Őszi könyvújdonságok a Margón

A múlt hét végén rendezett fesztiválon mi is jártunk. Ajánló következik: a Margón bemutatott irodalmi újdonságokból és nemzetközi szerzők frissen megjelent fordításköteteiből válogatunk.

Závada Pál: Pernye és fű

A tekintélyes 544 oldalas regény fikció, de van egy rétege, amely valós eseményekre épít. Závada Pál a nyolcvanas évek végén részt vett Sipos András dokumentumfilmjének forgatásán. Ez volt a Statárium című film, mely az ötvenes évek Békés megyei koncepciós pereit dolgozta fel. A regényben szintén egy dokumentumfilmes stáb igyekszik körüljárni a kulákpereket, bár Závada a kötet bemutatóján leszögezte, hogy a regényben szereplő stábtagok fiktív személyek – még az a névtelen szociológus is, aki helyenként a narrátor szerepébe lép, és aki hasonlónak tűnhet magához az íróhoz.

A regény szereplőihez hasonlóan a történetek is kitaláltak, az alapot a cselekményhez azonban a filmforgatáshoz felvett interjúk szolgáltatták. A felvételeket akkor Závada írta át. Ezek nemrég előkerültek, és arra késztették az írót, hogy fogjon egy regénybe – Závada pedig nem kis részben azzal a céllal állt neki a feladatnak, hogy feldolgozza saját magában azokat a szörnyűségeket, amelyek az interjúkban szerepelnek. (Magvető Kiadó, 2024)

Narine Abgarjan: A szín hallgatása

„A jereváni májusnak olyan a természete, mint annak a lánynak, akit végül mégsem vettek feleségül” – írja az örmény származású író. Narine Abgarjannal valódi élmény az utazás, még akkor is, ha mi csupán a képzeletünk szárnyán rójuk a kilométereket. A kötet a címadó kisregényt – mely egy varázslatos kaukázusi világba viszi el az olvasót – és elbeszéléseket tartalmaz. Az utóbbiakat az írónő utazásai alatt szerzett élményei inspirálták.

Abgarjan élete egyébként is egy nagy uta-zás. Az orosz nyelven alkotó író az észak-örményországi Berdben nőtt fel, az elmúlt két évben azonban felváltva él Örményországban és Németországban. Írásai gyakran önéletrajzi ihletésűek, csakúgy, mint ahogy az emlékezetében megmaradt gyerekkori történetek, a népi mitológia, az örmény vidék hiedelmei is fontos szerepet játszanak munkájában. (Typotex Kiadó, fordította Goretity József, 2024.)

Sofi Oksanen: Ugyanaz a folyó – Putyin háborúja a nők ellen

Az apai ágon finn, anyai ágon észt származású Sofi Oksanen könyvbemutatója rengeteg nézőt vonzott – annak ellenére, hogy az egyébként regényíróként is ismert Oksanen ezúttal egy látszólag kevésbé népszerű szépirodalmi műfajt, az esszét választotta. Oksanen Finnországban nőtt fel, míg nagymamája és családja fele a Szovjetunió területén éltek. Már gyerekként világos volt számára, hogy ha olyat mond vagy tesz, amit nem szabad, akkor megtörténhet, hogy soha többé nem láthatja a nagymamáját – sőt, ami még rosszabb, akár bajt hozhat a határon túl élő családtagokra.

Oksanen egy családi trauma hatására kezdett el foglalkozni azzal, hogy hogyan használja Oroszország politikai eszközként a nőgyűlöletet: „Mivel Oroszországnak mára nincs a kommunizmus ideológiájához hasonló exportcikke, a hatalom a hagyományos értékek leple alatt a nőgyűlöletet használja arra, hogy partner-országokat keressen maga mellé, és hasonlóan gondolkodó közösségeket hozzon létre olyan nyugati országokban, amelyekben az esélyegyenlőség fontos érték” – írja a kötetben. „A mizogínia jó taktika a demokráciák meggyengítésére, és az autokratikus államok megerősítésére” – fogalmaz Oksanen, aki szerint az ukrajnai háborúban megtörtént szexuális bántalmazások esetei azt bizonyítják, hogy a történelem ismétli önmagát. (Scolar Kiadó, fordította Panka Zsóka, 2024.)

Kemény István: Lovag Dulcinea

Verseskötetről vagy verses regényről van szó? Nos, a szerző saját bevallása szerint maga sem döntötte el – mindenesetre egy lebilincselően izgalmas irodalmi kísérletről van itt szó. Aldonza Lorenzo, avagy Dulcinea del Toboso neve ismerősen csenghet, ha Kemény Istvánhoz hasonlóan fiatalon az olvasó is elmerült Don Quijote világában. Aldonza nem más, mint a parasztlány, akiért a lovag szíve dobog és akit a lovagi hölgy erényeivel ruház fel. Csakhogy a lány éppenséggel mit sem sejt Don Quijote szerelméről – mi pedig azt nem tudjuk, létezik-e valójában, hiszen Cervantes regényében nem tűnik fel.

Most azonban fordul a kocka: Don Quijote beteget jelent, helyette Lovag Dulcinea kénytelen útnak indulni. Azzal a további jelentős különbséggel, hogy nem a 17. században járunk, hanem 2020-at írunk. Lovag Dulcinea robotokkal találkozik, miközben Cervanteséhoz képest egy sokkal irracionalisabb világban kóborol. Egy olyan korban, amely, ahogy az számunkra már kiderült, jóval abszurdabb minden eddigi világrendnél. (Magvető Kiadó, 2024.)