Színház az egész Európa

Egy szabadtéri színházban le kell mondania a nézőnek bizonyos kényelmi szempontokról, ugyanakkor rengeteg olyan hatást és hangulatot kap cserébe, amit még a leggyönyörűbb kőszínházban sem kapna meg. Ezt mondta Csiszár Imre, amikor arról faggattam, van-e különbség a kinti meg a benti előadások között.

„Az arcokra van festve ki milyen szerepet fog játszani”Dömötör Ede felvételeA szabadtérnek ősi bája van, tette hozzá a Jászai-díjas, érdemes művész, még azokból az időkből való, amikor a tűz körül ugráltunk, és nem volt színész, nem volt nézőtér. Együtt-játszás volt a természetben. Megjegyezte, Komáromban, a Tiszti Pavilon amfiteátrumának nagy a színpada, hatalmas a nézőtere. Jobban szerette volna az ősi tűz mellé vinni Moliére Gömböc úr című komédiáját. Cirkusz lett, bohóctréfák sorozata a Komáromi Jókai Színház nyári előadása, melynek holnap lesz a bemutatója. És kapott egy alcímet. A kelet-európai bővítés. A rendezővel az egyik főpróba előtt találkoztunk.

Hányadik adásánál tart a Színház az egész világ című vetélkedősorozat, melynek kérdéseit összeállítja, és a műsort vezeti szombat délutánonként a Vígszínházból, a Kossuth rádióban?

A kétszázhuszonötödik adáshoz érünk nemsokára. Sajnos, a Magyar Rádió sem az a területe ma már a magyar kultúrának, ami régen volt. A Kossuth rádió rengeteg színházzal kapcsolatos műsort adott, mára megszűnt a Rádiószínház is. A színház az egész világ című tízperces vetélkedőműsor valamilyen módon a színházi és drámai kultúrát terjeszti, ismerteti. Kondor Katalin, a rádió akkori elnöke vetette fel, hogy a Ki nyer ma? szerkezetét követve hozzunk létre egy színházzal kapcsolatos vetélkedőt. Szívesen elvállaltam, mert a rendezésen kívül is imádok a színházról beszélgetni.

Színház az egész Európa, mondhatnánk a Gömböc úr előadását nézve. Legalábbis az a fele, amely unióba tömörült az ötvenes években. Az Európai Unió tagállamainak zászlói fogadják a nézőt. Honnan az ötlet?

Induljunk ki Moliére-ből! A Gömböc úr arról szól, hogy egy vidéki ember feljön a városba. Párizsban be akar házasodni egy gazdag polgár családjába, de a kislány, akit el akar venni, mást szeret. Ennek kapcsán megbíz egy szélhámos párost, hogy a segítségükkel ezt a nem hívott idegent, ezt a vidékit, kiebrudalják. Moliére műve farce-ok, bohóctréfaszerű csattanós jelenetek sorozata, melyekből kiderül, hogy a felbérelt csalók miket találnak ki, kiket bérelnek fel. Végül Gömböc úr hazamegy vidékre. Ez az alaptörténet. Ha színházat csinálunk, arról a korról kell szólnunk, amelyben élünk. Annak nincs értelme, hogy egy muzeális Moliére-előadást csináljunk, úgy, ahogy ezerhatszázban lehetett. A legjelentősebb mozzanat a mi életünkben az EU-csatlakozás volt, amikor egy közösség részeseivé váltunk. Mindenki tudja, ez nem ment olyan könnyen. Ha arra gondolunk, mikor lesz fizetőeszköz az euro a mi országainkban, akkor még nincs minden meccs lefutva, sokat kell még nyelnünk. Ez a helyzet asszociál erre a darabra. A vidéki behelyettesítődik azokkal a kelet-európai országokkal, ahol élünk, amelyek belekerültek a bővítésbe. A városi közösség behelyettesítődik az Európai Unió előzőleg már unióba tömörült tagállamaival. A darab minden szereplője egy-egy uniós országot képvisel. Gömböc úr pedig mi vagyunk.

Pazar a látvány. Egy zenekar játszik az egész előadás alatt. A színészek arcát kivetítik a horizontra. Nem tart attól, hogy ez elvonja a néző figyelmét a szövegről?

Fontos, hogy abban a sok mindenben, ami egyszerre történik a színpadon, ki legyen emelve a moliére-i játék az emelvényekkel határolt porondon. A játék háttere valóban egy koncert. Úgy érzem, ha megkeresném a mai kor látványban, hangerőben, dinamikában legprovokatívabb műfaját, akkor a megakoncertek világába mennék. Moliére idejében a vásárok, a cirkuszok világa volt ilyen provokatív közeg. A koncert nagyon idegen egy vidékről jött ember számára.

Gömböc úr alakítójával, Fabó Tiborral már dolgozott Kassán, a Thália Színházban. Neki adta a Caligula címszerepét. ĺgy meggyőzte az alakítása?

Tibor egy egészen csodálatosan tehetséges ember! Nagyon sok mindent tud. Ha összehasonlítjuk az egzisztencialista Camus filozofikus szövegét meg ezt a moliére-i bohóctréfát, elég messze állnak egymástól. Fabó Tibor azonban sokszínű tehetség, és érzékeny ember. Egy színésznél nagyon fontos, mennyire tudja kinyitni magát a hatások előtt. Meggyőződésem volt, hogy itt neki kell eljátszania ezt a szerepet. Nem is merült fel másnak a neve.

A nemzeti színű bohócokká maszkírozott és öltöztetett komáromi színészek boldogan mentek önnel az unióba?

A cirkusz szabályai szerint már az első pillanatban kiderül, ki a fehér bohóc, ki a Jancsi bohóc, ki lesz seggbe rúgva. Az arcokra van festve, ki milyen szerepet fog játszani. A színész egy kötetlenebb stílust próbálhat ki, ami egy szent dolog. Úgy hívják, játék. Második gyermekkor.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?