Sub Bass Monster

Tényleg úgy érzed, az a legnagyobb problémád, hogy számos helyen rosszul ejtik ki és írják le a művésznevedet? Hidd el, ennél jóval nagyobb baj, hogy a közönség jelentős része időközben el is felejtette a nevedet! Pedig nem ezt érdemelted! Első albumoddal, a ’99-es Félre az útból! cíművel alaposan felforgattad a magyar hip-hopot, és hatalmas hisztériát váltottál ki. A második, 2001-ben napvilágot látott Tovább is van, mondjam még? című lemezed sikere már valamivel mérsékeltebb volt. Arra még jól emlékszünk, hogy 2002-ben remixalbummal jelentkeztél SBMX címmel, amelyen legsikeresebb dalaid új köntösben hallhatók. Aztán 2003-ban még kaptunk tőled egy maxi CD-t, és ezt követően alkotói csendbe borult házad tája. Hiába nyugtattad meg félévente a rajongóidat, hogy készül a harmadik korongod, kezdtek elpártolni mellőled. Még szerencse, hogy korábban nagy rajongótábort verbuváltál, így azért maradtak páran, akik kitartottak melletted, és izgatottan várták az új stúdióalbumodat. 2005 végén végre megtörted a csendet a Sub Bass Monster című maxi CD-vel. A címadó dal egyik mondata azonban merő túlzás! Jól van, igazad van, sokan elrontják a nevedet, sajnos több szakmabeli is, és elhisszük, hogy szobád falán lóg néhány aranylemez, de listákat már jó ideje nem vezettél, nem tudom, honnan szedted, hogy te listákat vezetsz. Ha ezt a kis szépséghibát leszámítjuk, a felvétel tökéletes, a női vokál is telitalálat. A CD-re felkerült egy másik újdonság is, a Nem vagyok ideges című, ez még a fődalnál is jobb – nem átdolgozásról van szó, mindössze az első két sor származik az ismert magyar slágerből. A felvételek tanúbizonyságot adtak arról, hogy még élsz, és már nem éred be a faladon lévő aranylemezek nézegetésével…

Februárban végre megjelent az albumod Sub Bass Monster címmel. Bevallom neked, az első dalnál az jutott eszembe, mennyire hiányzott ez a hang a magyar zeneéletből. Ráadásul örömmel töltött el, hogy ismét hozod a formádat! Az izgalmas zenei alapokhoz ezúttal is hétköznapi témákat boncolgató, de nem hétköznapi módon megfogalmazott szövegeket írtál. A korongon tizennyolc felvétel szerepel: tizennégy dal és négy közjáték. Tetszik, hogy – az első két stúdiólemezedhez hasonlóan – most is több esetben saját magad vagy a szövegeid kiindulópontja: az említett, önéletrajzi témájú Sub Bass Monster című mellett a groove-os, zongorás nyitányban arról énekelsz, hogy „újra itt van a Szörny, kezeket fel, nincs semmi baj, én még nem tűntem el”, majd a következő, Hová tűnt Sub Bass Monster? címűben ugyanúgy magadat állítod középpontba, valamint görbe tükröt tartasz a magyar zenei élet elé, amelyet szintén megszokhattunk tőled. Dalaid közül kiemelkedik a raggás beütésű, Szabó Gyula színművész által felvezetett Ragga a csodaszarvasról és a céltalan autózásról szóló Sebességmámor. A kocsikázás is visszatérő téma nálad, az első albumodon ugyebár zseniálisan átdogoztad a Meseautó című örökzöld slágert. Az ismétlődő témák miatt azonban kis hiányérzetem van, most már ideje lett volna változatosabb szövegeket írni. A zene is lehetett volna merészebb. Nem az előző albumaid zeneszerzésében besegítő Deseő dBalage Balázs producer hiánya miatt érzem ezt, hiszen te önmagad is tökéletesen megoldottad a zeneszerzést, csak lehettél volna kicsit kísérletezőbb. Azt sem értem kedves Szabi, miért csak három dal: a Nincs megírva, a Mindentvivő sláger és a Köszönet szerepel élő zenekari hangszerelésben, főleg annak tudatában, hogy remek kísérőzenekarod van. Jót tett volna a lemezednek több élő zenei megoldás. Persze, a kifogásaim szőrszálhasogatásnak is tűnhetnek, hiszen összességében megint kitűnő anyaggal rukkoltál elő. Pontosabban nem is kifogások ezek, csak ártatlan észrevételek, a jövődet illetően ajánlom figyelmedbe őket. Remélem, most, hogy ismét kezdenek visszapártolni melléd az elkóborolt rajongók, és az átlagember is kezdi újra megtanulni, hogyan kell helyesen kiejteni és leírni a nevedet, nem tűnsz el ismét évekre. A magyar hip-hopnak nagy szüksége van rád! Ezt tudnod kell!