Uma Thurman, az akcióhős

Mozikba került a legújabb Tarantino-opus, a Kill Bill első része. Az óriási felhajtás első számú ünnepeltje – a jó ideje kultstátusnak örvendő rendező mellett – Uma Thurman. Miközben a bulvárlapok a házassága körüli legújabb híreken csámcsognak, Thurman életében egy teljesen új fejezet kezdődik, személyében Amerika legfrissebb női akciósztárját ünnepli.

Az egész egy véletlennel kezdődött, illetve egy, a Ponyvaregény forgatásán Tarantino és Thurman között zajlott laza esti beszélgetéssel. Aztán a Kill Bill hosszú évekre feledésbe merült, de úgy tűnik, a hosszú szünet ellenére mindketten komolyan gondolták az ötletet: Tarantino azt, hogy megírja és megrendezi a filmet, Uma Thurman pedig azt, hogy eljátssza az akciófilm főszerepét.

Uma Thurman Tarantinóval kapcsolatban semmin sincs meglepődve, se az elkészült film hosszán, se azon, hogy ennyi év után valósult meg a filmterv maga: „Az, hogy végül két film lett, szinte várható volt. Kétszer annyit forgattunk, mint amennyit tervbe vettünk. Azon töprengtem közben, hogyan férhet be ennyi anyag egy játékfilmbe. Tudtam, hogy 156 napnyi forgatott anyag legalább két filmet jelent. Eleve nagyon hosszú volt a forgatókönyv. Aztán az még változott és változott. Rengeteg minden került bele spontán, egyik napról a másikra.”

Arra a híresztelésre, miszerint a film az ő terhessége miatt nem valósulhatott meg korábban, Uma Thurman határozottan reagál: „Amikor én terhes voltam, a forgatókönyv még nem is volt kész, és közben is sok minden történt. Az eredeti tervek szerint sokkal előbb kellett volna elkészülnie a könyvnek, de nem tudott elkészülni, csak pont addigra, mikor én már terhes voltam. A forgatókönyv késett, ez volt a csúszás alapvető oka.”

A monstre forgatás igazi fizikai kihívást jelentett Uma Thurman számára: „Ha egy szóval kellene jellemeznem, brutális volt. Voltam élve eltemetve, lőttek fejbe, mellkason és lábon, meneteltem sivatagban, küzdöttem egyszerre 80 emberrel. Csak azért tudok viccelni ezzel, mert már túl vagyunk a forgatáson. De például nem fojtottak meg és égettek el. Ezt a kettő valahogy kimaradt a forgatókönyvből. Ez a film rendkívüli módon fizikai, zsigeri. Nem egy szokványos történet egy-két akciójelenettel, az biztos. Ez végig koszos, véres, izzadt, küzdelmes és harcos.”

A film egyik legemlékezetesebb, legmegerőltetőbb akciójelenetén állítólag nyolc hétig dolgozott a stáb. Erről Thurman így vall: „Minden egyes forgatási nap fizikai kihívást jelentett, és mivel se atléta nem vagyok, se hivatásos harcos, az egészet úgy kezeltem, mintha egy némafilmen dolgoznék. Minden játékkal töltött pillanatban próbáltam találni valamit.” Ezek után kérdés, miért vállalt egy ilyen szerepet. Azért mert szereti ezt a fajta kihívást, vagy kizárólag Tarantino miatt? „Quentin miatt vállaltam el – mondja Thurman. – A Ponyvaregény miatt és amit azzal adott nekem. Ez a történet is ott kezdődött. Én szerettem volna gyilkost játszani, miközben olyan filmekről beszélgettünk, amelyekben a bosszú volt a vezérmotívum. Fél órát ötleteltünk, abból nőtte ki magát ez az egész.”

Túl a forgatáson Uma Thurman bevallja, milyennek látta az őrült rendezőt: „Néha olyan volt, mint egy kegyetlen idősebb testvér, aki imádja, hogy minél véresebb jelenetekben láthat. Minden napra kitalált valami igazán nehezet. Az tetszett neki, ha sikerült kihoznia a sodromból. De megérte. Ez egy igazán jó szerep, és egy pillanatra se bántam meg, hogy elvállaltam.”