Szívem csücske, Chouchou

Szórakozás a L’ Apokalypse bárbanFotó: SPI InternationalArab főcímzenére chillei viseletbe öltözött fiatalember (Gad Elmaleh) érkezik Párizsba. Valami nem stimmel. Aztán a fiút egy templomba irányítják, ahol Leon atyától (Claude Brasseur) kér segítséget mint chillei politikai menekült. Az atya azonban figyelmezteti: Isten házában nem szabad hazudni, Chillében már rég nincs diktatúra. Ezen a ponton válik világossá, miért szólt az arab zene: a fiú ugyanis Marokkóból érkezett a francia fővárosba. Amikor aztán szállást kap a parókián, és útitáskájából egy parókát meg Lady Di fényképét veszi elő, megint azt érzi a néző, hogy valami nem stimmel. Ez az érzés csak erősödik, amikor a szupermarketben nappali arclemosó krémet keres. Aztán, amikor női hálóingben bújik az ágyba, kiderül, valóban nem stimmel valami a fiúval. Majd miután munkát talál egy titokzatos nőnél, Milovavich pszichoanalitikusnál, az is kiderül, mi nem stimmel. A doktornőnek elárulja ugyanis, hogy valódi neve Chouchou (ejtsd: susu), és nem férfinak, hanem nőnek érzi magát. Azt követően, hogy munkaadója közli vele, az ő házában érezheti magát nőnek, és viselhet női ruhát, elszabadul a pokol, a féktelen komédiázás. Igaz, már a történet elején, amikor a fiú úgy szólítja meg Leon atyát, hogy Miatyánk, ő pedig kijavítja, hogy csak atyám, sejtjük, itt azért egy két poén majd elsül. Nem is akármilyenek. Hiszen a Szívem csücske, Chouchou vígjáték. Mégpedig a javából. Hazájában, Franciaországban a tavalyi év legsikeresebb filmvígjátéka volt: ötmillión nézték meg.

Miután Chouchou mindenki előtt vállalja önmagát, felfedi traveszti voltát, felpörög a film. Eljutunk a traveszti lét és szórakozás sűrűjébe, a L’ Apokalypse bárba, s a rendező jó pár képet mutat a nőimitátorok show-jából. Chouchou sorsa mesésen alakul, vőlegényt is talál magának. Az egymásra találással a film átmegy valamiféle rózsaszínű operettbe, s várjuk, hogy a főhős felébred, s a festett bárányfelhőkből visszazökkenünk a realitás talajára. De nincs felébredés, nincs szürke hétköznapi valóság, csak a meseszép világ. Látszólag semmi nem áll Chouchou boldogságának az útjába, csak egy őrült pszichopata rendőrfelügyelő, aki nem tudni mi okból, a női ruhába öltözött férfit végigkergeti fél Párizson. Végül ez az akadály is elhárul, és a buli – szerelemmel, show-kkal és Leon atya áldásával – folytatódik a kifulladásig. A néző meg nehezen áll fel a székből a vége felirat után, mert teljesen ellazult, kikapcsolt, szellemileg-lelkileg regenerálódott a másfél óra alatt. Az algériai emigráns Merzak Allouache az intolerancia ellen humorral, könnyed bájjal harcoló filmet forgatott, amelynek hangulata, valósága – helyenkénti valószerűtlensége ellenére – mélyebbre vésődik a tudatunkba, mint a vígjátékoké szokott. Ha más nem is marad meg a filmből, csak az, hogy ilyen is van, már megérte megnézni. Mert közelebb kerülünk általa egy létező, ám kevésbé ismert világhoz.