Szerelmi krónika esemesben

„Ha nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan, túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily’ reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzátenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek.”

Ezt érzi Jónás Tamás ma, a Rácz Nóra rajzaival illusztrált „kis 21. századi temegén” alcímet viselő takaros kis kötet olvastán. Bevallom őszintén, én már az ifjú úr első kötetét, a Bögre azúrt is szerettem. Még akkor is, ha nem szívet tépő fájdalmakból építkezett. Érzelmi világát, szellemességét, pajkosságig menő játékosságát élveztem, nem zavart, hogy nem tépdesett sebeket, nem osztott gyötrelmeket. A Bögre azúr (1999) megírásáért a legjobb elsőkötetes Bródy Sándor-díját kapta. Megérdemelten. Második kötete, a Túl a Maszat-hegyen (2003) verses meseregény. Az év gyermekkönyve lett. Presser Gábor zenéjével bábszínházi előadás született belőle, s ha minden igaz: érik már a vígszínházi bemutató is. Varró Dániel ugyanis úgy komponálja meg verseit, azzal a végtelen könnyedséggel és játékossággal, hogy a tartalom mellett a forma, a rímminták is szíven találják az embert. Tudjuk: Weöres Sándor úgy szólt a gyerekekhez, hogy az a felnőtteknek is érdekes, szívhez szóló legyen. Varró Dániel kezdettől fogva ugyanezt teszi. Kamaszt s gyereket önmagával egyenrangú társként kezel, a felnőttnél pedig a még meglévő gyermeki lelket keresi elő.

„Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy kicsit mélyebb témákhoz is hozzá merjek nyúlni” – nyilatkozta friss kötetével kapcsolatosan. A Szívdesszert a szerelem rejtélyes útjain viszi végig az olvasót, azokon az ösvényeken és fő csapásokon, ahol még íze, fénye, súlya, értelme van a szónak, visszhangja az érzelemnek. Ahol a lírát finom humor szövi át, és az irónia csak annyira fáj, amennyire a szerelemnek is fájnia kell. A Szívdesszert ugyanis korunk gyorsított menetben élő emberének szerelmi krónikája. Szonettkoszorúba tűz?delt sms- és e-mail-versek sora. Sokféle forma bizsergető témával. Rímek, amelyek szikráznak és pezsegnek. Versek, amelyek csengenek és bonganak. Dús érzelmekből tollal horgolt makámák. Fekete és aranyszínű sorok, naposak és bánatosak, szemérmesen szemérmetlenek, lágyan kitárulkozóak. Fekete és arany egymáshoz simul, férfi és nő összeolvad, de előtte még feleselnek egy kicsit. Hangosan, csipkelődve, halkan, megfáradtan – ahogy azt egy nagy érzés hozza, hiszen hol terem felhőtlen szerelem? Legfeljebb a Maszat-hegyen túl.

Játékos ember Varró Dániel. Mint meséli: mindig is volt valamilyen játékszenvedélye. Sakkozott és ultizott a nagypapájával, gombfocizott az édesapjával, most, felnőtt fejjel pókerezik. Profi módon. Egyszer már online bajnokságot is nyert. Matematikai tudását, kombinációs készségét, emberismeretét viszi a verseibe is. Óriási kedvvel, ragyogó fantáziával.

„Azt írom + most 1 smsbe / hogy beléd vagyok kedvesem esve / vágyak dobálnak partra kivetnek / billentyűzárát oldd ki szívednek” – közli s kéri esdekelve. Pár oldallal később aztán megállapítja: „Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. / A pletykarovatot te, a sporthíreket én. / Te pontban akkor ott vagy, én késve érkezem. / Én két cukorral kérem, te pedig feketén. / Te mondod is, nekem gondolni hosszan át kell. / Ha érvelek, te sírsz, elvágva disputánk. / Te este vagy bújós, nekem meg reggel áll fel. / Én gyereket szeretnék, te inkább kiskutyát.”

Szívdesszert. Ahány darab, annyi íz. Jól az jár, aki holnapra is hagy belőle. Nincs mitől félnie. Nem kezdi ki az idő. Igazi csemege.