Trabant optikai tuninggal

HORVÁTH GERGŐ

A Universal aranytojást tojó tyúkjának, az immár hetedik része felé közelítő Halálos iramban franchise-nak a műfaján belül nem sok versenytársa akadt. A rivális Dreamworks most kihívóként lépett fel, csakhogy a Need for Speed megrekedt a próbálkozás szintjén. Hollywood eddig tulajdonképpen egyetlen épkézláb számítógépes adaptációt sem tudott a nagyközönség elé tárni.

Adott egy elég komoly videojáték két évtizedes hagyománnyal, több mint 150 millió eladott példánnyal és az arcade mezőnyben meglehetősen nagy népszerűséggel. Az NFS nem más, mint könnyed szórakozás, luxusverdák és őrült hajsza, ahol a versenytársakon túl a rendőrök is komoly hátráltató tényezők.

Bizonyos szempontból a Need for Speed forgatókönyvírói könnyebb helyzetben voltak, mint 2012-ben a Hasbro a Torpedóval, mely Csatahajó (Battleship) címmel ért meg kínos adaptációt. Ennek ellenére George Gatnisék csak egy megmosolyogtató történettel tudták megtámogatni a filmet. A forgatókönyvben tátongó űrt Scott Waugh rengeteg kaszkadőrmutatvánnyal, pörgős üldözésekkel és olyan sportkocsikkal (illetve makettekkel) próbálta ellensúlyozni, mint a Koenigsegg Agera, a Ford Mustang, a McLaren P1 vagy a Bugatti Veyron.

Ami tehát a történetet illeti, a kiszámítható sablonoknál kár többre számítanunk. A film főszereplője egy tehetséges kisvárosi autószerelő, Tobey (Aaron Paul), aki szabadidejében illegális autóversenyzéssel próbál némi adómentes jövedelemhez jutni. Csakhogy a lepukkant kisvárosból a Nascar versenyekig jutó expilóta, Dino Brewster (Dominic Cooper) egy országúti versenyen megöli Tobey barátját, majd a bűncselekményt is rákeni, így Tobey a rácsok mögött találja magát. Ha ez nem lenne elég, még főhősünk barátnőjét, Anitát (Dakota Johnson) is elhalászta, ezzel pedig elő is készítette a tökéletes nemezist. Tobey a szabadulása után két célt tűz ki maga elé: bizonyítani ártatlanságát és legyőzni Dinót a hírhedt De Leon futamon. A romantikus szálról és az indokolatlanul erős brit akcentusról mindeközben a vagány Julia (Imogen Potts) gondoskodik.

A film legnagyobb részét a gyors rövid távú versenyek, a kaszkadőrmutatványok és a rommá törő álomautók látványa próbálja elvinni. Ezek a részek egyébként abszolút működőképesek. Waugh láthatóan nagyon figyelt az alapanyagra, és számos NFS-videójátékból ismert elemet átemelt a filmjébe, ezzel is kedveskedve a széria kedvelőinek. Éppen ezért – némileg meglepő módon – a Need for Speed inkább áll meg hű adaptációként, mint egész estés popcorn-moziként. A játékosok számára még elég lehet, de aki csak egy benzingőzös jó autós mozit akar látni, annak a rendező társadalom felé intézett játékos gesztusai nem sokat fognak jelenteni. Neki lehet futni ennek a körnek még egyszer, mert potenciál van benne, és megfelelő kezekben, egy életképesebb forgatókönyvvel lehet még keresnivalója a mezőnyben. Ehhez azonban legalább akkora figyelmet kell szentelni a belső erőforrás fejlesztésének, mint az optikai tuningnak, mert amit most kaptunk, sajnos csak egy kicsinosított Trabant.

Need for Speed. Amerikai akciófilm, 130 perc, 2014. Rendezte: Scott Waugh.