Új hazai színházi műhely készül

Czajlik József: Az Epopteia ebben az évben alakult meg saját elképzelésem alapján, mely régóta érlelődött bennem. Alapító társaimmal, Gál Tamással és Peter Pavlaccal egy olyan közeget szeretnénk kialakítani, amely műhellyé válna. Teret ad arra, hogy keresgéljünk, kipróbáljuk magunkat, és azzal foglalkozzunk, ami igazán érdekel bennünket. Szeretnénk a társulatot egyre konkrétabbá változtatni. Szeretnénk magunkat bemutatni mind a hazai, mind a külföldi közönség előtt, éppen ezért európai viszonylatban gondolkodunk.

Gál Tamás: A tervünk az volt, hogy egy olyan szabad társulatot hozzunk létre, amely egy produkció erejéig összeáll, elvégzi a dolgát, majd továbbáll, azaz mindig egy adott produkcióhoz szükséges létszámú alkotócsoport vesz részt a munkában. A Szevasz Vándorszínház komáromi központú, éppen ezért arra törekszünk, hogy az Epopteia neve Dunaszerdahely nevével forrjon össze.

Tamás, mi a helyzet a Szevasz Vándorszínházzal, amelynek eddig tagja voltál? Kiléptél a társulatból?

G. T.: Igen, de csupán annyi változott, hogy ezek után a nevem nem fűződik a Szevaszhoz. Barátsággal váltunk el egymástól Gágyor Péterrel, harag nélkül. Szakmai, színház-működtetési kérdésekben nem értettünk egyet, így Péter is, és én is más úton indulunk el. Fájó szívvel ugyan, de beláttam, nem tehetek mást, mint hogy megválok a társulattól. A sikeres darabok továbbra is futnak, ilyen például a Mátyás igazsága, Egressy Zoltán drámai, egyben szórakoztató története, a Sóska sült krumplival vagy Strindberg Júlia kisasszony című háromszereplős műve. Ezeket továbbviszem, új szerepeket azonban nem vállalok.

Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámájával kezdtétek a közös munkát. Megközelítőleg tízszer mutattátok be az előadást. Milyen volt a fogadtatása?

Cz. J.: Tisztában voltunk vele, hogy jól választottunk, bár előtte még soha nem volt dolgunk monodrámával. A darab fogadtatása meglepően jó, igazolta az elvárásainkat.

G. T.: Egy monodráma hatalmas kihívás minden színésznek, így nekem is az volt. Tulajdonképpen anyagi okok miatt, kényszermegoldásból választottuk ezt a darabot, de mondhatnám úgy is, hogy ez egy szerencsés kényszer volt. A díszletet úgy alakítottuk ki, hogy a darab bárhol eljátszható legyen.

Feleséged, Kiss Szilvia szintén a Szevasz Vándorszínház oszlopos tagja. Marad a társulatnál, vagy követ téged?

G. T.: Erről inkább őt kellene megkérdezni, ugyanis szakmai kérdésekben önállóan döntünk mind a ketten. Ez egy családtól függetlenített téma, és természetesen tiszteletben tartjuk a másik fél döntését. Ha azt állítanám, még nem volt szó arról, hogy követ engem, ez nem lenne igaz. Így lehetséges, hogy az Epopteia Társulás hamarosan új taggal bővül.