Régi sebek, friss hullámok

Hugh Dancy, a Veszett kutyák egyik főszereplőjeČTK-felvételAz utalás elsősorban Kocsis Ágnesre hívja fel a közönség figyelmét, aki Friss levegő című első játékfilmjével Cannes-ba is eljutott az idén, bár ott egy vizsgafilmjével, a Vírussal nyert. Hajdu Szabolcs Fehér tenyérje és Pálfi György Taxidermiája azonban oda is elkísérte a Friss levegőt, akárcsak Karlovy Vary mustrájára, ahol komoly érdeklődés fogadta a filmet. A helyenként ollóért kiáltó történet, amely képi és tárgyi világában, stílusában hibátlan, anya és lánya elhidegült kapcsolatát igyekszik feltárni alapos körbejárással. Mindketten társra vágynak. Az anya hirdetés útján és az elveszett lelkek táncóráin próbál rokonlelket találni, a lány, aki fényes divattervezői pályáról álmodik iskolai varrógépe mellett, egy bátortalan, nyurga szerelőfiúval kóstolgatja a szerelmet. Anya és lánya között nagy a szakadék, de mint a film végére kiderül: áthidalható. Angéla gyűlöli anyja munkahelyét, a föld alatti WC-t, ahol a „friss levegőt” légfrissítő dezodorok tucatjai szolgáltatják, de amikor az asszony kórházba kerül, és attól tart, hogy elveszíti állását, Angéla beül a helyére, és minden ellenérzését levetkőzve átveszi a „bolt” irányítását. Cannes-ban Kaurismäki hatását vélték felfedezni a filmben, Karlovy Vary a hatvanas évek cseh újhullámának stílusjegyeit látja a Friss levegőben. Egy biztos: Kocsis Ágnes nem akar erőnek erejével valami rendkívülit mutatni, de finoman jelzi két ember viszonyának fájó és olykor vibrálóan idegesítő pontjait, akárcsak azt a pillanatot, amikor a lány korábbi lázadása, szembenállása egyszer csak szeretetre és alázatra vált.

Első rendezését küldte el Karlovy Varyba az olaszok Hamletje, Kim Rossi Stuart is, akit nálunk elsősorban a Fantaghiro című mesefilmsorozatból ismer a közönség. Az Anche libero va bene, amelyben Barbora Bobulova mellett a főszerepet is ő játssza, egy csonka család megható története. Csakhogy itt nem az apa miatt borul minden, ahogy az esetek többségében lenni szokott, hanem az anya hagyja el férjét és két gyerekét. A bakfis lány könnyebben viseli a helyzetet, tizenegy éves öccse azonban már-már lelkibeteg anyja hirtelen eltűnései miatt. Tomminak ráadásul más baja is van: érzelmileg teljesen labilis, szigorú, sőt erőszakos apja mindenáron úszóbajnokot szeretne nevelni belőle, a fiút azonban, nagyszerű eredményei ellenére, a foci izgatja. Apa és fia, apa és lánya szoros lelki viszonyán sem az anya hirtelen feltűnései, sem váratlan eltűnései nem változtatnak, csak a család mindennapjait rengetik meg ezek az események. Teljesen összetörve, sírva-zokogva, térden állva könyörög férjének s gyerekeinek a nő, hogy bocsássanak meg neki, s fogadják vissza, soha többé nem hagyja már el őket, aztán mégis... mindent és mindenkit otthagyva újabb kalandokba bonyolódik. Erős érzelmeket kavaró, remek színészi alakításokat hordozó értékes film Kim Rossi Stuart munkája. Ha a folytatás is ilyen lesz, a legjobb olasz filmrendezők sorába állhat.

Michael Caton-Jones nevét egyelőre az Elemi ösztön második részével köti össze a világ, de rövid időn belül a Veszett kutyák jeles angol rendezőjeként fogják emlegetni. Az 1994-es ruandai véres eseményekről – amikor két ottani törzs, a tutsik és a hutuk viszályáért száz nap alatt nyolcszázezer ember életével fizetett az ország – készült már játékfilm. Igazi hollywoodi produkció volt, sok valótlansággal. A Veszett kutyák minden képsora kerüli az álomgyári kliséket, s ahogy Caton-Jones állítja: végig hitelességre törekedtek. A film két főhőse, a fiatal tanító (Hugh Dancy) és az idősebb tiszteletes (John Hurt) az életüket kockáztatják a véres macseták között, ők nyújtanak menedéket a rászoruló törzs tagjainak, miközben az ENSZ belga egységei tehetetlenül nézik az eseményeket. Ők csak akkor használhatnák a fegyverüket, tehát csak abban az esetben avatkozhatnának közbe, ha helybéliek lőnének elsőként. Ami ugyan nem történik meg, csak közben ezrek halnak meg ártatlanul. Döbbenetes erejű a film, s bár kerüli a naturalisztikus megoldásokat, a néző így is elrettenve kapkodja a fejét, amikor a feketék feketéket ölnek.

Hugh Dancy, akit korábban az Arthur királyban láthatott a közönség, személyesen is jelen van a fesztiválon. Az idei mustrának ő a legfiatalabb sztárja. Komoly, intelligens fiú benyomását kelti. A Veszett kutyák vetítése után azt mondta: „Ott, helyben, Ruandában csak a szerepre összpontosítottam, de magát a történetet, a sok öldöklést még ma sem tudtam feldolgozni. Az még mindig súlyos teher a lelkemen.”