Good-bye, Mrs Cassavetes! – egy nagy színésznő emlékére

Az első mondat, ami eszembe jut Gena Rowlands halálhíre kapcsán: „Mabel nem őrült, hanem rendkívüli.” Az Egy hatás alatt álló nő egyik jelenetéből származik; a Columbo címszereplőjeként ismert Peter Falk által játszott Nick mondja ezt a feleségéről, Mabel Longhettiről, akit a negyvennégy éves Gena Rowlands keltett életre. Élete legjobb – legalábbis az egyik legkomplexebb – alakítását nyújtva.

Rendkívüli. Talán ezzel a szóval lehetne jellemezni a Wisconsinban született Virginia Cathryn Rowlands tehetségét is. Nem sokkal a második világháború után már szépségével tűnt ki a helyi egyetemen, ahová három évig járt, majd New Yorkba költözött, hogy színészetet tanuljon. Kezdetben a Broadwayn és tévésorozatokban játszott, majd 1963-ban John Cassavetes szerepet adott neki a Gyermeki várakozás című, Burt Lancaster és Judy Garland főszereplésével készült filmben. Hollywoodi nepotizmus, sziszeghetnénk, hiszen Rowlands a rendező felesége volt – csakhogy ekkor már kilenc év telt el azóta, hogy a cinéma vérité amerikai változatának megteremtője oltár elé vezette.

Kettejük házasságából tíz film készült, amelyek közül kettő filmtörténeti szempontból is megkerülhetetlen: az 1974-es Egy hatás alatt álló nő az életmű valódi Koh-i-noor gyémántja, az 1980-as gengszterfilm, a Glória pedig kellemes műfaji film, amiből nem sok készült a függetlenfilmes direktor műhelyében. Rowlands mindkét alakításáért kiérdemelte az Oscar-jelölést, de a legjobb női főszereplőnek járó szobrot sem ’75-ben, sem ’81-ben nem vihette el. Minden idők egyik legjobb hollywoodi színésznője volt, így megható gesztus vagy különleges elégtétel, hogy végül nyolcvanöt évesen megkapta a tiszteletbeli Oscar-díjat – a kilencperces köszönőbeszéd példát mutat humorból, stílusból, tartásból és intelligenciából is.

Mindez már azután történt, hogy 2013-ban Budapesten forgatta a Hat hét, hat tánc című filmet, amelyet Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar operatőr fényképezett. Az egyik nagykörúti hotelben találkoztunk, a filmsztár elegáns és kedves volt a forgatásra tartva ezen a reggeli órán; nem kizárt, hogy őt is meglepte, hogy ismerik és szeretik őt a világ túlfelén is. Ma különösen örülök, hogy elmondhattam neki: ha valaki látta Mabel Longhettiként, soha nem tudja elfelejteni.

Ezt a filmet ajánlom azoknak, akik az Angelina Jolie, Sandra Bullock vagy Kate Hudson főszereplésével készült filmek mellékszereplőjeként ismerik, vagy a szintén rendezőnek állt fia, Nick Cassavetes romantikus slágerfilmje, a Szerelmünk lapjai Alzheimer-kórban szenvedő idős asszonyaként emlékeznek rá. Kiindulópontnak, mert a jellegzetes rövidfazonú frizurát vágató, szőke hollywoodi ikon karrierje több igazgyöngyöt rejt.