Sörlovagok között néma trombitás

Prágában, még pontosabban Libeňben, a város VIII. kerületében, a Nagy Malom nevű kultúrközpontban most kortárs magyar képzőművészek emlékeznek a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, a Sörgyári capriccio, a Díszgyász, az Őfelsége pincére voltam és több más regény szeretett szerzőjére, aki önmagát röviden és tömören csak gyengéd barbárnak nevezte.

A Hrabal-galaxis pillanatképei. Ezt a címet kapta a kiállítás, amelynek sokrétű anyaga (akvarellek, táblaképek, szobrok, objektumok) egyszerűen lenyűgöző. Homolya Gábor, Ladócsy László, Varga Zoltán Zsolt, Rónaszegi János, Sebestyén Sándor, Kocsis Balázs, Odler Zsolt és a többiek alkotásai hűen tükrözik Hrabal egyedi világát, amelyet kerskói macskái mellett „szigorúan őrzött” személyes tárgyai is jellemeznek.

Libeň az író életében az egyik legfontosabb állomás volt. 1950 szeptemberében itt, a Gát utca (Na hrázi) 326. szám alatt lakott egy szerény bérlakásban, amely egyetlen, nem túl nagy helyiségből állt, de ő ezzel is megelégedett. Örült, hogy végleg elköltözhetett Nymburkból, ahol a szülők tágas lakásában sokkal kényelmesebben élt.

„Most éreztem meg, hogy ez a szoba csak és kizárólag az enyém, és most fogok csak igazán élni, a saját költségemre, egyedül önmagammal, mint egy néma trombitás. Bolondulásig beleszerettem ebbe a szobába” – írja Káin című, magyarul eddig még meg nem jelent elbeszélésében. Innen, ebből a lakásból utazott naponta a kladnói kohóba, és itt, a régi, udvari fészer ferde tetején, egy billenő hengeres, ékezet nélküli német írógépen vetette papírra gondolatai bőséges áradatát. Több mint húsz évet töltött ezen a helyen. Feleségével együtt innen költözött 1973 nyarán a Kobylisy negyedbe, egy panelház szövetkezeti lakásába.

A libeňi sörözők mellett a környékbeli lejtők és dombok, a külváros poézise is fontos volt Hrabal számára. Akárcsak a libeňi alsó állomás, ahonnan a szüleihez járt Nymburkba, vagy az itteni kis kastély, amelynek emeleti dísztermében kötött házasságot Eliška Plevovával, az ő hűséges Pipsijével. Esküvőjükről a Házimurik című könyvében írt.

Ebben a városnegyedben áll az a zsinagóga is, amely a múlt század 90-es éveinek elejéig a mai Palmovka Színház díszletraktáraként szolgált. Egykor ez is munkaterülete volt Hrabalnak: itt bíbelődött a színház régi díszletelemeivel, különböző előadások kulisszáinak darabjaival, de a zsinagóga már elpusztított, funkciójukat vesztett berendezési tárgyaival is, amelyek közül nem egyet kis kocsin szállított haza, a Gát utcába (később Örökkévalóság gátja), hogy legyen mivel fűtenie a kályhájában.

Itt találta meg a földi mennyországot a helyi vendéglőkben, kiskocsmákban. „A sörhöz való viszonyom szakrális, hogy úgy mondjam, a priori” – írta. Azt pedig egyáltalán nem bánta, hogy gyakran került a részegség állapotába. „A részegségben a másnap a legértékesebb – vélte –, a másnaposság, a lelkiismeret-furdalás, a spleen, amikor az ember maga alatt van.” Amikor „az ember új életet akar kezdeni… meg aztán másnapos hangulatban, legalábbis nekem, olyan gondolataim támadnak, amilyeneket józanul félnék végiggondolni… ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalábbis valamivel előbbre.”

Libeň, akárcsak Nymburk vagy Kersko, a kiállítás fotóin is megjelenik. De vannak itt ismerős felvételek is: Hrapka Tibor munkái a Szigeti László által jegyzett Zsebcselek című interjúregényből. Hrabal portréja különböző változatokban jelenik meg előttünk. Nemegyszer a macskái társaságában látjuk őt. Az egyik büszkén trónol a (Baracska Árpád által megálmodott) kórházi éjjeliszekrényén, amelynek oldalán a következő szöveg áll: „Annyi sört megittam, hogy megtelne vele egy ötvenméteres úszómedence, vagy egy tucat hordó, amelyben karácsonyi pontyok lubickolnak.” Szoboralakban itt van a Sörgyári capriccio fürdéshez készülő Mariskája és a motorbiciklijével a Nymburk környékbeli falvakban száguldozó Francin. Az egykori vasúti forgalmista indítótárcsájával a tengerésztrikót viselő író – vászonra álmodva. A Fekete Ökör Baráti Kör által megkomponált sörös krigli, a nedű habját apró fehér kagylókkal jelezve. A pecsételő, amely Jiří Menzel Oscar-díjas alkotását, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat idézi. Az állomásfőnököt, aki a forgalmi irodában az asztalra döntötte Zdeničkát, felhúzta szoknyáját, és az állomás összes bélyegzőjét rányomta csupasz fenekére. Fekete macska járja körbe az író réges-régi írógépét. Mészáros Lili Mira alkotása Hrabal prágai törzshelyét, az Arany Tigris sörözőt idézi meg. Mellette egy ereklyének számító söralátét Hrabal aláírásával és a dátummal: 2.7.89. Pár hónap múlva kitört a bársonyos forradalom. A Táncórák idősebbeknek és haladóknak című kisregénye egy kaptafákból álló, ötletes installáció. A kiállítóterem „kimagasló” alkotása egy utcai hirdetőoszlop, rajta egész oldalas, Hrabalról szóló újságcikkekkel, riportokkal, esszékkel és filmismertetőkkel.

Képkeretben a „sörlovagok” tízparancsolata, avagy tisztelet a három gyengéd barbárnak, Vladimír Boudníknak, Egon Bondynak és Bohumil Hrabalnak.

Könyvtárakban, sörözőkben, galériákban, a Cseh Nemzeti Színházban, a Prágai Üvegmúzeumban szerepelt már e vándorkiállítás szépséges anyaga. Ez a huszonhetedik helyszín, ahol megtekinthető. A Fekete Ökör Baráti kör által kocsmográfiai kiállításnak nevezett tárlat világ körüli útra is elindulhat.

A szerző a Vasárnap munkatársa