Fényes szellőkről az ötvenes években beszélt a világ, amikor Jancsó Miklós, Gaál István, Kovács András és a többiek készültek arra, hogy új hullámot indítsanak el a magyar filmművészetben. Karlsbad fesztiválján most friss levegőről írnak a fiatal magyar rendezőnemzedék kapcsán.
Régi sebek, friss hullámok
Első rendezését küldte el Karlovy Varyba az olaszok Hamletje, Kim Rossi Stuart is, akit nálunk elsősorban a Fantaghiro című mesefilmsorozatból ismer a közönség. Az Anche libero va bene, amelyben Barbora Bobulova mellett a főszerepet is ő játssza, egy csonka család megható története. Csakhogy itt nem az apa miatt borul minden, ahogy az esetek többségében lenni szokott, hanem az anya hagyja el férjét és két gyerekét. A bakfis lány könnyebben viseli a helyzetet, tizenegy éves öccse azonban már-már lelkibeteg anyja hirtelen eltűnései miatt. Tomminak ráadásul más baja is van: érzelmileg teljesen labilis, szigorú, sőt erőszakos apja mindenáron úszóbajnokot szeretne nevelni belőle, a fiút azonban, nagyszerű eredményei ellenére, a foci izgatja. Apa és fia, apa és lánya szoros lelki viszonyán sem az anya hirtelen feltűnései, sem váratlan eltűnései nem változtatnak, csak a család mindennapjait rengetik meg ezek az események. Teljesen összetörve, sírva-zokogva, térden állva könyörög férjének s gyerekeinek a nő, hogy bocsássanak meg neki, s fogadják vissza, soha többé nem hagyja már el őket, aztán mégis... mindent és mindenkit otthagyva újabb kalandokba bonyolódik. Erős érzelmeket kavaró, remek színészi alakításokat hordozó értékes film Kim Rossi Stuart munkája. Ha a folytatás is ilyen lesz, a legjobb olasz filmrendezők sorába állhat.
Michael Caton-Jones nevét egyelőre az Elemi ösztön második részével köti össze a világ, de rövid időn belül a Veszett kutyák jeles angol rendezőjeként fogják emlegetni. Az 1994-es ruandai véres eseményekről – amikor két ottani törzs, a tutsik és a hutuk viszályáért száz nap alatt nyolcszázezer ember életével fizetett az ország – készült már játékfilm. Igazi hollywoodi produkció volt, sok valótlansággal. A Veszett kutyák minden képsora kerüli az álomgyári kliséket, s ahogy Caton-Jones állítja: végig hitelességre törekedtek. A film két főhőse, a fiatal tanító (Hugh Dancy) és az idősebb tiszteletes (John Hurt) az életüket kockáztatják a véres macseták között, ők nyújtanak menedéket a rászoruló törzs tagjainak, miközben az ENSZ belga egységei tehetetlenül nézik az eseményeket. Ők csak akkor használhatnák a fegyverüket, tehát csak abban az esetben avatkozhatnának közbe, ha helybéliek lőnének elsőként. Ami ugyan nem történik meg, csak közben ezrek halnak meg ártatlanul. Döbbenetes erejű a film, s bár kerüli a naturalisztikus megoldásokat, a néző így is elrettenve kapkodja a fejét, amikor a feketék feketéket ölnek.
Hugh Dancy, akit korábban az Arthur királyban láthatott a közönség, személyesen is jelen van a fesztiválon. Az idei mustrának ő a legfiatalabb sztárja. Komoly, intelligens fiú benyomását kelti. A Veszett kutyák vetítése után azt mondta: „Ott, helyben, Ruandában csak a szerepre összpontosítottam, de magát a történetet, a sok öldöklést még ma sem tudtam feldolgozni. Az még mindig súlyos teher a lelkemen.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.