Testével mindig verset írt

Egyetlen mozdulatával többet mondott el, mint mások egész esti táncukkalEgyetlen mozdulatával többet mondott el, mint mások egész esti táncukkal Faludy egy angol kritikust is idéz Nurejev kapcsán: „Aki nem látta fiatalon, semmit sem tud róla.” De vajon mennyi a „minden”? És mennyit engedett megtudni magáról a már életében legendássá vált orosz-tatár táncisten? Aki magánemberként állítólag megközelíthetetlen volt. És makacs. Zabolátlan. Fütyült mindenre, amit „elvártak” tőle. Szabályok, törvények nem izgatták. Etikája a kinetika volt. Teste úgy kokettált a föld vonzerejével, ahogy senkié sem a nagy táncosok közül. Körző volt, ha forgott. Kétkarú mérleg, ha lépdelt. Daru, ha fél lábon egyensúlyozott. Mindig pontos és mindig elegáns. Szállni, repülni tudott. Erejével fényesítette akaratát. Spárgában ült ég és föld között. Rezzenéstelen arccal hozta a csodát.

Messzebbről nem is indulhatott volna.

Mohamedán tatárok a szülők. Az egykori Szovjetunió távoli pontján, a Baskír Köztársaságban él a család. Valahol az Ural lábánál, Ufában, Moszkva és Szibéria között. Édesapja, eredeti foglalkozását nézve, földműves. Később a Vörös Hadsereg politikai tisztje. Ez is karrier. Nem kellett hozzá más, csak elkötelezettség. Hamet Nuriahmetovics pedig teljes odaadással szolgálta népét és hazáját. Felesége Ufa város tejüzemében dolgozott. 1938. május 17-én három lányával a nagy szibériai vasútvonalon utazott a mama. Ment a férje után Mandzsúriába, mert oda helyezték az alakulatát. Tizenkét napig tartott az út Vlagyivosztokig. A Bajkál tó környékén járt a vonat, amikor a nagy rázkódásban megszületett a fia.

Ufa mindennek nevezhető, csak idillikus helynek nem. Csábító ereje arrafelé csak a vonatfüttynek van. A még gyerek Nurejev ábrándozása közben a vonatkerekek csattogását hallgatta. „El innen! El innen!” Tizenkét négyzetméter egy nem kis családnak. Ennyi jutott Ufában Nurejevéknek. WC az utca túlsó oldalán. Esőben, szélben, fagyban ez volt a leggyorsabb út, amit megtett. Pénz szinte semmi. Vagy még annál is kevesebb. Pár kopejkával a fiú is besegít. Kötegekbe szedi az újságpapírt, aztán cipeli a begyűjtőbe. Visszaváltja a talált üvegeket. Ha csokit küld a papa, otthon kakaót főznek belőle, és viszik a piacra. A gyerekek meg örökké éhesek. De ha mégis összejön valami, kilométereket gyalogol a mama, és a környékbeli falvakból liszttel, vagy a hóna alatt libával tér haza. Ha megtámadják a farkasok, közéjük dobja meggyújtott kabátját. A farkas fél a tűztől.Rudolf, a kamasz Nurejev semmitől és senkitől sem félt. Szigorú, könyörtelen apjától sem, aki mindent megtett, hogy eltérítse őt a tánctól. „Egy háborús hős fia ne ugráljon a színpadon!” Makacs, meggyőzhetetlen ember Hamet Nuriahmetovics. De a fiát sem tésztából gyúrták. Önfejű volt ő is. Céltudatos. Gyagilev táncosnője fedezte fel Ufában. Tizenegy éves volt a fiú. Tökéletes zenei érzékkel, ragyogóan táncolt. 1955 augusztusában már leningrádi balettnövendék. Ott tanul, ahol a legnagyobbak csiszolták tudásukat. Pavlova, Nizsinszkij, Balanchine, és majd jóval később Barisnyikov. A klasszicizmus eszméje, a tánc varázsa teljesen lenyűgözi. Az orosz balett kemény lecke a testnek. Szigorú parancsokat ad neki. Fegyelmezi. Inaknak és izmoknak nem éppen megértő barátja. Lázat csihol. Olykor fájdalmat okoz. Csigolyáknak, ízületeknek sokszor kellemetlen érzést. Nurejev minden porcikáját a táncnak adta. Vigye, éljen vele! 1958-ban végez, és díjat nyer a moszkvai balettversenyen. Hívja a Bolsoj, ő marad a Kirovnál. De csak három évig. 1961 májusában Párizsban vendégszerepel a társulat. Nurejevet akkor már a franciák is ismerik. Természetesen csak hírből. Tudják, hogy kivételes tehetségű táncos, aki gyűlöli a kiskirályokat, és önértékéről pontos képe van. Rögtön az első előadás után igazi sztárként ünneplik. A hír még aznap este Moszkvába is eljut. Hruscsov hazavárja Nurejevet, csakhogy a tüzes tatár máshogy dönt. Amikor Párizsból Londonba utazik a Kirov Balett, kilép a sorból a repülőtéren – és marad. Pedig ballonkabátos KGB-sek figyelték minden mozdulatát. Átugrott egy korláton a vámtisztek előtt, és onnan már csak hat lépést kellett tennie, hogy biztonságban érezhesse magát, és egyértelművé tegye: társai nélküle utaznak majd haza. Negyven perc várakozás után aláír egy papírt, és két hét múlva már Cocteau villájának kertjében nyilatkozik. Nem érdekli őt a szovjet diplomácia „hadüzenete”. A halálos fenyegetéstől sem retten meg. Otthoni életének konyec, Párizsban új fejezetet kezd.

Apja kitagadja, Franciaország boldogan befogadja.

Párizs után London csodálja briliáns technikáját, összetéveszthetetlen előadásmódját, sugárzó egyéniségét, felülmúlhatatlan tudását. Táncol romantikus darabokban, drámai szerepekben, kortárs koreográfusok alkotásaiban. Minden stílussal azonosulni tud. Hatalmas tehetsége előtt meghajol a világ. Bécsben, Milánóban, Zürichben, Stockholmban, New Yorkban dolgozik. Táncol és koreografál. Testével minden alkalommal verset ír, koreográfiáival minden darabot átkölt. Évente százötven-kétszáz előadása van. Mindenkinél többet forog, mindenkinél magasabbra ugrik. Egyetlen mozdulatával többet mond el, mint mások egész esti táncukkal.

Huszonhat évi távollét után először kap vízumot a Szovjetunióba. Gorbacsov hazaengedi. Találkozik a mamával és a nővéreivel. Boldog. Akkoriban már a Párizsi Opera művészeti igazgatója. Nyaranta csapatot verbuvál, és velük táncol a világban. Önálló koreográfiáival alaposan megdolgoztatja táncosait. A siker nem is marad el sehol. Budapesten kétszer vendégszerepel. 1991-ben karmesterként, egy évvel később a Keveházi Gábor által koreografált Cristoforo Angyalaként. A balett megbukott, Nurejev az egekig szállt.

Amerikában farmja volt, Monte Carlóban villája, Londonban háza, valahol az olasz tengeren egy egész szigete. Szigetecskéje. A róla készült utolsó dokumentumfilmben az ottani sziklákon pihen. Magányosan kémleli a hullámokat. Aztán feláll, finoman oldalra fordul, és megmutatja mezítelen testét a kamerának. Mintha azt mondaná: „Tessék, most már vége, lássatok így is!” Arcán finom büszkeség, de a magányt az sem takarja el. Már csak a feje látszik ki a hullámokból, de az is elég ahhoz, hogy tudjuk: egy isten úszik ki a képből.