Pozsonyi nagy visszatérés

Pozsony. Hosszú kutató és előkészítő munka eredményeként különleges, egyedi értékű kiállítást nyitottak szerdán a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. A két világháború közötti szlovákiai képzőművészet egyik jelentős személyisége, a szlovákiai műtörténészek által a szecesszionista expresszionizmus kategóriában számon tartott, somorjai születésű Tallós Prohászka István alkotásaiból tártak a nagyközönség elé egy gazdag kollekciót, amely az 1920 és 1946 közötti korszakra fókuszál.

Különleges kiállítás ez, mert a bemutatott képanyag a Csallóközi Múzeum gyűjteményéből és – ami mindenképpen jelentős momentum – magángyűjtőktől kölcsönzött műalkotásokból állt össze. Tallós Prohászka István olyan minőségű alkotó ugyanis, aki megszólította mind a kisváros polgári rétegét, mind a húszas-harmincas évek szlovákiai magyar értelmiségét, ezért sokkal több műve található magánszemélyeknél, mint közgyűjteményekben. S e művek – amelyeket most a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának és a tárlat kurátorának, Hushegyi Gábornak köszönhetően a Brämer-kúriában megcsodálhatunk – mind a mai napig családi kincsként vannak kezelve. Ahogy Hushegyi Gábortól megtudtuk, több mű első ízben szerepel kiállításon, illetve a magángyűjtőktől származó alkotások többsége utoljára 1966-ban volt látható galériában: a művész hetvenedik születésnapjára rendezett somorjai tárlaton. Összegezve: azért is jelentős ez a tárlat, mert Tallós Prohászka István hetvennégy év elteltével önálló kiállítással térhetett vissza Pozsonyba.

S mivel a magángyűjtők készségének köszönhetően e jelen tárlathoz nem a fővárosi közgyűjteményekből kellett kölcsönkérni az ismert és preferált műveket, talán el lehetett érni azt az eredményt – amit Hushegyi Gábor emelt ki megnyitóbeszédében –, hogy ne csak szecesszionista expresszionizmusként jelöljék Tallós Prohászka képzőművészetét, hanem további öszszefüggésekre is rávilágítson, s Csontváry Kosztka Tivadar vagy Kádár Béla felé is induljon a műtörténeti kutatás. Szükség van rá, ugyanis az életmű ilyen felderítésénél és bemutatásánál az is kiderül, hogy nagyon sok életrajzi pontatlanság és sok datálási probléma van: a teljesebb és pontosabb kép, a tágabb látókör kialakításához járul hozzá ez a hetvennégy év utáni pozsonyi visszatérés.

Az igényesen elkészített tárlatot egy felfigyeltető plakát hirdeti, és a látogatót egy nagyméretű tabló fogadja a művész életrajzi adataival. Vitrinben elhelyezett könyvek, képek, korabeli kiadványok is erősítik a kiállított képek hangulatát, s idézik meg Tallós Prohászka Istvánt.