Szabó T. Anna: Elhagy Magvető, Budapest, 2006

Szabó T. Anna ötödik verseskötete olyan líraeszményt közvetít, amelyet olvasói beállítódástól függően lehet értékesnek vagy kevésbé értékesnek tartani. A kötet versei az anyaságot, a házastársi kapcsolatot, a családi idillt, illetve a kikerülhetetlen halálélményt jelenítik meg – a nyugatos-újholdas verseszmény birtokában. Az a „világ”, amely megjelenik a kötet verseiben, mintha nem mai világunk lenne: a harmónia, a lelki összetartozás élménye, a kiegyensúlyozott, csöndes boldogság, a finom sejtésekből, elhallgatásokból álló szövegtér meglehetős kontrasztban áll a ma emberének valóságával. Ráadásul mindez olyan nyelven jelenik meg, amely túlságosan jól ismert, még akár elhasznált költői nyelvként is meg lehetne bélyegezni: „Arcod először zárt, meleg, kerek. / Még úgy lebeghetsz álmaid felett, / mint könnyű lomb közt a madártojás.” (Alvó arcok), „Miért nem lettem éles, tiszta szellem? / A fájdalomnak testet mért adok? / Miért fordultam békességem ellen? / Hogy megtudjam, hogy halandó vagyok?” (Hangok a várakozásban) Visszafojtott, steril, a fordítói filosznyelv lehetőségeit mozgósító megoldások sokaságával szembesülhetünk. Az erotika sejtelmessége néha megmosolyogtatóan naiv (hiteltelen?) allegorizálás által jelenik meg: „Most kígyó vagy, jer csak, kígyó, / csusszanj beljebb barlangomba. / Gyűrűz, lüktet, forró pikkely, / nyálkás falhoz dörgölődzik, / meleget érez, fészket érez.” (Tangó) Felismerései, ráismerései nem egyediek, sőt, nem egy esetben kimondottan didaktikusak: „Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen, / keresel mást, ahol majd boldog lehetsz. / De csak veszíthetsz mindenféleképpen: a múltadról a változás lemetsz.” (A változás) Tulajdonképpen a XIX. századi biedermeier líra keretei közé kerülünk Szabó T. Anna verseskötete által. A családi békesség, csöndes vágyakozás, meghitt szerelmi vágy élményét a halál fenyegető árnya ellenpontozza: „Ez leszek én is: csupasz öregasszony. / Már ha megérem. / Büdös kórházi mosdószivaccsal / mosom a fülem, az ölem, a térdem.” (Lányok) A haláltematika viszont kívülről bevitt eszköznek tűnik annak érdekében, hogy más versek idillikus megoldásait ellenpontozzák. Itt kell megjegyezni, hogy a kötet címe is kissé félrevezető, nem tűnik megalapozottnak a benne foglalt kijelentés, a kötet versei nem támasztják alá a címben rejlő kétségbeesést, bizonytalanságot, hiszen a társ inkább mint támasz jelenik meg az Elhagy verseiben.

Másrészt viszont Szabó T. Anna versei kielégíthetik azoknak az olvasóknak az igényeit, akik érzékenyek a kifejlett formakultúrára, s akik azokat a verseket szeretik, amelyek a múlt hangjait és nyelveit szólaltatják meg. A kötet több verse is komoly, mély versélményt nyújt a több szinten zajló archaizálás lehetőségeinek felhasználásával. Lírai múzeum, amely vastag fallal védi magát.