Varjak a zsinagóga terében

Azonosságok közöttük és közöttünkSomogyi Tibor felvételeDrótfonalból, csirkedrótból Vajay Zsigmond hajtogatta, formázta őket, hogy bemutassa az At Home Galleryben az Among Them, vagyis Közöttünk című kiállításán. A „madárszülő” azonban nemcsak Vajay Zsigmond volt, aki két hetet töltött a városban a somorjai Művészetek Háza ösztöndíjasaként, hanem hat művészeti iskolás, akik amolyan workshop keretében dolgoztak, alkottak együtt a svájci képzőművésszel.

Apropó svájci! Svájci ugyan, de könnyű szívvel nevezhető világutazó világpolgárnak, beszél is jó pár nyelvet: kommunikál angolul, franciául, spanyolul, egy kicsit olaszul, s engem Somorján magyarul szólított meg. Nem véletlen: már a neve is, Sigismond de Vajay, avagy Vajay Zsigmond magyar hangalakjával vagy hangzásával egy kicsit gyanús a magyar fülnek.

Vajay Zsigmond Párizsban született, tizenhárom éves koráig élt a francia fővárosban. Édesanyja argentin, édesapja magyar: Vajay Szabolcs professzor, esszé-, novella- és regényíró, publicista, történész, diplomata, aki 1943-ban hagyta el Magyarországot, 1948-ban Európát, majd argentin állampolgárként került Párizsba, az UNESCO-hoz. Zsigmond tizenhárom éves korában aztán Svájcba költöztek. A fiatal művész később négy évig New Yorkban élt, ahol képzőművészetet tanult: s ahogy mondja, ez az amerikai metropolis volt a legnagyobb hatással művészi érésére, arcvonalának formálódására. Jelenleg Barcelonában él. Édesapjával több alkalommal is járt Magyarországon.

Sokrétű, a kortárs, a független és alternatív, kísérletező vonalra figyelő igazi művész: nemcsak installációkat, objekteket készít, nemcsak zenél, hanem művészeti életet is irányít; Svájcban modern művészeti központot tartott fenn és vezetett. Ez ma már – tízéves történelmet megélve – nem létezik, mert egy nagyáruház építése végett rendezték a terepet, s a Vajay-központ is áldozatául esett. Ő szervezte meg Svájc francia részén az első elektronikus performance-okat, jelenleg független filmeket prezentáló szemléket szervez.

A varjak ötlete korábbi: a genfi botanikus kertben, természetes környezetben, ahol első látásra abszolút valódinak tűntek, már állított ki varjakat, sőt farkasokat is.

Jelentéstartalmat keresek, amelyet a varjú-szimbólum kifejez. De a magyar múltba tekintve is, inkább csak a hollóval találkozom, a nyelvi hasonlatokban is főként a holló kifejezés szerepel a corvidae, vagyis a varjúfélék családjából. Nézem a műmadarakat, és azon töröm a fejem: a káros fészekrabló dolmányos vagy a nálunk oly gyakori vetési varjú vendégeskedik most a zsinagógában. Madárhatározókat böngészgetek, gyerekkorom mesekönyveit, Benedek Elek egy verses meséjére, A páva meg a varjúra rá is bukkanok, ám a fekete károgó madarakról annyi információt nehezen találnék, mint Vajay Zsigmond, aki egy amerikai tudós ötszáz oldalas könyvét tanulmányozta át róluk, hangfelvételeket készített az „énekükről” (mivel a varjak a legnagyobb termetű énekes madarak), hogy aztán művészi formába öntse megállapításának sommázását, vagyis hogy a varjak társadalma olyan, mint az embereké (ezúttal nem a berendezkedésre kell gondolni). Ezért sincs egyetlen egyforma sem köztük: az a hetven-egynéhány, amely belakta és ellepte a somorjai zsinagógát, földre ereszkedett pózban mind más helyzetet, állapotot mutat, és hangulatot fejez ki. S ezek, eredetijüktől, alteregójuktól eltérően vándormadarak: Somorjáról Kolozsvárra, majd Budapestre költöznek.

Édesapjával több alkalommal is járt Magyarországon Már itt, a somorjai zsinagógában is multimediális lesz a kiállítás, mert a drót-gipszmadarakból készült Vajay-installáció más művészek (Vanina Mignone – Sao Paolo, Silvia Otte – New York, Hans Winkler – Berlin, Edwin Pouncy – Nagy-Britannia, Nicholas Marlof – Svájc, Jamie Cameron – USA, Stéphane Fretz – Svájc, Solana Molina Viemonte – Buenos Aires) más-más műfajú (festmény, fotográfia, installáció, rajz, szöveg) alkotásaival is kiegészül. Ez a kiállítás abban is különleges, hogy valóságos világhálós művészeti diskurzus varjú témára. Vajay Zsigmond ugyanis a vele együtt kiállító művészeket személyesen nem ismeri, az Interneten kért fel alkotókat, hogy valamilyen műalkotással ők is fejezzék ki varjú-képüket, s gazdagítsák a jelképes madárkertet. Az At Home Gallery-beli kiállítást illeszkedő hanganyag is kiegészíti: Matej Daniel pozsonyi zeneszerző munkája. Kérdésemre, hogy magyar képzőművész munkája miért nincs a kollekcióban, Vajay Zsigmond azt mondta, majd lesz, a budapesti kiállításon. Mivelhogy a képzőművészeti bemutató, amelynek Somorján van a premierje, tovább vándorolva tovább bővül. A kolozsvári megjelenésre például egy kanadai filmrendező rövidfilmet készít a varjúkról, s az is a kiállítás része lesz.

Az Among Them, vagyis a Közöttünk című kiállítás része a Kultúra 2000 elnevezésű nemzetközi programnak, amelybe Románia, Szlovákia, Magyarország, Franciaország és Németország kapcsolódott be.