Politikai döntés Cannes-ban

Moore és Tarantino a cannes-i díjátadásonČTK/AP-felvéteEz így is lett. Noha a Fahrenheit 9/11 volt az egyetlen film, amelyhez szinte semmi promóció nem készült, egyik elegáns hotel falán sem volt óriásplakát, az akkreditált újságírók is csak egy szűkszavú sajtófüzetet kaptak. Más szemszögből nézve viszont igenis jól volt reklámozva, ugyanis a médiában a híresztelések, botrányok miatt már az is kívülről tudta, miről van szó, akit általában nem is érdekelnek a filmek. Michael Moore az indirekt marketing érdekében Cannes-ban is megtett mindent. Az első napokban beállt a jobb munkafeltételekért tüntető francia technikusok közé, amikor pedig a fotósok is felkészültek, hüvelykujját felmutatva kijelentette: „Veletek vagyok!”

A felfokozott várakozásnak megfelelően a Cannes-ban Moore filmjére volt a legnehezebb bejutni. A cirkuszt még sikerült a sajtótájékoztatón is fokozni, ahol a rendező nem teketóriázott. Kerek perec kijelentette, mindenképpen le kell váltani George W. Busht. Ahogy fogalmazott, nem hagyhatja, hogy a demokraták úgy elcsesszék az egészet, mint négy évvel ezelőtt. A Fehér Ház első reakciójában „visszalőtt”, szerintük Moore a cannes-i fesztiválon részt vevő négyezer újságírót használja fel saját kampányához. A díjkiosztó után már jóval óvatosabban fogalmazott: az Arany Pálma arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok szabad ország, ahol mindenkinek joga van elmondania, amit akar – tolmácsolta Bush elnök szavait crawfordi birtokáról Suzy DeFrancis fehér házi szóvivő.

A rendező a sajtó előtt többször elismerte: csak a konkrét cél érdekében készítette el a Fahrenheit 9/11-et. A Bush-kormány megbuktatása nem kis feladat egy dokumentumfilmesnek. Cannes ebben segít Michael Moore-nak. Az Arany Pálmával a kezében ugyanis most már szinte biztos, hogy művét bemutatják az Egyesült Államokban a választások előtt. (A gyártó Miramax tulajdonosa, a Disney letiltotta a forgalmazást, mert nem akart politikai vihart, azaz nem akarja elveszíteni a Bush-kormányzattól a Disneylandekre kapott adókedvezményt.)

Hiába mondja Quentin Tarantino zsűrielnök, hogy a politikai mondanivalónak nincs köze a díjhoz és azért adták Moore-nak a díjat, mivel nagy filmet csinált. Tegyük hozzá, a fesztiválon rész vett kritikusok szerint azért ez nem teljesen így van. Többségük úgy vélekedett, hogy a két évvel ezelőtt Oscarral jutalmazott Kóla, puska, sült krumpli (eredeti címe Bowling for Columbine, amely tavaly Cannes-ban az információs programban szerepelt) sokkal jobb film, mint a Fahrenheit 9/11. De az is beszédes, hogy a nemzetközi sajtó által biztos befutónak tartott Walter Salles-film, a Diarios de Motocicleta (A motorbiciklis naplók) – amelynek szintén vannak politikai vonatkozásai, hiszen Che Guevara életének fontos részét, a forradalmár személyiségének kialakulását dolgozza fel – nem kapott egy díjat sem. A cannes-i zsűri döntését minden bizonnyal befolyásolta a rájuk nehezedő nyomás, miszerint vissza kell állítaniuk a fesztiválnak az utóbbi években kissé megkopott tekintélyét. Ebben pedig egy művészfilm helyett inkább Moore segít Cannes-nak. A film gerjesztette nemzetközi párbeszédbe most már bekapcsolódik az Arany Pálma-díj, nem kis reklámot garantálva ezzel a Cote d’Azur-i rendezvénynek.