Roma fesztivál a világ végén

A sídi Roma Szívek együttesGecse Attila felvételeAz egyik kis falu, Balogfala Csemadok-alapszervezetének vezetői úgy gondolták, hogy érdemes volna ezt a kezdeményezést felvállalni, s roma fesztivállá fejleszteni. ĺgy történhetett meg, hogy ez év július 27-én Várgedén roma fesztivált rendeztek, amelyen már az ország számos pontjáról képviseltették magukat tehetséges roma fiatalok. A fesztiválra eljött Berki Judit, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala helyettes romaügyi államtitkára is, aki a fesztivált követő fogadáson kis előadást tartott az autentikus roma táncról, s a fellépő csoportoknak ajándékkönyveket is hozott. Eljött a Csemadok országos vezetése képviseletében Zupko Tamás, s levélben köszöntötte a résztvevőket Jarábik Gabriella, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma nemzetiségi kultúrák főosztályának igazgatója is. A minisztérium egyébként jelentős öszszeggel járult hozzá a fesztivál megrendezéséhez. A szervezők csak azt sajnálták, hogy a meghívott roma vezetők és romaüggyel foglalkozó politikusaink közül egy sem tisztelte meg jelenlétével ezt a hagyományteremtő rendezvényt, s bizony a meghívott fellépők között is volt olyan, aki az előzetes megegyezés ellenére nem jött el.

A fesztivál mottószövegéül Jónás Tamás fiatal magyarországi cigány író A csodapipa című meséjét választották. A szervezőbizottság elnöke is idézte Jónás Tamást, aki igen egyértelműen foglal állást abban a mesterséges vitában, hogy a roma roma-e vagy cigány. „Vállalom a cigányságomat. Nem a romaságomat, ezt a szót kifejezetten nem szeretem, finomkodónak, túl óvatosnak érzem. Cigány. Kész. Legyek cigány. Van a szónak rossz értelme is, de ha nem használjuk jó értelemben is, akkor megmarad rossznak. ĺgy én mindig cigánynak mondom magam.”

Oláh Hajnalka, a Nyújtsd a kezed országos roma szavalóverseny egykori győztese adta elő Jónás Tamás meséjét, majd a helybeli roma óvodások mutatkoztak be. Valahol ebben a korban kell elkezdeni a foglalkozást, hogy a kultúra életelem maradjon felnőttkorban is. A roma fesztiválon fellépett a főrendező balogfalai Csemadok-alapszervezet Fürtöcskék asszonykórusa is, amelynek tagjai között ugyancsak több roma van. Ők már az őszre készültek, s morzsolóval kedveskedtek a zsúfolásig megtelt kultúrház közönségének, akik vastapssal fogadták a „fehér” vendégeket. Ezután Martin Horváth rimaszombati hegedűvirtuóz, a kassai konzervatórium hallgatója lépett közönség elé, Oláh Zoltán kíséretében. A balogfalai Bóbika tánccsoport három modern diszkószám Balog Róbert által koreografált változatát hozta el, a hazaiak roma csárdást is bemutattak. A sídi Roma Szívek maradtak a hagyományoknál, előadásukban régi szokások modernebb feldolgozásait láthattuk.

Martonfaláról versmondók érkeztek Várgedére. Berki Klaudia Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című versét adta elő, amellyel a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny járási döntőjén is szerepelt. Klaudia tagja volt az országos döntő diákzsűrijének is. A Berki családban régi hagyománynak számít a szavalás: Klaudia nővére, Berki Erika József Attila Tovább már nem bírom című, korai versét szavalta el. Szekeres Judit prózát mondott.

A fesztiválon szlovák roma csoportok is felléptek, a rimaszombati Sombataker roma egy roma és egy modern tánccal szerepelt, míg a nyústyai Romani Chaja a hagyományokból mutatott be ízelítőt.

A fesztivál sztárvendégei Csatáról érkeztek. A Romane Jíle hűen őrzi az egykori szokásokat, közel félórás műsorukban a várgedeiek ízelítőt kaphattak az autentikus cigánytáncokból. Cigány hangszerek, kanna és hegedű szolgáltatták a talpalávalót, s felhangzott a cigány himnusz is.

A fesztivál megmutatta a kultúra összekötő erejét, s ebből az oly nagyon elhanyagolt régióból külön üzenetet is küldött: kultúrája él, és reményt csepegtet az emberek szívébe. Aki eljött, az nemzetiségétől és bőrszínétől függetlenül nagyszerűen szórakozott, a szervezők (a rimaszombati Roma Nők Klubja, a Csemadok balogfalai alapszervezete és a várgedei önkormányzat, valamint a főszervező Rácz József) jó munkát végeztek.

Reméljük, hogy a folytatás sem várat sokáig magára.