Szlovák invázió

Idén Szlovákia a kiemelt ven-dége a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak, amelyet április 21. és 24. között rendeznek a Millenáris parkban. A világirodalomra fókuszáló könyvszemlén fordításköteteiket mutatják be a kiadók. Közel 40 szlovák kötet jelenik meg magyarul, közülük 25 a Szlovák Irodalmi Információs Központ támogatásával.

Ez lesz a 23. könyvfesztivál Budapesten. Az elmúlt évek során elsősorban távolabbi országok élvezhették a kiemelt státust, példádul Kanada, Kína vagy Törökország. A szervezők most végre úgy gondolták, ideje, hogy a magyarországi olvasók szomszédaikat is megismerjék, és kiderüljön, mekkora piaca lehet a szlovák szerzők műveinek Magyarországon.

Mi ezúttal négy megjelenés előtt álló fordításkötetet ajánlunk azok figyelmébe, akik eredetiben nem olvasták ezeket a műveket.

Monika Kompaníková:

Az ötödik hajó

Az 1979-es születésű Monika Kompaníková diplomás képzőművész, mégsem ebben a minőségben vált országosan ismertté. Első regényével szó szerint berobbant a szlovák irodalmi életbe. Az ötödik hajó (Piata loď) 2011-ben megnyerte a legrangosabb szlovák irodalmi elismerésnek számító Anasoft litera tízezer eurós pénzjutalommal járó fődíját, vagyis az előző év legjobb prózai munkájának kiáltotta ki a szakmai zsűri. A kritikák elsősorban a kíméletlen rögvalóság könnyed leírását, valamint a jellemfejlődés pontos, ugyanakkor költői ábrázolását emelték ki.

A történet egy lakótelepen felnőtt lányról szól, aki csak a keresztnevén szólíthatja édesanyját, nehogy eszébe juttassa korai gyerekvállalását és csökkentse esélyeit az ilyen-olyan férfiaknál. Janka nagyon kevés szeretetet kap, nem érzi jól magát saját otthonában, mert esténként gyakran még az ágya is foglalt. Egy kerti viskóba költözik, ahol nagy meglepetésére nem csak saját magáról, de két elhagyott ikercsecsemőről is gondoskodnia kell. (Érdekesség, hogy a kötet fordítója, Pénzes Tímea is egy ikerpár anyukája.) A kötet magyarul a Kalligram Kiadó gondozásában jelenik meg, eredetileg pedig Koloman Kertész Bagala kiadója szavazott neki bizalmat.

Pavel Vilikovský:

Első és utolsó szerelem

A kortárs szlovák próza ikonikus alakja 2014-ben másodszor kapta meg az Anasoft litera fődíját, az Első és utolsó szerelem (Prvá a posledná láska) című kötetért, amely két hosszabb novellát tartalmaz. Az emlékezet bal partján egy munkája értelmében kételkedő fotóművészről szól, A negyedik nyelv pedig egy nyugdíjasról, aki a 20. század történelmével foglalkozik.

A kötet központi témája a gyakran be sem vallott, viszonzatlan, illetve múltbeli szeretet és szerelem. A gyorsan változó világban mindkét fogalom átalakul. A szerző az egyéni, családi és kollektív emlékezet lehetőségeit járja körül a maguk összetettségében és ellentmondásosságában. Néhol érzelemmentes és távolságtartó, máskor iróniával és humorral fűszerezi sorait. A kötet eredetileg a Slovart kiadónál jelent meg, a magyar fordítás Garajszki Margit munkája, aki előző Vilikovský-átültetéséért (Egy igaz ember története, 2014) megkapta a Szlovák Irodalmi Alap fordítóknak odaítélt Madách-nívódíját.

Jana Bodnárová: Insomnia

A kötet tragikummal és melankóliával átitatott írásai mesterien ötvözik a hétköznapit az emelkedettel, az álomszerűt a hűvös racionalitással. Az Insomnia három, formailag is jól elkülöníthető részből épül fel. A Mandolin filmforgatókönyv, amelynek lineáris történetvezetése – a középpontban egy mandolinjátékos kislánnyal – test és lélek, érzékiség és szellem, fény és sötétség klasszikus ellentétére épül. A fény és sötétség, illetve éjszaka és nappal motívuma köti össze a szöveget a könyv két további novellájával. Az Éjszakai monológban egy nő sétál át egy városon, miközben halljuk a gondolatait. Az Utótörténetekben egy másik nő reflexióit olvassuk megrendítő pillanatokról és szokatlan találkozásokról, kiállításokról és előadásokról. A három lírai szövegben az álmatlanság egy sajátos világtapasztalat metaforája, amely a hétköznapi létezés és a mögötte meghúzódó mélység határán segít oda-vissza járnunk.

Az 1950-ben született Jana Bodnárová művészetét állandó kísérletezés jellemzi. Ír verseket, színdarabokat, novellákat, regényeket, filmforgatókönyveket és regényeket gyerekeknek, a kilencvenes évek közepe óta videoperformansszal is foglalkozik. Insomnia című kötete szlovákul 2005-ben jelent meg az Aspektnél, magyarra Tóth Ozsvald Zsuzsa fordította és a Gondolat jelenteti meg.

Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről

A mostanában leginkább a krimi műfajában sikereket arató Daniela Kapitáňová – aki az 1980-as években egy ideig a MATESZ dramaturgja és rendezője volt – első regényét Samko Tále álnéven írta, és rendkívül eredeti hangvételű alkotóként mutatkozott be. A történetet egy 44 éves szellemi fogyatékos, törpe növésű férfi szájából halljuk, akinek legfőbb célja, hogy ugyanolyan legyen, mint a többiek. A komáromi (komárnói) Samko mindent utál, ami eltér a normálistól, igyekszik belesimulni a környezetébe, és mindig igazat mond. Ezt kihasználva nevel belőle besúgót a város nagy hatalmú kommunista ura, s így lesz akaratlanul is emberi tragédiák sorának okozója.

A könyvet a kritikusok a Forrest Gumphoz, a főszereplőt pedig A bádogdob Oskar Matzerathjához hasonlították. A nyelvezet lecsupaszított, a stílus gyermeteg, ám nagyon is átgondolt írói koncepciót takar. A kötet 2000-ben hazai bestseller lett, eddig 14 nyelvre fordították le. A remek magyarítás Mészáros Tünde munkáját dicséri, a regény a Magvető gondozásában jelenik meg.