Üvegtábláról elrugaszkodó angyalok

A tatai kiállítás hangulata Somogyi Tibor felvételeMégpedig olyan tárlattal, amellyel „teljességében kitárulkozik”: a látogató a nem nagy számban kiállított műtárgyak révén is átfogó képet kap Ferdics Béla eddigi művészi tevékenységének fejezeteiről. Kezdve az ún. egyperces rajzokkal, azon belül is a fekete-fehér komor képekkel, amelyek a „búba-borúba fordulás” jegyeit hordozzák magukon egy erősen hálózott, a valóság elől elbújtató vonalrács-kordonnal az előtérben. A lezuhanás képei ezek, amelyből aztán felépül és egy új, derűsebb valóságra kacsint a lélek. Egy olyan érzésvilág-valóságra, amelyben az irányított és tudatosan vezetett lélek-böjtöltetés folyamatával leforgácsolódnak, legalábbis megkopnak a fájdalmat gerjesztő és negatív töltettel támadó tövisek, ellenben megerősödik a szellem, és e hit–tudás-tisztulással befelé meg kifelé is egy új, derűvel és pozitív energiákkal ajándékozó adok-kapok viszony felépülése alapozódik meg. Naplórajzok ezek a „tisztuló” képek – az egyhetes „fény- vagy lélekböjt-kúra” lenyomatai: az egyes rajzok címeit – Kedd, Péntek – is a „fényböjt” napjai adják. Ezek után születnek meg a tágabb környezet visszásságaira figyelő karikírozott szellemtükrök, amelyeken a gúnyosan felvetett témát egy különleges, groteszk állatfigura vezeti fel, mintegy szemet vonzó iniciáléként.

Másik területe Ferdics Béla művészetének a gravírozással – vagyis vizuális-virtuális „becsapásos” művészi hatással – térbe kiterjesztett, a mennyezetről lógó, többkockás üveg-függönyök, amelyek felfoghatók valamiféle kimerevített üveg-filmvászonnak is. Avagy a múltból mába folyó esztétikával üzenő kortárs barlangképeknek, amelyeken kék hieroglifikus ősi jeleket írnak újra, töltenek meg mai tartalommal a színes üvegkockák.

Külön fejezetet képeznek a tiszta színekkel és szakrális formákkal építkező üvegképek, amelyek a múlt spiritualitását erősítő művészi értékeket idézik, nem véletlenül, hiszen ihletettségük mindenképpen kapcsolható a gótikus templomi művészet, illetve ablakfestés klasszikus esztétikájával.

Újabb terület Ferdics Béla művészetében a véletlen együtthatását is fogadó, ragasztással formázott, az üvegtáblák egymásra rétegeződése révén önszínező szobor-objekt, amelynek illusztrálására egy ősmadarat asszociáló őserő-kövület (stílusosan: őserő-üvegület) látható a tatai kiállításon.

Ferdics Béla az üveget nemcsak önmagában munkálja meg, társítja más anyaggal is, dróttal például, de erre csak fotódokumentációt láthatunk a tatai tárlaton. Megtekinthetünk viszont üveg és fa kombinálásával készült műtárgyakat. A megmunkált kék üvegalakzatok kapaszkodó-tapadó ékszergombaként nőnek ki a képzett felületű faformákból, szerves egységet alkotva velük.

Nemcsak színekkel és vonalakkal komponáló érzetüvegek gazdagítják a művész kiállítását, hanem önmagából az alapból figuráival kifutó, a szabadság szimbolikájával dolgozó figurális üvegképek, illetve üvegdomborművek is helyet kaptak a válogatásban. Ezeken hideg zöld mezőt hasít az éles kék. Eldőlő hasábfigurák, arctalan kék angyalok, „kék madarak” vetülnek neki nagy lendülettel a keresésnek. A keresés tárgya pedig a zöld mezőben ívelő kék kapun keresztül közelíthető meg – ehhez azonban át kell lépni a kék kapun, Ferdics Béla kapuján. Sok minden van odabent vagy odaát.