Valahol Európában – 30 éve halt meg Radványi Géza rendező

Harminc éve, 1986. november 26-án halt meg Radványi Géza Kossuth-díjas filmrendező, a második világháború utáni első világsikerű magyar film, a Valahol Európában alkotója.  Grosschmid Géza néven 1907. szeptember 26-án született kassai polgári családban. Bátyja Márai Sándor író volt, a Radványi nevet nagyanyja után vette fel. Gimnazista korában kezdett írogatni, első verseit a helyi lapok közölték. Riporterként a prágai Magyar Hírlap munkatársa volt, bejárta egész Európát. Neve már ismert volt, amikor Párizsba indult, de megszakította útját, és a Népszövetség akkreditált újságírójaként évekig élt Svájcban. Izgatta a film világa is, az érdekelte, amit a környező világról megfigyelései nyomán megérthet, felnagyítva az ember és ember, ember és világ közötti összefüggéseket. A harmincas években német és francia filmgyárak munkatársa, forgatókönyvírója és rendezőasszisztense volt, 1939-ben tért vissza Magyarországra. Bekapcsolódott a filmgyártásba, melynek szavai szerint akkor sem a valósághoz, sem a filmművészethez nem volt köze. A negyvenes évek elején saját forgatókönyvei alapján készítette filmjeit, amelyeket a kritika meleg hangon méltatott. Az 1940-es Zárt tárgyalás főhőse egy ügyvéd, aki minél jobban elmerül féltékenységből gyilkossá vált védencének tragikus életében, annál féltékenyebb és gyanakvóbb lesz saját elhanyagolt feleségére. Radványinak ebben az alkotásában sikerült a magyar filmekben addig szinte ismeretlen lélektani hitelt, feszült légkört teremtenie. Nevéhez fűződik a Mikszáth Kálmán regényéből készült első magyar színesfilm-kísérlet, A beszélő köntös. Az Európa nem válaszol című filmjében az elsők között emelte fel szavát a háború ellen, műve az 1941-es velencei filmfesztiválon hatalmas sikert aratott. Ugyanebben az évben készült Egy asszony visszanéz című lélektani drámája, amelyben a főszerepet felesége, Tasnády-Fekete Mária alakította. A következő két évet Rómában töltötte, ahol feleségével forgatta a Fehér emberek című filmet. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256497","attributes":{"alt":"Valahol Európában","author":"","class":"media-image","height":"360","title":"Valahol Európában","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A második világháború után részt vett az oktatás újraindításában a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ő indította el a filmrendező-képzést. Tanítványait, köztük Bacsó Pétert és Makk Károlyt bevonta a filmkészítés minden mozzanatába. Barátságot kötött Balázs Bélával, ők ketten jegyezték a magyar film történetében mérföldkőnek számító, 1947-ben készült Valahol Európában forgatókönyvét. A második világháború utáni években igen kevés pénz jutott a filmekre, s ezek elosztásában a politika nem tudott dűlőre jutni. Megoldásként minden párt saját filmvállalatot alapított, amely évente egy alkotást készített, Radványi filmjét a kommunista párt cége vállalta. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256499","attributes":{"alt":"Valahol Európában","author":"","class":"media-image","height":"270","title":"Valahol Európában","typeof":"foaf:Image","width":"430"}}]] Óriási siker – külföldön A Valahol Európában az országúton csavargó gyerekek történetében megrendítő képet festett a háború következményeiről, a felszabadulás érzésével keveredő félelemről. Egyszerű, sallangmentes hangja az olasz neorealizmus nagyjainak (Rossellini, De Sica) alkotásaihoz volt mérhető, formailag és tartalmilag is újat hozott. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256500","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"340"}}]] Külföldön sokáig ez a film képviselte „a” magyar filmet, 29 országban mutatták be, az ENSZ védnökséget vállalt fölötte, Locarnóban nagydíjat nyert. Magyarországon viszont értetlenség fogadta, a rendezőt hazaárulással, kozmopolitizmussal vádolták – igaz, ettől függetlenül megkapta a Kossuth-díjat. A Rákosi-korszakban nem vetítették, csak 1963-ban mutatták be újra, 2000-ben beválasztották minden idők 12 legjobb magyar filmje közé. Emigráció A támadások miatt Radványi 1948-ban feleségével elhagyta az országot, Rómában, majd Münchenben telepedett le. Külföldön több mint húsz filmet rendezett, melyek közül a leghíresebbek a Légikisasszonyok, A tiroli kastély, A sztálingrádi orvos, az Esküszöm és fogadom és a Tamás bátya kunyhója. Radványi fedezte fel a franciák egyik legnépszerűbb komikusát, Louis de Funest és a különleges szépségű, eredetileg bolti kiszolgálóként dolgozó Genevieve Page-t.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"256502","attributes":{"alt":"Louis de Funes","author":"","class":"media-image","height":"300","title":"Louis de Funes","typeof":"foaf:Image","width":"350"}}]] Saját bevallása szerint legszemélyesebb filmje (a Valahol Európában mellett) a kislánya születése után forgatott Monsieur Bard különös óhaja, melynek főszerepére Michel Simont kérte fel. Lányok egyenruhában című filmjében Romy Schneiderrel és Lili Palmerrel dolgozott együtt. Hazatérés  Makk Károly biztatására tért vissza Magyarországra 1977-ben. Utolsó filmje az 1980-as, egykori tanítványaival és munkatársaival készített Circus Maximus, amely a Valahol Európában motívumaihoz tér vissza, a háború embertelen világát, lélekromboló hatását ábrázolja. A századforduló táján született magyar filmes nemzedék egyik utolsó, meghatározó alakja 1986. november 26-án halt meg.