Tizenhárom egykori honvéd sírját újították és szentelték fel Diószegen

„A fegyverrel kezében hősi halált halt katona értünk szállt harcba. Nem politikai rendszerekért, hanem a Hazáért. Így tudta és ezért teljesítette, amit kötelességének érzett. Apáink, nagyapáink porladnak szerte idegen földben, közös kötelességünk, hogy dicső elődeink emlékét megőrizzük és átadjuk azt az utókornak, hogy ne vesszenek a feledés homályába” – hangzott el a diószegi temetőben a második világháborúban elesett 13 magyar honvéd sírjának felújítása alkalmából rendezett emlékünnepségen.

Krommer Gábor, Diószeg polgármestere arról beszélt, hogy a környéken elesett, itt eltemetett hősök szépreményű ifjakként vonultak be a seregbe, és a legdrágább árat fizették azért, hogy az utánuk következő emberöltők már békében élhessenek. 

„Nekünk, a kései utódoknak már nem kellett megélnünk a háború szörnyűségeit, a szabadság korában születtünk. A békés, szabad, mára határok nélküli Európa olyan természetes, mint a levegő, amelyet belélegzünk és a víz, amelyet megiszunk” 

– fogalmazott. Hangsúlyozta továbbá a múltra való emlékezés fontosságát, hogy az életünkkel a jövőt szolgálhassuk. Szavai szerint ebben nyújtott segítséget Diószegnek a Memoriae Patrum Honismereti Társulás azzal, hogy a honvédsírokat feltérképezte, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak pedig tisztelet és köszönet jár az anyagi támogatásért, hogy a sírok felújítása megvalósulhatott. Ígéretet tett arra, hogy a parcellát méltó módon fogja gondozni a város.

Lukács Bence Ákos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Külföldi Hadisírgondozó Osztályának vezetője beszédében kifejtette, különösen fontosnak tartja, hogy ápolják a hősi halált halt katonák emlékét, hiszen áldozatvállalásuk, szenvedésben, nélkülözésben mutatott helytállásuk példát mutathat az utókor számára. 

„Katonáink hosszú évtizedekig méltatlanul elfeledve pihentek, sokszor jelöletlen sírokban, mert a második világháborút követően nem volt szabad velük foglalkozni, nem lehetett felkeresni a sírokat, kutatni az eltűnteket, az életben maradottakat pedig harctetteik elhallgatására kényszerítették. Meg kell mutatnunk a világ számára, hogy hálával adózunk a hőseink emléke előtt” 

– mondta. Diószeg térségét 1944 novemberében érte el a front, az itt állomásozó magyar és német csapatok megpróbálták megállítani a szovjet támadókat, de az lehetetlen volt. A harcok során elesett magyar katonákat a diószegi és a környező falvak temetőiben temették el. Az 1975-ben készült jegyzőkönyvben 17 katona adata szerepel, de a kialakított honvédparcellában 13 nyugszik.

A sírokat és a katonák, valamint egy ápolónő és egy lelkipásztor nevét őrző síremléket Író Sándor őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Tábori Püspökség plébánosa áldotta meg. Kiemelte, azért imádkozik, hogy a békétlenségben meghaltak és élők megkapják a béke legnagyobb ajándékát. 

„Legyen béke a poraikra! Ismerjük meg azt a békét, amire mindannyian vágyakozunk, a belülről jövő békét adja meg a jóisten az élőknek és azoknak is, akik ezekben a sírokban az örök nyugodalmat alusszák” 

– fogalmazott.

A barti székhelyű Memoriae Patrum Honismereti Társulás azt a célt tűztek ki maga elé, hogy felkutassa és gondozza a magyar katonasírokat és hadi emlékhelyeket a mai Szlovákia területén, emlékhelyeket, síremlékeket alakítsanak ki számukra. Bréda Tivadartól, a társulás elnökétől megtudtuk, a szervezet tagjai 2013-ban  jártak először a diószegi temetőben, akkor 13 fakereszt emlékeztetett arra, hogy itt hősi halottak nyugszanak. Az elmúlt 10 évben a keresztek egyre fogytak, ezért született meg a döntés, hogy felújítsák a sírokat és külön parcellát alakítsanak ki számukra. Diószeggel közösen az ő szervezésükben sikerült felújítani a 13 magyar honvéd sírját és kialakítani a honvédparcellát.

A megemlékezést koszorúzás, majd Bánfi Csaba törzsőrmester, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Zenekarának trombitása zárta a magyar katonai takarodó eljátszásával.