Rémhírtévék, álbemondók, szenzácionisták

Egyáltalán nem döbbentett meg, hogy az első magyar rémhírtelevízió, a GigaBiga+ így néhány nappal szilveszter előtt kezdte meg a működését. Előbb-utóbb várható volt, hogy a nyugati hírtévék mintájára a mi fülünk mögé, hónunk alá s további meghódítatlan testtájékainkra is megpróbálnak plusz információkat becsempészni. A beszédhibás bemondó még az elején leszögezi, hogy az esélyegyenlőség miatt neki egyszerűen joga van így beszélni, s aki akár csak egyetlen, e tárgykörben benyomkodott SMS-sel is zavarni meri a főnökeit, az egy sötétben bujkáló ellenforradalmár, akinek a neve Reszkess. Aztán hírek, hírek, hírek, csípőből tüzelve, fordulatból lekenve, felhőcs-kékből permetezve, a televíziózás történetének „már semmi sem szent” elvét követve egyaránt bemerészkednek szülőszobákba, bonctermekbe, mellékhelyiségekbe, homályos mosókonyhákba, ravatalozókba, paplanos ágyak lövészárkaiba, csak hogy az általuk mérhetetlennek megítélt kíváncsiságunkra valami extra gyógyírt találjanak.

Ezután házi filozófusuk, Fussneki Oszkár veszi át a szót, aki szerint szükséges a tabuk ledöntögetése, csak ha egy ilyen eseménynél személyesen is jelen vagyunk, arra kell vigyáznunk, hogy nehogy felénk dőljön.

Aztán félórás reklámblokk után megtudhatjuk, hogy megkezdi működését az Időhivatal. Először is levélben értesíti majd az állampolgárokat, hogy a következő év március 31-ig kötelesek írásbeli időbevallást készíteni, benne pontosan feltüntetni, hogy ki mire és hogyan használta fel az év 365 napját. Idősebbek időkedvezményt kapnak, a focistáknak csak a meccsek két félidejével kell elszámolniuk. „Az idő pénz. Mivel az emberek ideje is az állam tulajdonát képezi, az időélvezők kötelesek vele elszámolni. Akik felelőtlenül gazdálkodtak, netán egész perceket, órákat – horribile dictu: napokat! – herdáltak el belőle, súlyos pénzbírságra számíthatnak!” – nyilatkozza Tájmiz Móni időszakértőnő, majd gyorsan elbúcsúzik az újságíróktól, hiszen várja őt az időnyomtatványok megtervezésének kényes és bonyolult feladata. Jön Utcamix Vahurc, Kozso hosszú szőrű drótpincsije, aki sajtótájékoztatón jelenti be, hogy a Shygys és a Bestiák után ő is elhagyja gazdáját a pocsék menedzselés miatt. Állítólag kedvenc kutyaeledele gyakran kevesebb fortivilt és több alfatoxint tartalmaz az ajánlottnál. Elgondolkodhatunk rajta, hogy 2016-ban valóban Atlantiszban rendezik-e meg a Nyári Olimpiai Játékokat, ugyanis ezt jelenti be a skót John Elmeby. Szavait általános derültség kíséri, ám amikor kiderül róla, hogy neogeológus, aki nagyon komolyan foglalkozik a közeljövőben bekövetkező földtörténeti változásokkal, aki csak teheti, beszerez magának egy öt felfújt karikából álló golyóálló úszógumit. Arról is értesülhetünk továbbá, hogy David Copperfield mágus pozsonyi fellépése után egy közönséges városi illemhelyen kényszerült tölteni az éjszakát, mikor nevezett helyiség ajtaja beszorult. Az idegkimerültségtől szaporán káromkodó szabadulóművészre csak másnap reggel találtak rá.

Muszáj megtudnunk, hogy a nagy sikerre való tekintettel Dunahümmögősön (Hmhm nad Dunajom) ismét megrendezték az Anyósok Szépségversenyét. Az első helyre ezúttal özv. Boxer Aranka, született Latex Annamária verekedte fel magát, aki nemrég dobta piacra A sodrófa árnyékában című thrillerét, s ezután talpig vérmesen, szemölccsel, pattanással és kiütéssel vívta ki végső győzelmét. És ha ez még kevés, akkor jön Mikrotén Karotin, a szélsőséges zöldségnacionalista, aki így biztatja szűkebb környezetének vegetáriánusait: „Föl, föl, ti rabjai a zöldnek! Kolbász- és mustárillattal csalogassátok konyhátokba a húsevőket, aztán – hogy nyomuk se maradjon – egyétek meg őket vacsorára!”

A sporthírekből kiderül, hogy bár nem a saját lábán, de egy jól megérdemelt aranyéremmel tért haza a téli olimpiáról Nwala Bwala tanzániai sportoló, amelyet a 300 méteres halálugrás kategóriájában szerzett. Hazájában – személyes kívánságára – az értékes éremmel együtt helyezték örök nyugalomra. És újra a kedves mosolyú, kancsal bemondó: „Nincs okuk panaszra, mert jövőre még több információval várjuk önöket. Addig is – ha tehetik – cseréljék be elméjük merevlemezét százezer gigabájtosra. És tessék csak nyugodtan mindent továbbra is elhinni nekünk.”

Vagy ha nem, hát kisnyúl.