Sokszínű, értékes előadások

„Régóta igény van nagyobb lélegzetvételű zenés produkcióra”Dömötör Ede felvételeElsősorban azt, hogy műfaji sokszínűséget kínáljanak nézőiknek, hiszen közönségük sokrétű, és különféle igényeket támaszt a színházzal szemben. Fontosnak tartották továbbá, hogy legyen bár szó könnyedebb hangvételű, szórakoztató jellegű, „kommerszebb” produkcióról, a jó alapanyag elengedhetetlen, az írott darabnak irodalmi értéket kell képviselnie.

„Régóta igény van nagyobb lélegzetvételű zenés produkcióra” – emelte ki az igazgató. Ennek megfelelően az évadot októberben Alan Jay Lerner és Frederick Loewe 1955 óta szerte a világon nagy sikerrel játszott musicalje, a My Fair Lady nyitja, a címszerepen Szvrcsek Anita és Holocsy Krisztina osztozik majd. Januárban klasszikus vígjáték, egy színházirodalmi remek, Gogol Háztűznézője kerül színre Komáromban. A színházvezetés „előretekintő, kísérletező, nagy kihívást jelentő filozofikus előadásként” tekint a szezon márciusi produkciójára, a tájainkon kevéssé ismert belga szerző, Michel de Ghelderode Barabbás című, a bibliai történetet továbbgondoló drámájára. Az évad utolsó kőszínházi bemutatójára várhatóan április végén kerül sor, ekkor újra zenés előadást láthat a közönség: Hubay Miklós–Vas István–Ránki György Egy szerelem három éjszakája című játékát. Természetesen lesz szabadtéri nyári előadás is, amelynek mibenlétéről a későbbiekben dönt a színház. Nem szóltunk még a gyerekelőadásról: a kisebbek Hamupipőkét kapnak, méghozzá a klasszikus mese Romhányi-féle átiratát Fényes Szabolcs zenéjével.

Tóth Tibor hangsúlyozta, a választott darabok szerepei frappánsan kioszthatóak házon belül; vendégekkel ebben az évadban nem számolnak, illetve olyan művészeket hívnak meg, akiknek pályája összefonódott a komáromi színház történelmével. Hosszú évek után újra színpadra lép Ferenczy Anna, mégpedig az évadnyitó musicalben (a művésznő a próbák kezdetekor ünnepli majd hetvenedik születésnapját), Németh Ica pedig a Háztűznézőben vállalt szerepet. Az igazgató azt is fontosnak tartja, hogy a társulat jó képességű, közkedvelt, de keveset foglalkoztatott művészei – például Dráfi Mátyás, Boráros Imre – jelentős feladatokat kaphatnak a következő évadban. Vendégrendezők viszont érkeznek a színházba: egy-egy előadást jegyez – a bemutatók sorrendjében – Harsányi Solyom László, Bodolay Géza, Árkosi Árpád és Tasnády Csaba, a mesét pedig Kiss József állítja színpadra.

A komáromi Jókai Színház közönsége két péntek esti (Premier, Madách), két szombat esti (Jókai, Csokonai) és egy vasárnap délutáni (Lehár) bérlet közül választhat, emellett a somorjai és a dunaszerdahelyi közönség, a helyi művelődési házak közreműködésének köszönhetően, lakóhelyén válthat bérletet a társulat produkcióira. Minden bérlet öt nagyszínházi előadásra szól. A felnőtteknek a saját bemutatóin kívül a soproni színház előadását, Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékát kínálja bérletben a színház, a gyermekközönség számára összeállított kínálatot immár hagyományosan a kassai Thália meseelőadása – ezúttal a Cirkuszi kaland – egészíti ki. Az újdonságok mellett műsoron marad az elmúlt évad bemutatóinak java, így a Sirály, a János vitéz, az Ibusár és az Imposztor.

A komáromi Jókai Színházban az elmúlt, jubileumi évad nyitó eseményeként adták át az új stúdiószínpadot, a földszinti körterem helyén. Tóth Tibor elmondta, a kisszínpad még nincs beüzemelve, azaz hiányzik a műszaki felszerelés, így szisztematikus munkával, rendszeres bemutatókkal ezen a helyszínen egyelőre nem számol. Arra viszont lát lehetőséget, hogy alkalmi jelleggel néhányszereplős vendégelőadásoknak, előadói esteknek, irodalmi műsoroknak adjon otthont a stúdió.

A színidirektort az elmúlt évek sokak által sok fórumon kritizált gyakorlatáról – a tájolás hiányáról is kérdeztük. Elmondta, törekszik arra, hogy a színház vidéki előadásainak száma nőjön, az viszont elképzelhetetlen, hogy a rendszer úgy működjön, mint huszonöt évvel ezelőtt. Meglátása szerint a probléma gyökere elsősorban a vidéki befogadó intézmények – jellemzően művelődési házak – költségvetésének megcsappanásában keresendő. A kultúrházak nem tudják megfizetni az előadásokat, a színház pedig ahhoz nem elég gazdag, hogy önköltségi ár alatt kínálja a fellépéseit. Amit kínálni tud: a távolabbi településekre igyekeznek elvinni a kisebb költségvetésű, könnyebben mozdítható előadásokat.