Primal Scream: vissza a kezdetekhez

Újból található egy réginek nevezhető zenekar a slágerlisták élvonalában. A ’84-ben megalakult Bobby Gillespie vezette Primal Scream.

A glasgow-i együttes debütáló lemeze ’87-ben jelent meg – átlagos rockzenét vonultat fel a hatvanas évek hangzásvilágával megfűszerezve. Az első váltás a nyolcvanas évek legvégén következett be, a fiúkat elbűvölte az elektronikus tánczene megjelenése. A ’91-ben kiadott harmadik albumuk, a pszichedelikus rock és techno ötvözetére épülő Screamadelica a korszak egyik klasszikusa – ’92-ben megkapta az első Mercury Music Prize-díjat. Aztán kis hullámvölgy jött. A következő lemez, a ’94-es Give Out But Don’t Give Up csalódást okozott, a hetvenes évekbeli The Rolling Stones világát idézte silány kivitelben. A zenekar újabb három évvel később visszatért az elektronikus tánczenéhez a Vanishing Point című albumán. Ezután két elektronikával átszőtt punkos nagylemez következett XTRMNTR és Evil Heat címmel.

A Primal Scream az új korongjának beharangozó dalával, a Country Girl cíművel érte el eddigi legjobb helyezését a brit kislemezlistán, az ötödik helyig jutott. A felvétel a countrys hangszerelés ellenére alapjában véve technós ütemben szól, és kilóg a nyolcadik, Riot City Blues című stúdióalbumról. Az együttes visszakanyarodott a tradicionális rockzenéhez, a szintetizátort és dobgépet hagyományos hangszerek pótolják. A hetvenes évek amerikai proto-punk zenekarainak – főként a New York Dolls – hatása érezhető a dalokon. Az anyag producere a Killing Joke basszusgitárosaként is ismert Martin ”Youth” Glover, aki társproducerként a The Verve legsikeresebb korongját, az Urban Hymns címűt is jegyzi. (pj, e)