S., avagy olvassunk kreatívan!

Aki gyerekkorában arról álmodozott, hogy egy könyvtári könyvben majd különös iratokat, fecnikre írt titkos üzeneteket talál, amelyek segítségével felgöngyölíthet egy igazi rejtélyt, annak bátran ajánljuk J. J. Abrams könyvét, az S.-t. (Magyarul a közelmúltban jelent meg a Geopen Kiadónál.)

Abrams nevét mostanában gyakran halljuk,

ő az új Star Wars-film írója és rendezője, és páratlan kreativitása a könyvében is megnyilvánul.

Az S. ugyanis nem egyszerű könyv. Szigorúan véve az S. egy doboz, amely a titokzatos V. M. Straka Thészeusz hajója című regényét rejti. Könyvtári példány, 1949-ből, minden teljesen korhű – a kötés, a tördelés, a betűtípus.

Ezt a példányt azonban nem mi olvassuk először, hanem egy lány és egy fiú, akik az iskolai, padok közti levelezések mintájára váltanak rövid üzeneteket a lapszéleken. Néha megjegyzést fűznek a cselekményhez, máskor el-elejtenek egy-egy információt a magánéletükről, s mindeközben azt kutatják, ki is ez a V. M. Straka.

A lapok közül pedig mindenféle előkerül: fénymásolt cseh nyelvű újságcikk, régi fotó, egy képeslap Brazíliából, furcsa papíriránytű, emlékbe elrakott szalvéta…

Nem kell sokat keresni az interneten ahhoz, hogy megtaláljuk a „kulcsot” az S.-hez, hogy milyen sorrendben érdemes olvasni a főszöveget, a lábjegyzeteket meg a könyvben egymásnak üzengető fiatalok kézzel írt megjegyzéseit.

De az S.-ben – szerintem – épp az a jó, hogy különlegességével szinte kiköveteli a kreatív olvasást. Vagyis: olvassuk úgy, ahogy jólesik! Nem kell az elején kezdeni, vegyük ki a legizgalmasabbnak tűnő kézzel írott levelet vagy a figyelmünket leginkább megragadó újságcikket, és kezdjük azzal! Vagy éppen a fiú és a lány levelezésével, a főszöveget figyelmen kívül hagyva. Az elején úgyis kusza lesz, a végére meg majd csak összeáll. Vagy nem, de nem is az a fontos, hanem a felfedezés izgalma és a játék. Hát felejtsük el a kötelező olvasmányokat, az „első betűtől az utolsóig” merevségét, és játsszunk! Semmit sem kell, és mindent lehet! Elvégre éppen ez volna az olvasás lényege.

Bőd Titanilla