Távol a Mennyországtól

A történet az ‘50-es évek Amerikájába kalauzol minket. Cathy (Julianne Moore) maga a megtestesült amerikai álom. Csodálatos ház, szép gyerekek, gondos, jó munkahellyel rendelkező férj, temérdek barátnő, népszerűség. Az ember persze tudja, hogy erről az életformáról nem igen lehet a közönség számára érdekfeszítő filmet készíteni, így természetesen ez a tökéleteshez közeli élet hamarosan merőben furcsa fordulatot vesz. A problémák lassan szivárognak be a nő és családja életébe: kezdetben férje (Dennis Quaid) csak kimarad éjszakánként, azonban mikor egy este Cathy meg akarná látogatni a „munkába belefeledkezett” férfit, elszörnyedve kell látnia, hogy ő éppen egy másik férfival „keveredik” gyengéd viszonyba. Innentől fogva az oly csodálatosnak tűnő élet félelemmel teli pillanatok hosszú sorozatává válik. Cathy igyekszik megoldást találni a férjével kialakult problémára, miközben gőzerővel küzd azért is, hogy társadalmi státuszán ne essen csorba, a furcsaságok azonban egyre több embernek szúrnak szemet. A nő egyetlen támasza pedig az újonnan fogadott kertész, aki mellesleg fekete, és közeli kapcsolata a nővel ismét olyan tabu, amit nem igazán bír el a már kialakított összkép.

Az Oscar-díjas filmek nem minden esetben olyan populáris, mindenki számára élvezhető alkotások, mint a Gyűrűk Ura. Már az Órák esetében is bebizonyosodott, hogy az a film, ami az Akadémia számára kilenc jelölést is megér, nem biztos, hogy a közönség számára maradéktalanul fogyasztható lesz. Jelen esetben valahol középúton vagyunk a két említett alkotás között. A Távol a Mennyországtól leginkább az igényes közönség számára fog igen tartalmas szórakozást nyújtani.

A színészi teljesítmény az arany szobrocskának megfelelő színvonalú: Julianne Moore hol csillog, hol teljesen összeomlik a vásznon, és teljes egészében képes uralni a filmet. Ami igazán lenyűgöző, az a moziban elénk táruló színvilág, ami képes igazán hűen visszaadni az ‘50-es évek tarka-barka hangulatát, és igen kiváló módon tudja hangsúlyozni az ellentéteket is. Miközben a ház lassan megtelik problémákkal a színek odabenn elsötétülnek, míg kifelé minden rendben kell, hogy legyen, így az utcán mindenki ismét kivirágzik, igyekszik leplezni problémáit – mindezt bizonyítja a legjobb fényképezés Oscar-jelölése is. A tökéletes összkép érdekében itt van még az igazán eltalált zene, melyet Elmer Bernstein komponált a filmhez, és szintén díjra jelölt az Akadémia.

Ha pedig már a jelöléseknél tartunk, akkor a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a film esélyes a legjobb eredeti forgatókönyv szobrocskájára is. Ezeket figyelembe véve tehát egy igen jól megszerkesztett és kivitelezett filmmel lehetünk gazdagabbak, de azért azt nem árt hangsúlyozni, hogy nem egy pergő mozidarabról beszélünk, hanem egy jól felépített, korhű, elgondolkodtató drámáról. (mozinet)

Távol a Mennyországtól (Far from Heaven), színes, amerikai film, 107 perc, Rendezte: Todd Haynes, Szereplők: Dennis Quaid, Julianne Moore, Dennis Haysbert, Patricia Clarkson, Viola Davis