Tragédiák és meg nem élt vágyak

Ahhoz azonban, hogy mindez valóra válhasson, magántámogatásokat és vállalati partnerek segítségét várja a társulat. Egyedül nem megy, idézhetnénk Sándor Pál filmbeli ripacsait. Máté Gábor igazgató azt mondja: „A háztartásokhoz hasonlóan a színházakat is súlyosan érinti az energiaválság, az elszabadult infláció, a dísz-letek jelentős drágulása, így már a most is rendkívül magas kiadásaink tovább emelkednek.” A Katona József Színház azonban művészileg így sem adja alább. „A társulat négy évtizedes fennállása, különösen a szomszédunkban zajló háború, a hazai gazdasági, társadalmi és környezeti válság nehézségei közepette még fontosabbnak érződik számukra” – hangsúlyozza Máté Gábor.

A színház friss évadkönyvében nemcsak az idei bemutatókról ad körképet, az elmúlt négy évtized kiemelkedő sikereire is visszatekinthetünk. Az első kép és idézet Csehov A manó darabjára emlékeztet bennünket, az első sikerre, Zsámbéki Gábor legendás rendezésére, amellyel fényes fejezet nyílt a magyar színház történetében. Drukkolói és ellenzői egyszerre voltak az újonnan megalakult színháznak. „Erős pillanat volt, amikor A manó bemutatója után a színészek egy rendkívüli ordítással örültek annak, hogy győztek – idézi fel a réges-régi estét Zsámbéki Gábor. – Én még a nézőtéren voltam, és emlékszem, már majdnem kiment a nézők java, de néhányan még a bejáratnál álltak. Akkor hirtelen erre a hangra visszafordultak, és nevetni kezdtek, mert megértették, mi történik a függöny mögött.” Ezt a boldog felkiáltást azóta is őrzi a színpad, de őrzik a falak is, amelyek között aztán olyan frenetikus erejű előadások születtek, mint az Übü király, a Három nővér, a Catullus, A revizor, A mizantróp, a Csirkefej, a Platonov, a Hamlet, a Mauzóleum, az Elnöknők, a Portugál, a Tartuffe, a Szent György és a Sárkány, a Koccanás, az Ivanov, a Ledarálnakeltűntem, A mi osztályunk, a Petra von Kant és még sorolhatnánk.

A világ legrangosabb színházi fesztiváljain szerepelt a társulat. Megalakulása óta rengeteget utazott, szakmailag a legmagasabb csúcsokat hódították meg. Színészei és vendégművészei fantasztikus teljesítményeket nyújtottak, és azóta is Európa egyik legjelesebb csapatát alkotják.

Kulka János Ibsen darabjában, A nép ellenségében lépett színpadra a Katonában épp tíz évvel ezelőtt. A polgármestert játszotta, aki jó politikus, csak épp rossz célok érdekében hatékony.

„Figyelem a tévében, hogyan lehet annyira eszköztelenül és olyan meggyőzően hazudni, ahogy tényleg csak a politikusok tudnak – idézi őt az évadkönyv. – Arcok, arckifejezések, gesztusok vannak a fejemben a mai magyar közéletből, a kétely nélküli önteltség, cinizmus, győzni akarás. Vannak ilyen megszállottak, akiknek az a kényszerképzetük, hogy nekik kell megoldaniuk a világ összes problémáját.”

Olvasva ezeket a mondatokat, eltöprenghetünk: egy évtized alatt mennyit változott vajon a világ? A mi világunk, amelynek a színház folyamatosan tükröt tart. A Katona József Színház tükre pedig nem homályosodott el a múló időben, tűpontos képet készül mutatni rólunk és a világról ebben az évadban is.

Madách Imre és Nádasdy Ádám szövege alapján Keressétek az Urat, míg megtalálható! alcímmel az Embtrag című darabot viszi színpadra a Katonában Székely Kriszta.

„Alkotótársaimmal minket az érdekel, hogy mind több járatot nyissunk ezen a szöveten – így a rendező –, és ezekbe behatolva olyan előadást hozzunk létre, amiben nem nemzeti drámánk nyelvi és szerkezeti bravúrjai előtt hajtunk fejet, hanem megengedjük magunknak, hogy segítségével asszociáljunk, mellérendeljünk, felnagyítsunk részeket, problémákat, és ezzel új utazásra invitáljuk azokat, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak.”

Dömötör András és két társa, Laboda Kornél és Benedek Albert nyolc évvel ezelőtt a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére Mefisztóland címmel írtak darabot, amelyet a rendező, Dömötör szeret úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt. „Alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk.” Az előadásban mások mellett szerepet kap Bán János, Borbély Alexandra, Máté Gábor és Szacsvay László.

„Fenntartható-e a boldogság állapota? Ha igen, a közösségnek vagy az egyénnek van-e nagyobb szerepe benne? Hogyan látja Magyarország jövőjét az Y és a Z generáció? Ki lehet-e lépni a ciklikusan ismétlődő problémák örvényéből, vagy csak egy mesterségesen létrehozott menedék segíthet a társadalmi rendszeren belül?” Ezeket a kérdéseket Tarnóczi Jakab teszi fel Extázis munkacímű, készülő rendezése kapcsán, amellyel decemberben áll majd közönség elé.

A Kamrában az évad első bemutatója Kocsis Gergelyé. Ő írta és ő rendezi a Keddet. Sokat nem árult el róla, de van egy idevágó, árulkodó gondolata: „A gondolkodás diadala bizonyos kultúrtörténeti korszakokban érvényes áram tudott lenni. Áramütés. Most inkább fölösleges habverés.”

Kedvenc szerzője, Boris Vian Pekingi ősz című bonyolult (a legbonyolultabb) regényét viszi színre Fehér Balázs Benő. Monomániás emberek a történet szereplői. „Valami hajtja őket a pusztulás felé. Szerelem, szex, kiélhetetlen vágyak, a szakmájuk gyűlölete, vagy a hobbijuk imádata, valamit feltérképezni, valakit leigázni, elhasználódni valaki mellett… Minden figura kicsit paródiája önmagának… Semmit ne vegyenek túl komolyan abból, amit majd látni fognak – kéri a rendező. – Majd mi komolyan vesszük.”

Horváth Péter Jóccakátja egy korábban írt darabjának, a Csaóbambínónak a folytatása, amely egy fiú-testvérpár kamaszéveiről mesélt. Friss darabja, amelyet ő maga állít színpadra, ennek a történetnek késői folytatása. „Ez is rólam és az öcsémről szól – jelzi –, bár remélem, mások is magukra ismernek benne.”

A Sufniban is hárman rendeznek ebben az évadban. Kizlinger Lilla a Bíró Zsombor Auréllal írt Psychét viszi színre, Antal Bálint a Sárszeget, amely Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regénye alapján készül, Pelsőczy Réka pedig a Lavinát, amely Ruben Östlund filmjének színpadi adaptációja.

Négy ifjú tehetséggel bővül a színház társulata. Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata és Pásztor Dávid kórusban mondják: „Ide nekem az oroszlánt is!” Nem fognak kispadon ülni, ez már biztos.

A szerző a Vasárnap munkatársa