Szereti a szlovák színészeket

Eszenyi Enikő azóta is visszavágyik Pozsonyba.
A jelek szerint pedig már nem kell sokáig várnia. Emil Horváth, a Nemzeti prózai részlegének frissen kinevezett igazgatója egy pár nappal ezelőtti társulati ülésen bejelentette: tervei között első helyen szerepel a magyar rendezőnő meghívása. Közölte ezt a színház főigazgatójával, Ondrej Šothtal is, aki örömmel fogadta az ötletet, hiszen az Ahogy tetsziknek annak idején ő is lelkes nézője volt.

„Életem első külföldi rendezése köt Pozsonyhoz – mondja a hír hallatán Eszenyi Enikő, aki azóta már a Vígszínház igazgatója. – Nekem az akkor elképesztő nagy élmény volt. Sok tapasztalatom ugyan akkortájt még nem volt rendezőileg, hiszen két darabot, Büchner Leonce és Lénáját, majd Kleist Heilbronni Katicáját vittem színre. Valahogy természetesnek vettem, hogy nagyszerű színészek vannak a pozsonyi előadásomban. De most így visszafelé, hogy ennyi idő eltelt, és azóta már Washingtonba is meghívtak rendezni, elmondhatom: a szlovák színészek a legjobban képzett színészek azok közül, akikkel eddig dolgozhattam. Nagyon szofisztikáltak, nagyon gazdag az érzelmi életük a színpadon, és nagyon erős a humoruk is. Különleges tehetségűek. Ritkán találkozom olyan nagyszerű színésznőkkel, mint Emília Vášáryová vagy Diana Mórová, a férfiak közül pán Labuda, pán Chudík, vagy Dančiak úr és Slezáček úr, hogy csak az idősebbeket említsem. Ezért tudtam olyan sikeres előadást rendezni, amely a nyitrai színházi fesztiválon több díjat is nyert abban az évben, s amelyet aztán Prágába is elvittünk. A pozsonyi Ahogy tetsziknek köszönhetem, hogy sorozatban rendezhettem aztán a Cseh Nemzeti Színházban, majd visszatértem Pozsonyba, és eljutottam Amerikába. Most kevés időm van utazni, külföldi rendezést eddig nem is vállaltam, hiszen az ország és Budapest legnagyobb prózai színházát vezetem.”

A vágy természetesen tovább élt Eszenyi Enikőben, hogy többéves kihagyás után ismét Pozsonyban rendezhessen.

„Ebbe az is közrejátszik, hogy valamennyire értem a nyelvet. Amikor először rendeztem Pozsonyban, a második héten felmentem az akkori igazgatóhoz, Peter Mikulíkhoz, hogy szóljak neki, nem biztos, hogy tudom folytatni. Aztán kitaláltunk egy sajátos módszert a tolmácsolásra, ami be is vált gyorsan. Második alkalommal már könnyebb volt dolgozni, mert nagyjából értettem, hol tartanak a szövegben a színészek. Közelebb kerültem a nyelvhez. Elsőre iszonyatosan nehéz volt. Azóta Prágában ötször rendeztem, tehát már nincsenek ilyesfajta félelmeim. A jobbnál jobb színészeken kívül sok olyan emberrel is találkoztam Pozsonyban, akik aztán nagyon fontosak lettek számomra. Például Martin Porubjak, a színház akkori fődramaturgja, akinek az első meghívást köszönhetem. Tőle rendezőként is sokat kaptam, rengeteget tanultam. Aztán Feldek úrtól, aki a kedvemért újrafordította az Ahogy tetsziket. Az ő humora, nagyszerű színházi látásmódja sokat segített abban, hogy az előadásnak akkora sikere lett. Vagy Andrej Šeban, aki a zenét szerezte a darabhoz… ezek mind olyan pontok voltak a színészi játékon kívül, amelyek jelentős mértékben lendítettek a munkámon.”

Eszenyi Enikő biztos kezű színészválasztásait az is bizonyítja, hogy azok, akik annak idején tőle kapták első igazán jelentős színpadi szerepüket (Diana Mórová, Milan Mikulčík, Marek Igonda, Tomáš Maštalír, Helena Krajčiová, Ivana Kuxová, Zuzana Fialová, Danica Jurčová, Ján Koleník, Gabriela Dzúriková), ma a legnépszerűbb és legelismertebb fiatal szlovák színészek.

„Én ezt nem igazán érzékelem, vagy legalábbis csak távolról, hiszen nem kísérem figyelemmel a pályájuk alakulását, bár többükkel nemegyszer találkoztam az elmúlt évek során, s néhány velük kapcsolatos hír hozzám is eljut. Bármelyikükkel szívesen dolgoznék a jövőben.”

Emil Horváthot, a prózai társulat új igazgatóját is jól ismeri Eszenyi Enikő.

„Pozsonyban több előadásban láttam, sőt, még Prágában is volt szerencsém megnézni őt, amikor a betegeskedő Boris Rösnertől beugrással vette át Moliére Fösvényét. Nagyszerű színész, őrülök, hogy mostantól ő áll a társulat élén. Boldogan megyek, ezt üzenem neki.”