebook-oldalán sorra jelentkeznek azok, akik emlékeznek a két nénire. Egy hölgy például náluk lakott albérletben. Néhány napja írta valaki, hogy Rudi, akiből orvos lett, nemrég halt meg Bécsben” – mondja ifj. Papp Sándor. A háromnyelvű falinaptár 1000 példányban jelent meg a fővárosi önkormányzat Ars Bratislavensis programjának támogatásával, és máris nagy az érdeklődés iránta. A Pozsonyi Kifli hagyományt szeretne teremteni, évente adnának ki naptárt régi családi fotókból. Ez a második (tavaly a kárpáti németek múzeumának anyagából jelent meg egy naptáruk), és ha sikerül elég támogatót találniuk, akár magazin formában is el tudják képzelni a családi hagyatékokból származó fotográfiák megjelentetését.