Robert Wilson polgárként is lázadó

Robert Wilson Oidipuszával kezdődött az VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM), a Nemzeti Színház október 9-ig tartó fesztiválja. A formabontó előadásairól híres brit rendező azonban alaposan meglepte a szervezőket: honoráriuma felét a Freeszfe egye-sületnek ajánlotta fel, közleményében pedig nyíltan bírálta a Színház és Filmművészeti Egyetem kormány általi „bedarálását”. 

A nagy múltú intézmény új kuratóriumának élére tavaly az a Vidnyánszky Attila került, aki Robert Wilson előadását meghívta a MITEM-re. A rendező orvosai tanácsára nem utazott Budapestre, de mivel az ő szellemi termékét mutatták be, járt neki a tiszteletdíj, amelynek összegét természetesen nem hozták nyilvánosságra, annyit azonban megpedzett Vidnyánszky Attila, hogy magasan a legnagyobb gázsi volt a MITEM-en. Wilson közleményében ez áll: 

„Mélyen bánt és elszomorít látnom, ahogy a művészeti kifejezés és oktatás szabadságát Magyarországon megsérti a regnáló kormány. Az SZFE úgynevezett modellváltása, ami a tavalyi évben végbement, az egyetem autonómiája elleni antidemokratikus támadás volt. Az új vezetőséget, amelyet a kormány az intézmény élére ültetett, Vidnyánszky Attila vezeti, aki emellett a MITEM Fesztivál igazgatója, és az ország számos egyéb kulturális intézményének vezetője is. 

Miközben boldog vagyok, hogy a munkámat láthatják a budapestiek, polgári kötelességemnek tartom, hogy kifejezzem: nem értek egyet a művészet és az oktatás függetlenségének és szabadságának kivéreztetésével, sem azzal, ha túl sok hatalom és befolyás koncentrálódik kevesek kezében. Így ezennel felajánlom a MITEM Fesztiválon keresett tiszteletdíjam felét a Freszfe kezdeményezésnek, mely folytatja a független oktatási munkát a jelenlegi kormány támogatása, vagy elismerése nélkül. Mi több, a következő hetekben csatlakozom a párbeszédhez a Freeszfe hallgatóival. Őszintén remélem, hogy a Freeszfe továbbra is támogatásokat kap majd a világ minden részéről, és hogy hamarosan hivatalos egyetemként ismeri majd el a magyar kormány”. 

Vidnyánszky másnapi közleményében sajnálatát fejezte ki, amiért nem tudta személyesen megvitatni a témát Wilsonnal, akit szerinte egyoldalúan tájékoztattak.
„Vajon a meghívó fél érvei, gondolatai nem számítanak egy ilyen horderejű nyilatkozat esetében? Az Ön nyílt levele azt jelzi számomra, hogy Önt – ahogyan engem is – érdeklik a közélet és a társadalom kérdései, amelyek megvitatása során alapvető fontosságú a vélemények sokszínűsége. Levelének közzététele azt is bizonyítja, hogy Magyarországon Ön szabadon elmondhatja a véleményét. Vajon az én érveim, véleményem megjelenhetnek-e szabadon Párizsban vagy Berlinben? Vajon kiegyensúlyozottan tájékoztatják-e majd a francia és a német lapok az olvasóikat a vitánkról és a MITEM-ről? Rossz tapasztalataim miatt félek, hogy abban a demokratikusnak és szabadnak mondott sajtóban nem ez történik majd. Vajon ez-e az a szabadság, amire Ön is és én is vágyunk?

Önnek szíve joga azt támogatni, akit arra érdemesnek tart. Ám szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azok, akik korábban vezették a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és akik ma a Freeszfét működtetik, és akik évtizedeken át egyeduralkodóként meghatározták a magyar színházi szakma történéseit, nos, azok nem adtak teret az Ön magyarországi megjelenésének. Eddig Ön mindössze egyetlen vendégelőadással szerepelt Budapesten, 1992-ben. 2014-ben pedig Eszenyi Enikő személyes munkálkodása eredményeként és az Ön által erősen kritizált magyar kormány anyagi támogatásával jöhetett hazánkba dolgozni egy előadás erejéig” – áll Vidnyánszky válaszában, amely az anyagi segítség címzettjeire vonatkozóan is eligazító jellegű: „Ön a szabad belátása szerint ajánlotta fel a gázsija felét egy Ön által fontosnak tartott célra. Én egy egyetemi fizetésemet a járvány miatt árván maradt gyerekeket segítő alapítványnak utaltam át”.