Polifónia – Szalon 2016

Pozsony. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egye-sülete tagjainak Polifónia – Szalon 2016 című csoportos kiállítása a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében június 25-ig tekinthető meg.

Márciusban a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában mutatta be a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete idei szalonkiállítását, melyet harminchárom művész munkáiból állítottak össze. Annak az anyagnak – a teremhez igazítva – láthatja most a gerincét, reprezentáns darabjait a pozsonyi közönség. A fővárosi összeállítás kerek képet mutat arról a sokszínűségről, amelyet az egyesület tagjainak alkotásai képviselnek formákban, irányzatokban és műfajokban egyaránt. Sőt művészeti ágakban is, mivel az egyesületnek nemcsak grafikus- és festőművészek, valamint szobrászok a tagjai, hanem iparművészek és műépítészek is. Ezért a kiállítás festményeken, grafikákon, szobrokon és szobortárgyakon kívül ékszereket és építészeti látványterveket is felvonultat.

A mintegy hetven alkotót összefogó Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagságának egy része – kifáradás és fásultság jeleit észlelve a művészcsapat tevékenységében – 2014 nyarán úgy döntött, hogy megújítja a szervezetet. Huszonkilenc taggal megalakították a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületét.

A megújult művészeti egyesület tavaly a komáromi Limes Galériában rendezte meg első, bemutatkozó kiállítását Jelen – Lét címmel. Wehner Tibor művészettörténész akkor úgy fogalmazott, hogy „technikai és anyagalkalmazási sokrétűség, műfaji változatosság és a hagyományos műformák kultiválása, a klasszikus modernista műtárgy-alakítási gyakorlat jellemzi az egyesület tagjainak művészi tevékenységét. A figuratív nyelvezet éppúgy jelen van, mint a nonfiguratív megjelenítés, a valóságidézést és az elvonatkoztatást is éppúgy árnyalhatják az expresszív alkotói szándékok és nyomhagyások, mint a lírai-meditatív, bensőséges vallomások.”

Az egyesület tavaly Zentán és Szabadkán is bemutatkozott tárlattal.

Lacza Tihamér tudománytörténész, aki az idei kiállításokat – Dunaszerdahelyen és Pozsonyban – megnyitotta, hangsúlyozta, hogy a Polifónia cím eleve utal a harminchárom kiállító művész eltérő művészi eszményeire, sokrétű látásmódjára, arra az érzelmi és stílusbeli sokszólamúságára, amely vitathatatlanul a legfontosabb jellemzője a tárlaton felvonultatott, esztétikai értékét tekintve színvonalas anyagnak.

A sokrétű látásmód, az érzelmi és stílusbeli sokszólamúság ellenére több munka fejez ki kapcsolódást, kötődést. Legérzékelhetőbb eszköze a táj (természeti, városi, realisztikus, színekre minimalizált vagy ágrengetegre absztrahált, esetleg elágazás-vonalhálóval dolgozó), valamely épület, valamint a vizuális tradíciókban fellelhető motívumanyag, új helyzetbe-környezetbe vetítve.