„Születtem 1933-ban mint prímás”

Ötéves kora óta muzsikál Bodnár Ottó felvétele A film egy „bájos idős cigányemberről” fest kerek portrét. Potta Géza otthonában és kertjében ülve (és muzsikálva) mesél életéről, ifjúkoráról, zenészi pályája állomásairól, elhunyt zenésztársáról, Pimaszról, a „bandáról” és arról a letűnt világról, mikor még csak cigányzenét igényeltek a bálokban és lakodalmakban. A letűnt világról, mikor nyolcvan pengőt is meg lehetett muzsikálással keresni egy nap alatt, holott „egy tehen ára hatvan pengő volt”.

A személyes vallomásokat, emlékeket színesebbé teszik a koncert- és táncházfelvételek, és a forgatás közben megszólaltatott nóták. Magyarul, szlovákul egyaránt elhúzza az öreg prímás, de az orosz tiszteknek hajdanán a „Katyusát” is eljátszotta, ha kellett, és nem vallott szégyent a zsidó lakodalomban sem. Ő voltaképpen Abaúj utolsó prímása, aki még aktívan muzsikált tánc alá, ismeri a régi tánczene minden fortélyát, a hallgatótól és a csárdástól a frissen át a verbunkosig.

Népzenével foglalkozó szakemberek is minősítik a filmben Potta Géza tevékenységét. Agócs Gergely néprajzkutató virtuozitását emeli ki, Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes művészeti vezetője szerint Potta az utolsó mohikánok közé tartozik. Farkas József, az Ifjú Szivek szervező titkára igazi sztárnak tartja, de olyannak, akinek nincsenek sztárallűrjei.

„Szeretem az öreg embereket, és fontosnak tartom, hogy megörökítsem a régi világ hagyatékát, azokat az értékálló, megismételhetetlen dolgokat, melyek elmúlóban vannak” – indokolta a film témaválasztását Bartók Csaba, a portréfilm rendezője, akinek az alkotás „kreatív része”, tehát a remek forgatókönyv köszönhető. A kifogástalan „technikai rész” Bodnár Ottó operatőr munkája.

A 74 éves Géza bácsit Abaújszinán ismerik és elismerik. A közönség szeretete érződött a vetítés folyamán is. Egy-egy elmuzsikált dal után a nézők beletapsoltak a filmbe, egy-egy jópofa történet után kuncogás is hallatszott innen-onnan. A helyi csemadokos szervezők csak azt fájlalták, hogy Géza bá családja hiányzott a vetítésről, ők inkább otthon, szűk körben szeretnék majd megnézni a portréfilmet.

Potta Géza 1933-ban született Abaújszinán. Ötéves kora óta muzsikál, tudását neves cigányprímások idősebb generációjától szerezte. Kedvelt és foglalkoztatott muzsikus volt Kassa környékén, a szinai Rozmaring tánccsoportot is gyakran kísérte. Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes rendszeres vendégzenésze, gyakran szerepel Magyarországon is. Tevékenységéért megkapta a Népművészet Mestere címet. CD-je „Születtem mint prímás...” címmel jelent meg.