Századnyi idő mocorgása

„Fogyóban a magyar paraszti lét, természetes életformája, tárgyi világa, szellemi kultúrája és erkölcse eltűnőben”– állapítja meg Duba Gyula abban a terjedelmes értekezésében, melyben Sellyei József munkásságát elemzi. A két világháború között élt autodidakta felvidéki parasztíró a maga korában is meglepetésszámba ment. Az a tény, hogy egyik első írását (Zsellérminiatűrök) az ismert erdélyi folyóirat, a Korunk 1930-ban folytatásokban közölte, már maga is rangot jelentett. Duba a felfedezés erejével most abban kutakodott, mi a rokonság a sellyei parasztíró és García Márquez világhírű kolumbiai író között. Minthogy kettőjük között csaknem két évtizednyi a különbség, a kutakodás akár fiktívnek is tűnhet, előzmény és következmény vonatkozásában mindenképpen. Mégis tiszteletre méltó az a következetes makacsság, mellyel Duba Gyula „körüljárja” témáját, bizonyítva, hogy az 1935-ben közölt Hatszögletű föld című kisregény (Sellyei József alkotása) „intuíciós készségben”, „mitizáló képességben” „mintegy száz év történetét fogja egybe”, s „a századnyi idő hátterében mintha Márquez „száz év magánya” mocorogna. (Márquez Száz év magány című regénye 1967-ben jelent meg, magyarul 1971-ben adták ki először.) A „mocorgás” érzékelésében nem az azonosság felmutatása a tét, hanem – vélhetően – a kánonok könyörtelenségével szembeni „különvélemény” vagy elutasítás.

Az értekező próza terén Grendel Lajos tanulmányát említjük, melyben a szerző (Magyar líra a két világháború között címmel) József Attila munkásságát elemzi. Csanda Gábor írása Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból címmel jelent meg, s elemzésében Dobos László és Talamon Alfonz egy-egy regényét vizsgálja, nemcsak alkotás-lélektani, hanem a realista, illetve posztmodern poétika vonatkozásában is. Tájékoztat a folyóirat az idei Nobel-díjas, Orhan Pamuk török író munkásságáról is. A könyvkritikai rovatban Aich Péter Szerelmek című kötetével (Szalay Zoltán írása), illetve Mécs László válogatott verseivel (Duba Gyula) foglalkozik a lap.

A szépirodalmi rovatban Vladimír Holan és Gyüre Lajos versei mellett két bemutatkozással is (Béres Csilla és Sipos Janka versei) szembesülhetünk. Hangverseny címmel pedig Aich Péter elbeszélését olvashatjuk. A Tallózó rovatban egy antológiás „névsorolvasás” melléfogásairól (Elek Tibor írása), valamint egy tragikus sorsú költő (Szilágyi Domokos) megzsarolásáról olvashatunk (Pécsi Györgyi tollából). Bodor Béla írása Tőzsér Árpád Léggyökerek című kötetét mutatja be. A lapszámot Horváth Péter 1956-os felvételeivel illusztrálták. (zsolt)