Pillanatkép a pandémia előtti időkből (Fotó: pohodafestival.sk)
Teljes pompájában tér vissza a Pohoda
Vannak, akik két éve őrizgetik a jegyüket, bérletüket. Sőt, olyanok is akadnak, akik 2019 karácsonyán kapták a jézuskától a trencséni Pohoda Fesztiválra szóló jegyet, amikor még senki nem sejtette, mi vár ránk a következő évben. Hazánk legnagyobb nyári könnyűzenei fesztiváljának szervezői akkorra már le is szerződtettek néhány nagy nevet. Sokan közülük idén jönnek. Ha semmi nem jön közbe.
Ne rontsuk a hangulatot azzal, hogy felsoroljuk, hány előzetesen beharangozott sztár mondta le mára a részvételt. Két és fél év nagy idő, ezalatt zenekarok oszlanak fel, előadók szülnek gyereket vagy szüneteltetik a turnézást, mások stúdióba vonulnak, hogy felvegyék új albumukat, vagy mára olyannyira befutottak, annyi szakmai díjat kaptak az utóbbi két évben, hogy az eredeti szerződésben szereplő gázsi dupláját kérik, de nem kaphatják meg. Ez utóbbiaknak gratulálunk, és senkit sem említünk név szerint, mert diszkrétek vagyunk. (Aki kíváncsi a részletekre, vesse össze a két évvel ezelőtti programot a legújabbal a fesztivál honlapján).
A trencséni repülőtéren megrendezett Pohoda Fesztivál maga a csoda, hiszen egy kies, unalmas, minden szempontból alkalmatlan térből sikerült zsongó-bongó bulivárost varázsolniuk a szervezőknek. A zenei felhozatalra sem lehet panasz, sőt, ez a rendezvény egyfajta edukációs projektnek is tekinthető, hiszen olyan remek előadókat hoznak el Szlovákiába a szervezők, akik tőlünk nyugatabbra A listás sztároknak számítanak, nálunk viszont nem biztos, hogy önállóan megtöltenének egy nagyobb koncerthelyszínt. A névbejáratás talán legjobb példája az izraeli Lola Marsh duó, akiket a Pohoda szervezői szerettettek meg a hazai közönséggel, olyannyira, hogy az utóbbi években (a Covid-időszakot leszámítva és elátkozva) több önálló koncertet is tető alá hoztak nekik Szlovákiában.
De nézzük, kiket láthatunk július 7–9. között a festői helyszínnek egyáltalán nem mondható trencséni repülőtéren. Nick Cave bemutatásától talán eltekinthetünk itt és most – aki nem ismeri őt, az már rég lekéste a csatlakozást. The Bad Seeds nevű zenekarával érkezik, ami azért fontos hír a rajongóknak, mert az ausztrál rocktrubadúr az elmúlt években egy szál zongorás koncerteket is adott, de kettesben is zenélt Warren Ellissel, zenekarának multiinstrumentalista agytrösztjével – sőt, egy kiváló albumot is kiadtak ők ketten. Vele is rengeteg minden történt mostanában, főleg negatív dolgok, pár napja második fiát is elveszítette, aki öngyilkos lett. A világ mozijaiban a múlt héten négy napon át vetített dokumentumfilmjéből azonban valamiféle belenyugvással kavart realista világlátás árad, düh és zúzás nélkül – bár ez még tavaly készült.
A londoni Wolf Alice négyes fogat tavalyi, Blue Weekend című lemeze számomra az év egyik legjobbja volt. Ez a harmadik albumuk, a másodikért 2018-ban Mercury-díjat kaptak. Az indie-rock stílusba sorolják őket, de inkább az egyéb hatások miatt érdekes, amit csinálnak. Például ügyesen továbbfejlesztették a nyolcvanas évek noise rockját és a kilencvenes évek grunge stílusát. A legutóbbi anyag finomabb, cizelláltabb, a gitáros-énekesnő Ellie Rowsell kevesebbet ordít és többet szomorkodik. A gitárközpontúság is enyhült, jóval több a zongora, itt-ott bekúszik némi elektronika is. Ők már két éve készülnek a Pohoda Fesztiválra, amiért hatalmas elismerés illeti a csapatot, hiszen jóval nagyobb rendezvények közül is választhatnának abban az időszakban.
További nagy nevek a Pohodán: Flume, Sigrid, Black Pumas, Metronomy, Richie Hawtin, Lianne La Havas, Slowthai, The Libertines. Ez utóbbi brit indie-rock zenekar frontembere, Pete Doherty akkora kultuszhősnek számít tőlünk nyugatabbra, mint a hetvenes-nyolcvanas évek punkérájának legnagyobbjai. Három albumot adtak ki 2002 óta, a legutóbbit 2015-ben. Ennek ellenére minden megmozdulásuk hatalmas publicitást kap, a brit zenei szaksajtó pedig folyamatosan várja tőlük azt a bizonyos nagy művet, amit Karinthy Frigyes is várt saját magától egész életében.
A trencséni fesztivál további nyalánksága a formabontó brit rock-zenekarok legfurábbika, a Black Midi, akik szintén készültek már hozzánk 2020-ban, majd 2021-ban is, idén pedig kiadták harmadik, minden eddiginél furább albumukat. Ugyancsak érdemes megteknteni a Black Country, New Road nevű, szintén brit alakulatot. Kérem önöket, keressenek rájuk a neten, mert itt nincs hely a méltatásukra. Csak annyit mondhatunk, hogy semmiképp nem jár rosszul, aki meghallgatja őket a Pohodán.
A szervezők reagálnak a világ változásaira, 2019-ben például egy szíriai női zenekart, a Zoh- rát hozták el Szlovákiába, több helyszínre. Idén az ukrán DakhaBrakha lép fel a fesztiválon, illetve a Luhanszki Filharmónikusok (Academic Symphony Orchestra of the Lugansk Regional Philharmonic), amelynek tagjai elmenekültek hazájukból az orosz invázió kezdetén. Az ukrán popszcénát a GO_A nevű elektro-folk csapat képviseli, akikért jelenleg Európa több fesztiválja is verseng. Egy Stasik nevű ukrán női háborús veterán, illetve az egyre ismertebb rapperhölgy, Alyona Alyona is fellép a Pohodán. A fesztivál ezzel a nemzetközi szcéna Music Saves UA nevű kezdeményezéséhez csatlakozik.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.