Szabad egy szóra...?

A város külső kerületében pompás hétvégi házak sorakoznak. A parcella részét képezi a gondozott tenyérnyi kert. Ünnepnapokon, hétvégeken legtöbb a kilátogató tulajdonos. Az ember itt közelebb érzi a földet, a természetet. A nyomozó feleségével hetente érkezik.

– Energiával töltődöm, ha semmit nem teszek, nyugtató a szél susogását hallgatni – állítja.

– Végtelennek tűnik a csend, az éjszaka sötétje, eső után a felszálló vízpára – ecseteli munkatársainak rendszerint munkahét kezdetén. Nyár közepén tikkasztó melegben várostól távol szólította kötelessége. A felesége, Ilonka egyedül érkezett a nyaralóba, pontosabban a család kedvencével, az okos bokszer kutyával, Pajtival. A hűséges állat minden esetben teljesíti gazdája parancsát. Az utasításnak megfelelően órákon át egy helyben posztol. Gyakran kutya úrnak szólítják, ilyenkor barátságosan pörgeti rövid farkát, löbögő pofáját nyalogatja. A bekerített kerten túl használaton kívüli legelőn néhány méter átmérőjű szeder- és málnabokor kínálja ízletes gyümölcsét. A kerttulajdonosok közül többen családostól gyűjtik. Szörp, befőtt, lekvár, bor készül a vitaminokban gazdag finomságokból.

A szederbefőttről az újság szakrovatában közölt írás bevált. A kompótlé mérsékeli a lázat, hatása gyógyító.

A nyomozó felesége úgy tervezte, meglepi férjét néhány üveg szederbefőttel, amihez a gyümölcsöt maga szedi.

Azon a délutánon kutya úr vigyázott a kerti portára. Lassan telt a műanyag vödör. A szúrós bokor kíméletlen! Véresre csikargatja a fedetlenül hagyott testrészt, átszúrja a ruhát, a nadrágot.

Szedés közben elmerülve észre sem vette, hogy eltávolodott a kerttől, ahol munkanap lévén, alig voltak emberek.

Jól öltözött, tőle fiatalabb férfi lépett elő a szederbokor mögül. Állát szakáll takarta, gondozott hosszú haja copfba kötve. Karja tetovált, bő nadrágja divatos.

– Szabad egy szóra, asszonyom? – próbálkozott az ismerkedéssel. Választ nem várva folytatta. – Ön rendkívül csinos, nem illik magát összeszurkáltatni ezzel a vacak bokorral – kedveskedett, kezével a bokor felé mutatott. Ilonka összerezzent. Körülnézett. Senki nem volt a közelben. A fiatalember közelebb lépett.

– Ha nem hallgat rám, legalább engedje, hogy segítsek – ajánlotta nyájasan magát.

– Nem, és maradjon ott, ahol van! – szólt parancsolóan az aszszony. – Különben...

– Különben? – ismételte gúnyosan a fiatalember. Tekintetéből elszántság, erőszak sugárzott.

Eszébe jutott a férjétől névnapjára kapott ezüst nyaklánc és a rajta függő pici, ezüstsíp. A kert felé fordult. Szájához emelte, jó erősen megfújta. Nevetett a fiatalember:

– Nocsak, nocsak, hívja a díszőrséget? – gúnyolódott tovább. Karnyújtásnyira volt az ijedtségtől remegő asszonytól, amikor rettenetes morgás hasította a levegőt, Pajti kutya akkor már lógó nyelvvel lihegett gazdája mellett.

A jött-ment botját fenyegetően emelte a kutya irányában. A bokszer hátsó lábaira támaszkodott ugrásra készen, vicsorítva várta a következő parancsot. Elővillant hófehér tépőfoga. A támadó mozdulni sem mert. Botját kiejtve kezéből, elismerte vereségét, kezét felemelte.

– Akkor menjünk! Nyugodtan lépkedjen, csak előre nézzen – parancsolta határozottan az asszony. – Tudja, a kutyát nem én idomítottam, nem is fogad mindig szót, annyit azért mondhatok, ha fogai között csontot érez, akkor sem engedi el, ha elroppantotta – mutatott büszkén Pajtira. A támadó sápadtan engedelmeskedett.

A telefonhívásra a nyomozótiszt helyettese azonnal a helyszínen termett.

– Tudom, elég volt mára az izgalomból, azért mégis elmondom. A napokban ismeretlen erőszakoskodóra kaptunk feljelentést. A megerőszakolt hölgy által adott személyleírás egyezik az önt molesztáló férfi küllemével – bökött mutatóujjával a megbilincselt felé.

Ezen a napon kijutott a dicséretből kutya úrnak. A szokványosnál nagyobb velős csontot addig tartotta fogai között, amíg apró darabokra nem rágta.