Poste restante

Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke elmondta, az idei kiírás újdonsága volt, hogy a pályázatra beérkezett munkák mindegyike előbb azokhoz a mentorokhoz került, akik évek óta rendszeresen foglalkoznak a pályakezdő fiatalok irodalmi próbálkozásainak csiszolgatásával.

Tóth László költő, a Pegazus Alkotópályázat bíráló bizottságának elnöke az eredmény kihirdetése előtt ezekkel a szavakkal zárta értékelő beszédét: „... fel kell hívnom pályázóink, megdicsértjeink, díjazottaink figyelmét, jelesül, hogy milyen sokat kellene olvasniuk, tanulniuk fiataljainknak - nem utolsósorban önmagukról is, környezetükről is ahhoz, hogy továbbléphessenek. Mert ezt a továbblépést valamennyiüknek szívből kívánom, s amire meg is van az esélyük, lehetőségük. A magunk részéről, e mostani kiemelésükkel, ennek eltökéltségét igyekeztünk erősíteni bennük. A díjazottaknak, dicséretben, jutalomban részesítetteknek tehát a magam részéről most is gratulálok, azzal, hogy ha valóban komolyan gondolják, hogy az írás lehet számukra az a forma, mellyel önkifejezési igényüket a leginkább ki tudnák teljesíteni, az igazi munka még csak most kezdődik számukra.“

Tóth László mellett Vida Gergely költő és Görözdi Judit irodalomtörténész, a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatóhelyettese értékelte a szám szerint tizenöt pályázatot. Vers kategóriában nem osztottak ki első díjat, a második díjat a hodosi Cucz Enikő kapta, akit mentora, Juhász Katalin költő az év felfedezettjeként tüntetett fel ajánlásában. A harmadik díjat megosztva Z. Németh István védencének, a dunaszerdahelyi Nagy Zsoltnak, valamint az érsekújvári Vida Nikolettának ítélték oda, akit Németh Zoltán irodalomtörténész pártfogolt. Az ugyancsak érsekújvári Salgó Viktória, aki tavaly harmadik helyezett lett, dicsérő oklevélben részesült a vers kategóriában; neki szintén Juhász Katalin volt a mentora. Próza kategóriában sem osztottak ki első díjat, a második díjat a dióspatonyi Nagy Krisztián kapta, aki hosszabb ideje N. Tóth Anikó prózaíró bizalmát élvezi. A harmadik díjjal egy eddig ismeretlen pályázót, a pozsonyi Virág Anitát jutalmazták, akinek munkáját Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője ajánlotta a bíráló bizottságnak. Az N. Tóth Anikóval folytatott közös munka eredményeként a próza kategóriában dicsérő oklevélben részesült a százdi Baka Patrik.

„A Pegazus-pályázatok anyaga egyre inkább úgy működik számomra, mint a poste restante küldemények: évente egyszer átveszem a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának postáján a kéziratokat, s várom, ezúttal ki milyen verssel lep meg az ismeretlenségből. Bontogatom a borítékokat, s figyelem, melyikből bukkan elő egy új Tóth László, Hizsnyai Zoltán, Csehy Zoltán vagy Vida Gergely. Ezeknek az egykor vagy még ma is fiatal költőknek a pályáját ugyanis van szerencsém indulásuk óta figyelemmel kísérni, egyiküket-másikukat tanítottam is az egyetemen, s mindegyikben kicsit magamat, tovább-élésemet is látom. Bizonyos önzés van tehát abban, ahogy a Pegazus-leveleket bontogatom. Az idén sajátos zeneiségű, erősen ritmizált szabadversekkel lepett meg az egyik Pegazuspályázó, feltehetően fiatal ember. Jeligéje »Vidu«, s a beküldött nyolc verse közül hármat, nevezetesen a Papírhajó, az Éjszaka és a Kezdet címűeket melegen ajánlom a Pegazus különdíjára“ - nyitotta meg értékelő beszédét Tőzsér Árpád költő, a pályázat egyik védnöke. A „Vidu“ jelige alatt Vida Nikoletta pályázott, így a harmadik díj mellé átvehette a különdíjat is.

Grendel Lajos író a jobb írásokat színvonalas ujjgyakorlatoknak tekinti, s a pályakezdő szerzőktől nem is vár többet annál, mint hogy megmutassák, miképpen tudnak bánni a nyelvvel, a történetmondással és cselekménybonyolítással, továbbá a próza mértanával, vagyis a kompozícióval. A különdíjat a dunaszerdahelyi Nagy Ádámnak ítélte oda, aki Csanda Gábor irodalomkritikus ajánlásával jelentkezett a pályázatra.

Csanda Gábor, a Meghatározó olvasmányélményeim diákjaimnak pályázat zsűri elnöke nem volt teljes mértékben elégedett a pályaművek színvonalával. Összesen tizenegy pályázatot értékelt Csicsay Károly gimnáziumi tanárral. A pályázatokat diákzsűri is elbírálta, és ugyanazt a sorrendet állította fel, mint a szakmai zsűri. Ennek értelmében második díjat Könözsi Éva, a párkányi gimnázium tanára, a harmadik díjat pedig Susla Béla, a szenci gimnázium tanára kapta.

A pályázatok értékelése és a díjátadó után a közelmúltban vagy közeljövőben életjubileumukat ünneplő írótársakat köszöntötte a SZMÍT. Elsőként a hetvenöt esztendős Fukári Valéria irodalomtörténészt köszöntötte Koncsol László, beleszőve laudációjába fiatalkori személyes érzéseit az ünnepelt iránt, aki még ma is korát meghazudtoló fiatalos lendülettel veti bele magát az alkotásba. Fazekas József főszerkesztő a hatvanöt esztendős Kiss József történészt méltatva kifejtette, hogy az ünnepelt „... a szlovákiai magyar kisebbségnek ahhoz a nemzedékéhez tartozik, melynek tagjai szellemi munkásként szlovák munkahelyeken dolgozva is igyekeztek magyarként (A szerző felvételei) helytállni. Ma ez természetesnek tűnik, de a hatvanas években még eléggé ritka volt az ilyen magatartás. Ezért talán érdemes végigtekinteni Kiss József pályájának alakulását, melyben egyaránt jelen volt a csomópontok egymáshoz kapcsolódása, de azok meghaladása is, nem nélkülözve az éles kanyarokat sem.“

Duba Gyula író Karol Tomiš irodalomtörténészt, hungarológust köszöntötte, aki ősszel tölti be a nyolcvanadik életévét. Ünnepelt és méltatója évtizedek során gyakran találkozott, de mélyebb kapcsolat akkor alakult ki közöttük, árulta el Duba Gyula, amikor „az irodalmi alaptól alkotószabadságot kértem első regényem, a Szabadesés megírására. A mi kéziratainkat szlovák lektoroknak adták elbírálásra, az enyémet éppen Karol Tomišnak. Egyik ajánlóm lett, egyéves alkotószabadságot kaptam. Később, már nem emlékszem, milyen módon, elolvashattam értékelését. Megfogott benne a bensőséges, hozzáértő szemlélet, az empátia, tökéletesen megértette szövegemet, annak benső világát.“ (Nagy Erika)