Világszínvonalú cseh vígjáték született

Ezen a táján a világnak sokak számára ismerős a történet. Egy téli hajnalon összejön a család apraja-nagyja, az udvari konyhában már gőzölög a rumos tea, ráérősen érkezik a böllér, kortyol párat a forró „buzdítóból”, majd disznóölő pisztollyal a kezében jelzi, hogy készen áll, tereljék ki az óljából a kocát.

Ugyanígy indul a reggel a filmbeli családnál is. Illetve majdnem ugyanígy. Előbb ugyanis a minden lében kanál szomszédot halljuk, aki, látva a nagy készülődést, a kerítés fölött odaböki, hogy január elsejétől tilos a házi disznóölés. Az Európai Unió rendelkezett így, közli kárörvendően, hiszen ez nem más, mint állatkínzás. Értesíti is azon nyomban a rendőrséget, hogy a mellette levő portán gyilkolászás lesz. Meg sem hallja, hogy „a mi disznónkkal azt csinálunk, amit akarunk, te vén kommunista!” Ott a két rendőr az udvarban, felhajtanak egy-két kupica pálinkát, aztán annyi! Az élet nem áll meg. A disznó sorsa is elrendeltetett.

Rosszkedvről szó sem lehet, elvégre együtt a család. Mindenki itt van, akinek itt kell lennie. Tennivaló van bőven, a feladatok el vannak osztva. Nők a konyhában, férfiak az udvaron. Megy minden rendben egészen addig, amíg a ház ura, kezében a disznóvérrel teli tállal meg nem csúszik, és ki nem löttyinti az egészet.

Innentől fogva már tüzesebb a hangulat. Kezdenek rossz irányt venni a történések. Nincs szépen kockára vágva a hagyma, több só kell a pecsenyehúsra, a belet még egyszer át kell mosni, hol a gyerek, miért nem áll itt, hogy nézze, mit hogyan kell csinálni? Na, még csak az kéne, tiltakozik az anyja, ne is lássa, mit műveltek, nem neki való ez!

Elég egy váratlan ellenkezés, máris összeszólalkozik férj és feleség. A hangulat pedig egyre paprikásabb lesz. Vér kell a hurkához, de honnan? Ki megy el szerezni? De vannak ennél nagyobb problémák is. Karel nemrég veszítette el a feleségét, és mindenki tudja, milyen csúnyán viselkedett vele. A lánya is bajban van. Depresszió gyötri, szét-esőben a házassága. Karel a vejével sincs igazán jóban. A nagyszülők már idősek, nem is szeretnének még egy disznótort, ez az utolsó, csak nem merik bejelenteni. Félő, hogy a család többi tagja letámadná őket. De hol a gyerek, a legkisebb, az unoka? Előbb még itt volt, szem előtt. Eltűnt, mert megelégelte a sok veszekedést, a családi perpatvart. Férfiak és nők szinte semmiben nem tudnak megegyezni.

Szó nélkül megy el otthonról a nagyapa is. Beül a rozoga autóba, és elhajt, pedig a vérnyomása folyton vacakol. Nem ülhet már volán mögé. Mi lesz, ha útközben történik vele valami? És kap-e egy kis disznóvért a telepen, ha egyáltalán eljut odáig?

Ebben a családban ez az év legnagyobb eseménye. Eszünk, iszunk, vigadunk. Ha nem is értenek egyet mindenben, hol jól össze is vesznek, a nap végére valahogy mindig kibékülnek. Egy kiadós vacsora után elcsitulnak a kedélyek, és jöhet a nagy összeborulás.

Nyolcvanöt perc a film. Vizsgafilmnek készült, de annyira jól sikerült, hogy gyorsan forgalmazóra talált, és Mord (Disznótor) címen már vetítik a mozik. Karlovy Vary idei fesztiválján tombolva fogadta a közönség. Adam Martinec neve egyik napról a másikra fogalommá vált. Szakmai körökben az új cseh vígjáték kirobbanó tehetségű reménységét látják benne.

Nem véletlenül emlegetik vele kapcsolatosan a hatvanas évek cseh új hullámának nagy trióját, Milos Formant, Ivan Passert és Jaroslav Papoušeket, akik olyan filmeket hoztak létre, mint az Egy szöszi szerelme, a Tűz van, babám! vagy az Intim megvilágításban. Adam Martinec ugyanolyan finoman, mély beleérzéssel, szeretetteli humorral világítja meg története szereplőit, a hétköznapok apró-cseprő gondjaival is nagy küzdelmeket vívó (anti)hőseit, mint neves elődei, akik épp ezzel, a kisemberek önmagukkal folytatott óriási csatározásának hiteles ábrázolásával lettek világhírű rendezők. Vagy a legendás Homolka család tagjai! Ők is rokoni viszonyt ápolhatnának a Disznótor famíliájával. „Íme, a kispolgár!” – mondta nem kevés iróniával Jaroslav Papoušek filmje főhőséről, Ludvík Homolkáról. „Ilyenek a falusiak!” – mondhatná kajánul Adam Martinec filmbeli alakjairól. Az a szép az egészben, hogy ő sem űz gúnyt hőseiből. Csupán célkeresztbe veszi őket, és rámutat fő jellemvonásaikra, esendőségeikre. Hol mulatságos, hol megrendítően keserű helyzetekben láttatja őket, folyamatosan azt sugallva: ilyenek vagyunk, kiélezett szituációkban így mutatkozik meg valós énünk. Nevethetnénk is mindezen, de a rendező inkább azt tanácsolja, figyeljünk jobban egymásra.

Nincsenek nagy sztárok a filmben. A szereplők többsége amatőr, de a szó legnemesebb értelmében. Úgy, mint annak idején Formannál. A Disznótor szereplői között Aleš Bílík a profi színész a tétova, mindenben bizonytalan férj szerepében. A többiek válogatás útján jutottak színészi falathoz. Bílík úgy válik eggyé a csapattal, hogy közben egyetlen pillanatra sem szürkül el, az amatőrök (élükön a rendező édesapjával, Karel Martineccel) egyenrangú partnereivé válnak. Itt mindenki remekel, más és más figurát hoz tökéletes azonosulással.

Kiváló film a Disznótor. Könnyű megjósolni: a legértékesebb ajándékok közé kerül majd a cseh és szlovák tévécsatornák karácsonyi műsorában.

A szerző a Vasárnap munkatársa