Sova doktor már nem rendel

„Nekem már nincs er#m a fárasztó utazásokhoz...” Kleb Attila felvételeTermészetesen, ha csak a közönségen vagy a színészeken múlott volna, nincs ez a negyedszázados kiesés. A sorozat újraindítását a forgatási jogok kuszasága nehezítette. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik: elsőként a német tévénézők részéről jött a nagy nyomás, hogy „nyissa meg kapuit a hajdani cseh kórház”. Németországban ugyanis hatalmas nézettsége volt a sztorinak. A nyugatnémet sorozatfüggők életéhez ugyanúgy hozzátartozott például Sova doktor, mint a lengyel, a magyar vagy a kínai tévénézőkéhez. Már tíz évvel ezelőtt is külföldről érkezett az első impulzus. Egy Németországban élő egykori cseh menekült, akinek a „Kórház-könyv” német nyelvű megjelentetésében is komoly szerepe volt, levélben kereste meg a történet akkor már nem élő szellemi atyjának, Jaroslav Dietlnek a feleségét, a szerzői jogok örökösét, hogy vele együtt szorgalmazza a folytatás elindítását. Az ezt követő évek során meg is kezdődött a szervezkedés, a forgatás azonban csak tavaly áprilisban kezdődhetett el, amikor végérvényesen eldőlt: vagy egy kereskedelmi csatorna pénzén, vagy az állami televízió égisze alatt készülnek az új részek. A Hynek Bočan rendezésében megszületett folytatásban a friss arcok mellett a régiek is feltűnnek. Köztük a Sova doktorként szerte a világon nagy népszerűségre szert tett pozsonyi színész: Ladislav Chudík. A bemutatásra váró fejezetek történetéről egyelőre semmi sem szivárgott ki, még a színészek is „hallgatási fogadalmat” tettek. Sova doktor megformálója is csak annyit árul el: már nem a klinikán, hanem egy nyugdíjas otthon lakójaként láthatják viszont a nézők.

Ladislav Chudík neve mögött ötszáz tévéfilm- és csaknem százötven jelentős színpadi szerep sorakozik, s bár egészségi állapota most éppen kiegyensúlyozott, testén tizenegy műtét nyoma maradt.

Szikét csak a Kórház forgatása során fogott a kezében, az orvosi hivatás sohasem vonzotta.

„Még gyerekként sem mondtam, hogy szeretnék doktor bácsi lenni, ugyanis elég beteges kölyök voltam. Már fiatalon is örökké orvoshoz jártam. Pedig ott éltem a természet lágy ölén, a Szlovák Érchegység egy kedves kis falujában, ahol a galuskához finom békacomb dukált. Vagy rántva, vagy tojásosan. Fenséges csemege volt, mondhatom. De arra még az édesanyám sem tudott rászedni, hogy én a békát feldaraboljam. Kifogni, halászni igen, de késsel nekiesni... soha! A szikével azonban ügyesen kellett bánnom. Egy orvos nem lehet kétbalkezes.”

Sova doktor „ellenpárja” a prágai Miloš Kopecký által megformált Strossmayer volt a sorozatban. Életszemlélete és szarkasztikus humora révén őt inkább az értelmiségi réteg szerette. Az ő „szótára” ráadásul színesebb, gazdagabb volt, mint Sova doktoré.

„A kérdés persze az, hogy mi gyógyít jobban? A szöveg vagy a módszer? Szlovákiában és Németországban, akárcsak a magyar nézők körében, ezt a levelek is bizonyítják, Sova doktorért rajongtak többen, a cseheknél azonban Strossmayer vezetett. De emlékszem, Miloš sem örült annak, hogy a Kórház-beli alakítása minden korábbi színészi teljesítményét beárnyékolta. És én ugyanezt éltem meg. Mintha Sova doktor előtt semmit sem játszottam volna. A televízió ilyen értelemben veszélyes hatalom. A huszonöt évvel ezelőtti forgatás egyébként életem egyik legnehezebb periódusából rángatott ki. Egy lakáscsere miatt kétszer volt az ügyem a Legfelsőbb Bíróságon. Csalás miatt kellett perelnem, de a végén majdnem én lettem a vesztes. Iszonyú hónapok voltak ezek. Sova doktor szerepét eredetileg egy jeles prágai kollégám, Karel Höger kapta, aki a forgatás elején meghalt. Ez a tragikus esemény három hétre le is állította a stábot, nem tudták, mitévők legyenek, aztán valakinek eszébe jutottam, és már be is indult a gépezet. A kiesést természetesen velem kellett behozniuk. Olyan hatalmas nyomás nehezedett rám, és naponta annyit dolgoztunk, hogy szégyen, nem szégyen, ki akartam szállni a munkából. Aztán, épp egy orvos barátom tanácsára, mégis bent maradtam. Ő ugyanis azt mondta: pszichikailag ez a legjobb módszer arra, hogy elszakadjak az otthoni életemtől, a bírósági hercehurca okozta gondoktól. Ladislav Chudíkot tehát Sova doktor gyógyította. Érdekes helyzet, ugye? De a hajamat akkor még a fodrász festette őszre. Nem sokkal később már a természet.”

A sorozatot számos ország megvette. Német nyelvterületen akkora sikere volt, hogy azóta is többször vetítették. Kínában félmilliárd néző látta, a szovjeteknek azonban hoszszú évekig kellett várniuk rá, mert az illetékesek attól tartottak, rossz hatással lesz a mű az ottani orvosokra.

„Nálunk a Rudé Právo kritikusa sem merte ostorozni a sorozatot, mert tudta, hogy az olvasók mérhetetlen haragját vonná magára. Egyedül Jaroslav Seiferttől, a Nobel-díjas költőtől kaptam egy kritikus észrevételt, amikor azt írta, hogy az én játékom jobb szöveget érdemelt volna, nem olyan felszíneset és banálisat, mint amilyet a forgatókönyvíró Jaroslav Dietl tett elém. Mellesleg az ortopédia azért került be a sorozatba, mert Dietl úr utolsó éveiben különböző panaszaival oda járt a leggyakrabban. És még valami, ami az akkori részekkel kapcsolatos: Pozsonyban mindenki azt hitte rólam, hogy milliókat kerestem Sova doktorral. Ha így lett volna, ma már egy szép kertes házam lenne a Vároldalon. Ehelyett a város legnagyobb lakótelepén lakom. Azt a hét részt, amelyet annak idején koprodukcióban forgattunk a hamburgi televízióval, nyugatnémet kollégáink szinkronizálták. Elmondhatom, mert akkor sem titkolták: a szinkronizálásért a többszörösét kapták annak, amit mi kaptunk a színészi játékért.”

Hogy mekkora teret kapott Sova doktor a bemutatásra váró részekben? Ladislav Chudík, akiről a külföldi lapok nemegyszer azt írták: ő a szlovák Jean Gabin, igazi úriember módjára azt feleli:

„Amennyit az egészségi állapotom megengedett. Nekem már nincs erőm a fárasztó utazásokhoz. Hetvenhét éves vagyok. Örülök, hogy még élek. Igaz, Sova nyolcvanhárom esztendős a filmben. Ez a történet már nem szólhat róla.”