Ritka kincs lehet a monogramos tégla, főleg ha valaki gyűjteni kezdi ezeket

Ágcsernyői származásom révén Béla bácsit régóta ismerem, de eddig sosem volt alkalmam hosszasabb beszélgetésbe elegyedni vele. Nagyjából két hónappal ezelőtt baráti társaságunkkal az ő kistárkányi vendégházának udvarán töltöttünk el egy kellemes délutánt, ahol az érdekesebbnél érdekesebb gyűjteményei mellett a monogramos téglakollekcióját is megmutatta. Ezt követően már fényképezőgépemmel a vállamon látogattam el hozzá, hogy részletesebben is bemutassa nekem a világ különböző pontjaiból begyűjtött narancssárga agyagtömböket.

„A régi, monogrammal ellátott téglák gyűjtéséhez igazából akkor fogtam hozzá, amikor a most már vendégházként működő házunk restaurációt és felújítást igényelt. Nagyon elhanyagolt állapotban volt, és a javításhoz bontott anyagot használtam. A felújítás során a kezembe akadtak olyan monogramos téglák is, melyeket érdekességként félretettem. A későbbiek során egyre több ilyen darab gyűlt össze, és mivel az internet mondhatni behozza a világot a házba, a feleségem révén kapcsolatba kerültünk egy másik téglagyűjtővel. Először azt hitte, hogy nagyobb mennyiséget szeretnék venni a ház felújításához, de a beszélgetésünk során kiderült, hogy tulajdonképpen én is téglagyűjtő vagyok, igaz, hozzá képest még csak gyerekcipőben járok. Furcsának tűnhet, de ott Nyitra közelében egy téglagyűjtő klub is van olyan tagokkal, akik már több mint ezer darab téglával rendelkeznek. Tőlük tudtam meg, hogy az eltérő darabokat egymás között cserélgetik, persze újakat is vesznek vagy másoktól kapnak ajándékba. Igazából az én téglagyűjtő utam így vette kezdetét, és most már valamivel több mint száz darab van. Ez hozzájuk képest nem olyan sok, de azért nem is kevés” 

– kezdte mesélni a pajta hátsó részében Nagy Béla, aki nemrégiben két értékesebb darabbal gazdagította gyűjteményét. 

Az egyik tégla Sennyey gróf monogramjával van ellátva, melyet a közeli bélyi kastélyból szerzett, a másik pedig Majláth gróf kezdőbetűit ábrázolja, melyet a szintén hozzájuk közeli Perbenyikből kapott.

Kistárkánytól Kínáig

„Ahogy azt jól láthatjuk, a téglákon vannak különféle címerek, koronák meg egyéb jelek. Azt gondolom valamilyen szinten ezek egy-egy konkrét helyszínhez vagy névhez, családhoz kötődnek. Az FE monogramról tudjuk, hogy Fuksz Emil nevét rejti, aki Sennyey gróf intézője volt, akinek a két világháború között a kárpátaljai Csapon egy saját téglaégetőt működtetett. A monogramok mellett vannak feliratos téglák is, többek között a Mitacsek. Nekem több Mitacsek-téglám is van, kettőtől egészen tizenháromig számozva. A számok minden bizonnyal azt jelzik, hogy a tulajdonosnak több kemencéje lehetett, tehát valami komoly gyárból nagy mennyiséget is le tudott gyártatni. Ha csak a történelmet vesszük figyelembe, a tégla eredete egyébként egészen a kínai nagy falig vezethető vissza, melybe téglákat is beépítettek. Érdekességnek számít az is, hogy végig a vonal mentén, a fal belső oldalán téglaégető kemencékre bukkantak. Ezekben a kemencékben természetesen nem ezeket a kis méretű darabokat, hanem az ötször-hatszor nagyobbakat égették ki” – mesélte Béla bácsi.

Drága építőanyag

A jelenlegi fizetéseket és a piaci árakat tekintve a tégla egy elérhető, nem túl drága építkezési anyagnak számít, azonban a múlt évszázadokban ez teljesen máshogy volt. Béla bácsi magyarázata szerint a tégla a mi vidékünkön (Kelet-Szlovákia, vagy az egykori Magyarország ezen része) drágának számított, és igazából csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy abból építkezzenek. „A tégla a mi környékünkön a 18–19. század derekán jelent meg, de a népi építkezésben nem nagyon használták, a parasztok inkább csak vályogból építettek. Ennek természetesen az volt az oka, hogy a mi vidékünk nagyon jó vályogos alapanyaggal rendelkezett, s mivel a tégla drága volt, a hétköznapi ember csak nagyon keveset használt belőle. A családi házaknál inkább csak kéményeket építettek téglából, de mivel több házban is két kéményre volt szükség, az anyagspórolás miatt sok parasztházban úgynevezett fekvő kéményeket is építettek, ami annyiban rejlett, hogy a tető alatt egy alagúton áramlott a füst, és csak a tetőn kívüli részt építették téglából” – mondta.

Történelmi időkapszula

A téglák részletes bemutatása során Béla bácsi azt is elárulta, hogy a monogramoknak nemcsak a reklám szempontjából volt fontos a szerepe, hanem azért is, mert legtöbbször egy státuszt szimbolizáltak, nem utolsósorban pedig az építtetők nyomot akartak hagyni a történelemben. „Míg a feliratos tégla egy afféle reklám volt a gyártó számára, sokszor magát a megrendelőt hirdette. Ilyenre például egy kastély építésénél kerülhetett sor, hogy a beépített téglák mindegyike felismerhető legyen, s majd a későbbiekben is egyértelmű legyen, honnan származik. A monogramos tégla szignózta a tulajdonos tulajdonjogát, másodsoron pedig előre dolgoztak, a múltat igyekeztek átörökíteni a jövőbe. Mindezek mellett a tégla minősége sem volt mindegy. A hetvenes években az úgynevezett kaposi tégla (az Ung-vidéki Nagykapos) elég rossz minőségű volt, ami elsősorban annak a jele, hogy a tömeggyártás és a növekvő építkezési igények miatt rohamosan nőtt a termelés, a mennyiség pedig a minőség rovására ment. Ezzel ellentétben vannak olyan téglák, amelyik jóval meghaladják a száz évet, de még ma is olyan szilárdak, hogy bátran be lehet őket építeni az új épületekbe. Egy tanulmány részeként nemrégiben tudományos vizsgálatnak vetették alá az ötszáz évvel ezelőtt készült téglákat. Az egyes darabokat egymás után háromszázszor felhevítették és hirtelen lehűtötték, és bizony a legtöbb modern tégla a régiekkel ellentétben, már az első ciklus után jócskán veszített a minőségéből” – zárta Nagy Béla.