Skandináv írók a Margó Irodalmi Fesztiválon

Vasárnap fejeződött be a Margó Irodalmi Fesztivál Budapesten, amely a magyar könyvszakma két legnevesebb rendezvényét, az Ünnepi Könyvhetet, valamint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált követően zajlott, és amelynek nevéhez a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj fűződik. A díjazottakról a szombati lapszámunkban már beszámoltunk (a fődíjat Visky András Kitelepítés című kötete vitte el), most fordítsunk figyelmet a rendezvény többi programjára.

A szervezők érezhetően igyekeznek odafigyelni a szárnyukat bontogató prózaírókra, miközben számos, már elismert kortárs magyar szerző legfrissebb kötete is bemutatkozott. Ráadásul fontos szerephez jutottak az olyan témák, amelyeket nem boncolgatunk gyakran – vagy eleget –, illetve az olyan műfajok, amelyeket nem feltétlen társítunk a „magas” irodalommal. Babarczy Eszter legfrissebb, Néhány szabály a boldogsághoz című kötete például azt a kérdést veti fel, hogy társadalmunkban mennyire eltérő tapasztalat középkorú nőnek lenni, mint férfinak, hiszen az ötödik x-et átlépve a szakmailag ekkor kiteljesedő férfival ellentétben a nő elveszíti a társadalmi teret, sőt, a szerző szavaival élve azt is mondhatnánk, láthatatlanná válik. A perifériára szoruló irodalmi szövegek kapcsán pedig örömmel láthattuk, hogy a szervezők számára fontos a gyerekirodalom hangsúlyos jelenléte – néhány, a fesztiválon bemutatott kötettel foglalkozunk még bővebben, most hadd említsünk egyetlen ínyenc- séget: Varró Dániel bemutatta legendás verses meseregényének, a Túl a Maszat-hegyen folytatását, melyre egyébként húsz évet kellett várnunk.

A külföldi vendégek közül most egy finn és egy izlandi szerzőt emelünk ki, akik, bár regényeik arról tanúskodnak, hogy nem ritkán sötét témákat elemeznek, kifejezetten humoros oldalukat mutatták a fesztiválon.

Finn thriller

Vajon mi zajlik le egy fiatal felnőttben, mikor úgy dönt, hogy bosszút áll nevelőszülein – és úgy egészében véve magán a világon? A népszerű finn író, Kari Hotakainen A Tanítvány című regényét Panka Zsóka friss fordításában vehetik kézbe a magyar olvasók (Typotex Kiadó, 2023). A regényt a magyar kiadó pszichothrillerként jellemzi, de ez csupán az egyik megközelítési lehetőség: Hotakainen szövegének a groteszk, a szatíra és a humor is fontos részét képezi, ugyanúgy, ahogy az esszészerű gondolatmenetek. Ezt a sokszínűséget alátámasztja, hogy Hotakainen műfaji szempontból is rendkívül sokoldalú író, saját bevallása szerint két zsánerben nem alkotott még – opera librettót és önéletrajzot nem írt egyelőre.

A regény főhősében, Mariában évek múltán tudatosul, hogy a felső középosztálybeli nevelőszülei örökbefogadták ugyan, de soha nem voltak képesek elfogadni érzelmileg. A család a lány iránt támasztott elvárásai Maria számára egy sekélyes, álszent társadalmat jelképeznek. Hotakainen azonban nem pusztán egy tragédiába torkolló történetet írt – ahogy a könyvbemutatón fogalmazott, korára való tekintettel a tragédiák írását a fiatal szerzőkre hagyja, ő az élet pozitív dolgaira összpontosítana már. Ennek fejében a regény olvasásakor tehát ne a jól ismert áldozat-elnyomó szerepkörökre számítsunk, hanem sokkal árnyaltabban kidolgozott karakterekre: Hotakainen számára sem a főhős, sem a nevelőszülők nem tekinthetők egyértelműen hibásnak a regényében megelevenedő történésekért.

Izlandi helyeken

Úgy tűnik, az izlandi könnyűzene már nem a szigetország első számú exportcikke – vagy legalábbis ugyanilyen fontossá vált az irodalom. Ez a bravúr Jón Kalman Stefánssonnak köszönhető, aki igazi izlandi termék: már kötetei borítói is zord tájakat és a természethez való közelség témáját sejtetik. A szigetország legnépszerűbb szerzőjének regényeit számos európai nyelvre lefordították, magyarul szinte egész életműve olvasható, de szlovák fordításait is sokan veszik kézbe. Menny és pokol című trilógiája talán az olvasóknak is ismerős lehet (2019-ben jelent meg a Jelenkor gondozásában, a trilógiáról írtunk is), most pedig a két legfrissebb magyar fordítás megjelenése kapcsán találkozhattunk vele a Margón. Stefánssonnak egy nemrégi és egy több mint két évtizeddel ezelőtt írt könyve jelent meg idén magyar fordításban, a 2001-es Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről (Typotex Kiadó), illetve a 2020-as Hiányod maga a sötétség (Jelenkor Kiadó). Magyarországon meglepően nagy rajongótábora van – erről mi sem tanúskodott jobban, mint az íróval való beszélgetés helyszínéül szolgáló nagyterem előtt kígyózó hosszú sor. (Sokan nem fértek be a terembe, ennek ellenére hajlandóak voltak az ajtók előtt várakozni az idő előtt megüresedő szabad helyekre.)

A Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről főhőse egy tízéves kisfiú, aki éppen kezd ráébredni arra, hogy lassan maga mögött hagyja a gyerekkort. Az idő múlása a másik regényben is fontos szerephez jut, azonban más távlatból: a Hiányod maga a sötétség több generáció sorsát követi végig a tizenkilencedik század közepétől egészen 2020-ig. A két kötet emellett párbeszédben áll, hiszen egyes karakterek itt is, ott is feltűnnek. És még egy érdekesség az izlandi kulturális export kapcsán: Stefánsson regényeiben kulcsfontosságú téma a zene, és ezt mindkét szóban forgó regény kapcsán érezhetjük – Budapesten az író azt is elárulta, hogy gyerekkorában rock- sztár szeretett volna lenni.