Színészi játék, bábok, tánc, zene

Badin ÁdámA szerző felvételeA Rózsa és Ibolya ugyanis egy komplex gyerekelőadás, az apró nézőket pedig nem lehet becsapni, sőt talán fontosabbak ők, mint a felnőtt színházba járók. Erről beszélgettünk Badin Ádám rendezővel, aki először dolgozott a kassai Tháliában.

Milyen mértékben sikerült megvalósítania azt, amit az elején eltervezett?

Részben. Nagy súlyt fektettünk az előadás bábos részeire, és nyolcvan százalékban sikerült elérni, hogy bábszínészi játékmódot és lelkületet képviseljenek a szereplők. A végeredmény kissé hibrid lett, mert egybe kellett forrasztanom a hagyományos színjátszás elemeit a bábszínházzal. A bábszínházban ugyanis a produkció egésze mindig fontosabb, mint az „önmegvalósító” színészi játék. Megpróbáltam átadni nekik a bábszínész-mesterség alapjait. Kemény táncpróbák és énekpróbák vártak rájuk, mert ennél a műfajnál öt elemnek kell találkoznia. A színészi játéknak, a bábmozgatásnak, a táncjátéknak, az éneknek és a zenei tudásnak azonos értéke van. Ehhez jön még a színpadkép és a bábok, hiszen az egész tér képzőművészeti hatása is nagyon fontos. Azaz maga a színészi játék fontos ugyan, de utolsóként kerül a képbe. Egészen másfajta munkához kellett tehát hozzászokniuk. Kompromisszumokat keresve araszolgattunk előre.

Maga a szöveg színpadra alkalmazása mennyire jelentett nehézséget? Úgy tudom, kevés maradt meg az eredeti, Gyüre Lajos tollából származó „mű-népmeséből”.

Ezt a mesejátékot a hetvenes években írta Gyüre Lajos, annak a kornak a szellemét is képviselve, két felvonásban, eleve drámai színészi játékmódot feltételezve. Ebből kellett egy „bábos” mesejátékot csinálnom, ami nagyon nehéz feladat volt, ilyen szempontból például egy tiszta népmesével sokkal könnyebb dolgom lett volna. Alaposan át kellett dolgoznom a szöveget, persze az író tudtával és jóváhagyásával. Minthogy a darab egy közismert népmeséből született, egyrészt visszatértem a tiszta forráshoz, és mivel többek közt Arany János is feldolgozta, úgy gondoltam, az ő sorainak is helyük lehet ebben az előadásban. Igyekeztem minél több mű-szöveget eredeti népdalokkal, gyermekjátékokkal helyettesíteni. Ebben Ág Tibor volt a segítségemre, a táncpedagógiai munkát pedig Richtarcsík Mihály végezte a színészekkel, akiket ráadásul zenélni is meg kellett tanítani, hiszen hangszereken is játszanak az előadásban.

Egyszeri kezdeményezésről van szó, vagy elképzelhető, hogy ez a hatalmas munka valaminek a kezdete a Thália Színházban?

Amikor Beke Sándor művészeti vezető felkért engem erre a feladatra, úgy tűnt, hosszú távra tervez, a bábszínház világát akarja megismertetni a szlovákiai magyar gyerekekkel. A színészi gárdát azonban egyelőre nem sikerült felkészíteni erre a munkára, annak ellenére, hogy nagyon jó hozzáállással dolgoztak, és használható alapokat kaptak. A többi már a színház vezetésén múlik, azon, hogy fontosnak tartják-e a továbblépést ezen az úton.

A közönség részéről mekkora az igény erre a műfajra? Az internet-korszak gyerekei szívesen néznek népi kultúrán alapuló mesedarabokat?

Szerintem hatalmas igény van erre. A Thália Színház mesebérletének sikere is ezt mutatja, és a saját kis színházammal is azt tapasztalom, hogy igénylik a jó mesét, a jó bábszínházat, illetve a színvonalas előadásokat. A modern bábszínház közelít a drámai színészet felé, ami nagyon jó, mert a mesének mint gyermekműfajnak felül kell emelkednie a kategóriákon. Minden színháznak komolyan kell vennie a gyerekközönséget, mert egyrészt a jövő színházba járóit nevelhetik ki, másrészt a mesék alapvető emberi értékeket tartalmaznak, minden drámának a mese az alapja. Ezért a meseszínházat nem lehet „rangján alul” kezelni. A gyerek a színházban egy olyan világgal találkozik, amelyen egész életének kreativitása alapulhat, és az élet problémáira is megoldást talál.

Az ön mesedarabjaiban mindig fontos szerepe volt a népi kultúrának...

Azért ragaszkodom annyira a népi kultúra nyelvéhez, mert meghatározónak tartom a gyerek fejlődése szempontjából. Minden népnek a saját kultúrájában kell keresnie az értékeket. A gyerek agya úgy van felépítve, hogy ha soha nem találkozott a népi kultúrával, akkor is azonnal kinyílik a népdalok, népmesék hallatán. Ezek sok ezer év alatt fejlődtek, csiszolódtak tökéletessé, apáról fiúra szálltak, és máig élményt adnak, mert maradandó értékeket hordoznak.