Óvatos ráncfelvarrás

Miért volt szükség a főszerkesztőcserére? Mennyiben változik az Opus arculata, illetve mi az, amiből az olvasók észreveszik, hogy már nem H. Nagy Péter a főszerkesztő?Nem a folyóirat színvonala indokolta a szerkesztőség átszervezését. Az Opus eddig is igényes lap volt. H. Nagy Péter főszerkesztő, Vida Gergely szerkesztő és a lap arculatát jegyző Juhász R. József kiváló munkát végzett. A laptulajdonos elsősorban a marketingen, a folyóirat népszerűsítésén kívánt javítani, amire a szerkesztőknek már csak azért sem juthatott több idejük, mert mindketten tanárok, és másodállásban végzik ezt a munkát. És persze egy nívós lapnál is szükség van időnként frissítésre: új nézőpontok, szemléletek bevezetésére, egy óvatos ráncfelvarrásra. Annyi változott, hogy átvettem a főszerkesztői feladatokat, H. Nagy Péter a tanulmány és kritika rovatot szerkeszti, Vida Gergely pedig a szépirodalmat. A példányszám emelése, ami az én feladatom, nem könnyű mutatvány, és a lapszámbemutatók, az állandó internetes jelenlét mellett elképzelhetetlen például nagy presztízsű új szerzők megnyerése nélkül. Kinek és miért készül a lap?Az irodalomkedvelő és -értő olvasónak készül, azért, hogy örömét lelje benne, ismereteket, információkat szerezzen belőle, elgondolkoztassa, vitára késztesse, megnyugtassa, felrázza, inspirálja. Nagyon sok irányú érdeklődést kívánunk kielégíteni – és nem feltétlenül csak a szépirodalom terén. Egyébként már most sem vagyunk híján értő olvasóknak. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága, valamint a Fiatal Írók Köre tagjai ingyen megkapják a lapszámokat. Már ez is közel kétszáz biztos olvasót jelent. Bárki küldhet kéziratokat a szerkesztőségbe, vagy felkérésre dolgoznak a szerzők?Nyomatékosan le kell szögeznem, hogy nem vagyunk a Szlovákiai Magyar Írók Társasága tagjainak a közlönye. A SZMÍT közgyűlése választja a választmányt, ez a választmány pedig a főszerkesztőt. Azzal bíztak meg, hogy biztosítsam a lapban a magas szintű szellemi anyagcsere teljes szabadságát. Egyébként úgy gondolom, az írók számára az export semmivel sem fontosabb, mint az import. Nem beszélve az olvasókról. Kiviszünk és behozunk, és e kettőt együtt jelenítjük meg a lapban. Nem alakítunk ki rezervátumokat, akolmeleg szeparékat, belterjességükben sajátosságukat ünneplő, nyomorúságos gettókat. A hazai termés összmagyar, sőt, akár világirodalmi rangú alkotások közegében jelenhet meg. Ennek az az ára, hogy sem a szlovákiai illetőség, sem a SZMÍT-beli tagság, de még a megjelent kötetek száma sem lehet szabad jegy az Opus-publikációra. Vagyis bárki küldhet kéziratokat, de természetesen felkérésre is foglalkoztatunk szerzőket. Mi a helyzet a tematikus blokkokkal?Voltak és továbbra is lesznek. Sőt, ha egy-egy témakörben nívós kéziratanyag halmozódik fel, a tematikus lapszám gondolatától sem zárkózunk el. Fontosnak tartom azonban, hogy az elegáns koncepciózusság ne menjen a sokszínűség rovására. Kéthavi lap vagyunk, a „blokkolás” tekintetében mértékletességre kell szoktatnunk a szerkesztői egót. Miben különbözik ez a lap a többi magyar nyelvű irodalmi folyóirattól?Annyiban egészen bizonyosan különbözik, mint egyik írás és egyik szerkesztői ízlés a másiktól. Ráadásként a szemléletmód azon sajátossága is megemlíthető, amely a minket körülvevő multikulturális közeg jellegéből fakad. Milyen csemegékre számíthatnak az olvasók a következő hónapokban?Azt tervezzük például, hogy az eddiginél jóval több interjút közlünk. Két kerekasztal-beszélgetést is szervezünk a közeljövőben, ezeknek a szerkesztett változata olvasható lesz a lapban. A Tsúszó-kutatás legfrissebb írásos dokumentumaiból is kap az olvasó egy csokorra valót, ez szívügyem. Lesz fordításirodalom bőven, megemlékezünk a Sziveri János-évfordulóról, és városaink graffitikultúráját is szeretnénk bemutatni egy sorozatban. A többi legyen meglepetés! Hol juthat hozzá az Opus-hoz az, aki nem fizet elő rá a kiadónál?Egyes könyvesboltokban beszerezhető a lap, ősszel pedig a terjesztői hálózatot is nagy mértékben bővíteni szeretnénk. Az egyes lapszámok kivonatos tartalomjegyzékét addig is közzétesszük különböző lapokban és/vagy az interneten, és ha egy publikáció címe felkelti valaki érdeklődését, az adott példányt külön is megrendelheti a kiadónál. Aki viszont úgy gondolja, hogy az Opusban megjelent írások időtállók, a következő évben a weboldalunkról letöltheti akár az egész előző évfolyamot. De ezt, érthető okokból, csak igen halkan jegyzem meg.