Való igaz, mindenki vár valamit. A Tankcsapda rajongói is. Közös bennük, hogy leginkább az új lemezt várták. Nem lehet azonban egy kalap alá venni őket, három kategóriába sorolhatók, ennek megfelelően három különböző lemezt vártak.
Tankcsapda: Mindenki vár valamit
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján rengeteg tehetséges underground rockzenekar működött Magyarország-szerte. Legtöbbjükről a nyilvánosság tudomást sem szerzett: kevesen tudtak kitörni, és mára csak néhányan maradtak életben. Közülük messze a debreceni Tankcsapda a legnépszerűbb. Biztos kellett hozzá egy nagy adag szerencse is, de befutásának és sikerének elsődleges titka a hitelessége, a kiszámíthatósága, valamint a szövegvilága, amelyet fiatalok ezrei tekinthetnek sajátjuknak.
Akik még nem hallották az új hanghordozót, javaslom, előbb a CD mellé csomagolt DVD-t tegyék magukévá, amely a tavaly májusi szabadtéri pecsás buli legjavát nyújtja. Ezzel ráhangolhatják magukat az új dalokra.
A lemez alaphangulatát remekül megadja a nyitó felvétel, a Rock a nevem című. Gyors, ütős, szókimondó, szellemes szövegű dalok követik egymást, lendületes rock and rollba ágyazva. A hangszerelés hol kemény, hol csupán zajos, hol hardrockos, máskor metálos. Slágergyanús dal nem szerepel a korongon, bár szinte mindegyik dallamos, jól énekelhető – az elsőként maxi CD-re kimásolt Nem kell semmi a leginkább slágeres szerzemény, ám nem a szó kereskedelmi rádiós értelmében vett sláger. Az előző albumokkal ellentétben a stúdióhangzás előtérbe került, hallhatóan nagy hangsúlyt helyeztek az utómunkálatokra. Nincs ezzel baj, jól szólnak az énekes hangjára tett effektek, leginkább a Mindenki refrénjében érvényesülnek. Ez a legsötétebb, legsúlyosabb dal a durva vokális megoldásoknak köszönhetően. Az album a finomabb, melankolikusabb Hiányzol cíművel zárul, amely az érzelmessége ellenére a zúzós rock vonzáskörén belül marad. A lemez címét adó sor a Minden szóban című dalból származik. A szövegvilág tekintetében a rockerek életéből vett párhuzamok dominálnak, a rock and roll örök témái: a buli, a pia és a csajok, amelyek a hétköznapok küzdelmeit megfogalmazó gondolatokkal vegyülnek. A címében a legendás amerikai punkzenekar, a Dead Kennedys előtt tisztelgő California Über Alles az amerikai álmon élcelődik. A szövegeket ezúttal is a frontember jegyzi, a zenét közösen szerezték. Tizenhét éves zenekartól ritkán kapunk ennyire friss, energiával teli, szellemes albumot. Egységet képez, közben mindvégig színes és kellően változatos.
A tartalom remekül harmonizál a külcsínnel. A Mindenki vár valamit nívós csomagolású – a fekete műanyag tok előlapján a zenekar logója és egy felragasztott matrica szerepel, maga a CD elől-hátul fekete színű, elől szintén a logóval. Meggyőződésem, hogy néhány év múlva a Tankcsapda legendás feketelemezeként fogjuk emlegetni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.