Szenvedélyes csókkal a filmtörténetbe

egemlékezetesebb szerepében, Ang Lee filmjébenSITA/AP-felvételekAz ír és skót ősöktől származó ausztrál színész, ahogy az a halottkémi vizsgálatból kiderült: véletlen gyógyszer-túladagolás áldozata lett. Manhattani lakásában receptre kapható gyógyszerek – fájdalomcsillapítók, altatók és nyugtatók – erős elegyét szedte be, így halálát heveny mérgezés okozta. Az öngyilkosság gyanúja tehát végérvényesen kizárva. Családja állítása szerint Ledger ilyesmire nem is lett volna képes. Már csak azért sem, mert imádta az életet. Közeli barátai, kollégái szerint tavaly ősz óta pörögött az agya, kimerültsége depressziókat, lelki fájdalmakat szült, ezek enyhítésére vette be a receptre felírt gyógyszereket. Csak arra nem gondolt, hogy a kombináció végzetes lehet.

Heath Ledger megdolgozott a sikeréért. 1999-ben költözött Amerikába, s kivételes tehetségét elismerve máris elnyerte az ottani ausztrál trió, Nicole Kidman, Mel Gibson és Russel Crowe támogatását. Ahhoz azonban, hogy nevét helyesen kiejteni is megtanulja a világ, nem volt elég sem a Lovagregény, sem a Szörnyek keringője, sem A hazafi, de még a Casanova sem. Ahhoz Ang Lee Oscar-díjas rendezése, a Túl a barátságon kellett, amelyben olyan szenvedéllyel csókolta szájon szerelemmel várt cowboy barátját a film egyik kirobbanó jelenetében, hogy abba még az Amerikai Filmakadémia kőkemény heteró tagjai is beleborzongtak. Nem sok választotta el Heath Ledgert attól, hogy huszonévesen Oscar-díjas színész legyen, mint ahogy a gyógyszermix mennyisége is állítólag csak két grammal volt több annál, mint amennyit a szervezete képes lett volna feldolgozni.

Heath Ledger a Túl a barátságonnal végérvényesen beírta magát az egyetemes filmművészet nagykönyvébe. Amíg mozi lesz a földön, felkavaró alakítása hasonlítási alapul szolgál minden, a szokásostól eltérő szerelmi témájú filmhez, bátorságát példaként emlegetik majd jó nevű rendezők, színészek, hozzáértő producerek.

„Marlon Brando és Sean Penn játékához lehet csak hasonlítani mindazt, amit ő nyújtott a vásznon” – írta róla a The New York Times.

Kamarás Iván, aki a Túl a barátságonban szinkronizálta őt, a következőképpen vélekedik színészetéről:

„Ami rögtön a munka után megmaradt bennem: eszköztelen. Keveset beszélő figurákat többször szinkronizáltam már, például a Kaland Mexikóban című filmben Marlon Brandót. Az is azért volt nehéz, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a hosszú hallgatás után miképpen szólal meg valaki. Egyébként Jean Gabin is ilyen figura volt. Néma, titokzatos, keveset reagáló, ám ha megszólal, megnyilvánul, biztos, hogy szétreped a burok, nagyon mélyről törnek fel a hangok. Ott nincs felvezető szakasz, annak egyből ereje van. Heath Ledger is ilyennek tűnt a cowboyos filmben. Engem nagyon emlékeztetett a Hair Claude Bukowskiját alakító John Savage-re. Ang Lee filmje, a Túl a barátságon mellbevágó élmény volt számomra. Nem láttam előtte a filmet, ott, a szinkronstúdióban kaptam meg tekercsenként. Mivel a film legnagyobb része páros jeleneteken alapul, elejétől kezdtük, és mentünk folyamatában. Nemcsak a történet volt sokkoló, hanem a módja is, ahogy ez a két színész, Ledger és Jake Gyllenhaal elénk tárta. Egyedül a film végén volt enyhe hiányérzetem, ott ugyanis észrevettem, hogy mindkettőjüknek gondot okozott idősebbet játszani. A maszk, a mozgás hagyott némi kívánnivalót maga után. Azt olyan hollywoodinak éreztem. Az alakításuk azonban nagyon hiteles volt. Ennis, akit Ledger játszik a filmben, férfias, kiismerhetetlen, az a típusú fickó, akire azt mondjuk: egy tömbből faragták. Egy szinkron során, ha már rajta vagy a figurán, és egészen közel kerülsz hozzá, elkezdesz apróságokra figyelni, hiszen részleteiben látsz mindent. Kezdesz idomulni egy emberhez, s a végén felmerül benned a gondolat, hogy ezt akár én is eljátszhattam volna. De mivel az alap megvan, már csak a hangodat kell adnod hozzá. Heath Ledgerrel én csak ezt az egy filmet láttam, így aztán olyan James Dean-szerű figura marad számomra. Nem nagyon lehet benne hibát találni. Lehet keresgélni, de el kell fogadni őt olyannak, amilyen (volt). Ledger olyan fontos szerepet játszott, amely rányomta bélyegét a filmművészetre. Elég ritka az ilyen alkotás. Az már az első képsorokon is érezhető, hogy ez rendkívüli film. Ilyen témájú alkotásokba sallang nem nagyon kerül be. Csak akkor forgatnak ilyen filmet, ha tényleg üt és drámája van, ha emocionális többlet van mögötte, és jók a színészek. Aki már játszott ilyet, az tudja, hogy ez kemény feladat. Más kérdés, hogy kinek milyen művészi sors adatik. Van olyan égő tehetség, aki egy vagy pár munkába sűrít mindent. Amerikában egyetlen nagy filmszerep iszonyú gazdaggá tudja tenni és óriási magasságokba röpíti az embert. Onnantól kezdve nem könnyű megállni a lábadon. Főleg, hogy nincs az a mindennapos színházi jelenlét, amely miatt folyamatosan készen kell állnod. Amerikában partik vannak, bulik vannak, mindig valamilyen kísértésnek vagy kitéve, ott nem nehéz megbolondulni, a vesztedbe rohanni. Ott a verseny is sokkal kiélezettebb, s az út is, minél fiatalabb vagy, annál veszélyesebb. Ha dolgozol, azért, ha pedig nem, azért pörög az agyad. Egy idő után már nem tudsz aludni, miközben a szervezetednek szük?sége lenne a pihenésre, és jönnek a nyugtatók, altatók – és íme, nagyon könnyen ez lehet a vége. Én ennek a fiúnak sokáig nem tudtam megjegyezni a nevét, a Túl a barátságon kellett hozzá, hogy megtanuljam, s ma már sajnos úgy kell fogalmaznom: Heath Ledger nagyon tehetséges színész volt. Ki merem mondani: égő tehetség.”

Két új filmben láthatjuk még őt a közeli hónapokban. Először az Ott sem vagyok!-ban, amelyben Bob Dylant alakítja, majd az új Batman-filmben, A sötét lovagban. Joker, a denevérember ősi ellensége Ledger utolsó látható szerepe. A legutolsót ugyanis, amelyet Terry Gilliamtől kapott, már nem tudta végigjátszani. Ennyi jutott neki a sorstól. Nevét, a Heathcliffet édesanyja választotta kedvenc Bronte-regényéből, az Üvöltő szelekből. Temetése napján szélcsend volt Pearth partjainál. Ragyogott a nap.