A vita természetrajza

A különös cím utalást tartalmaz egy másik könyvre, az ahhoz fűződő kommentárokra, valamint egy olyan rendezvénysorozatra, amely – sajnos vagy szerencsére (ez nézőpont kérdése) – lassan, de biztosan történelmi ténnyé válik. A szóban forgó rendezvénysorozat, amely Somorjai disputa (illetve disputák, hiszen több is volt belőlük) néven írta be magát a szlovákiai magyar irodalom- és intézménytörténetbe, s amelynek történetesen e sorok írója is részese lehetett, vitathatatlan érdeme, hogy szinte egyedülálló módon biztosított teret a magas színvonalú szakmai párbeszédnek.

E disputák egyikén, 2006 októberében Dušík Anikó és H. Nagy Péter tartottak előadást a kortárs szlovákiai magyar prózáról, illetve líráról. Az elhangzott előadásokat korreferátumok követték. Utóbb főként H. Nagy Péter tanulmánya (amely nem sokkal később könyv alakban is megjelent, Hagyománytörténés. A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989–2006 címmel) váltott ki komoly szakmai visszhangot, sőt egy rendkívül tanulságos vita kirobbanásához vezetett. A vitát Németh Zoltán korreferátuma indította el, amely Sánta Szilárd hozzászólásától eltérően meglehetősen kritikus hangvételű volt. Németh Zoltán írását követően a Szőrös Kő hasábjain egyre többen (sorrendben: Ardamica Zorán, L. Varga Péter, Polgár Anikó, Tőzsér Árpád, Rácz I. Péter, Bárczi Zsófia és Vida Gergely) szóltak hozzá a „szlovákiai magyar” líra kérdéséhez, illetve tettek fel maguk is újabb kérdéseket, elmélyítve a szakmai önreflexiót. A Hagyománytör(tén)és címet viselő kötet ennek a vitának a teljes anyagát tartalmazza.

Az olvasóban talán felmerül a kérdés: mi indokolja a vitaanyag kötetben történő megjelentetését? Én úgy látom, hogy az öszszegyűjtött anyag megjelentetésének nagyon is van jelentősége, mégpedig nem csak történeti jelentősége. Ha elolvassuk a kötet írásait, arról győződhetünk meg, hogy a bennük felvetett kérdések szemernyit sem veszítettek aktualitásukból. A gondolatmenetek nyomon követése, az eltérő vélemények és hangvételek ütköztetése ma is fontos tanulságok levonását teszi lehetővé; nem utolsósorban pedig akaratlanul is árulkodik a vita természetrajzáról és kultúrájáról.

Miért van szükség egyáltalán vitára? Mire jó a vita? Úgy gondolom – és ezzel talán nem vagyok egyedül –, hogy egy szakmai közösség felkészültségét és érettségét bizonyítja, ha képes az építő jellegű vitára. Aki belebocsátkozik egy vitába, az óhatatlanul saját előfeltevéseit (és előítéleteit) hozza nyilvánosságra s teszi kockára. Kockára tenni ebben az esetben azt jelenti, hogy lehetőséget adunk másoknak arra, hogy meggyőzzenek bennünket a maguk igazáról, és hozzájáruljanak előfeltevéseink tudatosításához vagy akár módosításához.

Ma már jól látható, hogy a Hagyománytör(tén)és című kötet anyagát képező vita segített abban, hogy újragondoljunk néhány régi fogalmat (hagyomány, hagyománytörténés), és hogy figyelembe vegyünk korábban elhanyagolt szempontokat (mint amilyen az irodalom intézményes háttere). Emellett újra figyelmeztetett arra, hogy kellő nyitottság és kellő szakmai felkészültség hiányában nem bontakozhat ki érdemi vita. (Itt kell megjegyeznem, hogy a hozzászólások nem mindegyike építő jellegű; egyesek például azért nem, mert nem kellően nyitottak a másik igazságának elfogadására, mások pedig egyszerűen mellőzik a szakmai szempontokat.)

Figyelmet érdemlő, ahogyan a szövegek egymásra is reagálnak, nem csupán H. Nagy Péter tanulmányára. Ugyanakkor a figyelmes olvasó azt is észreveheti, hogy ki hol tér le a szakmaiság szűk ösvényéről, illetve ki hol érti félre a másikat (vagy éppen saját magát). Aki figyelmesen olvas, ahhoz a felismeréshez is eljuthat, hogy – mint a vitákban általában – ezúttal sem igazán az a fontos, hogy valakinek a pártjára álljunk (hiszen itt szerencsére nincsenek pártok), hanem hogy kialakítsuk saját álláspontunkat. A Somorjai dispután megkezdett vitának talán ez a legfőbb hozadéka: hozzájárulhat ahhoz, hogy ne csak mások igazsága felé gyakoroljunk nyitottságot, hanem saját magunkat is értsük meg a lehető legjobban. Ez ugyanis mindenfajta tudásnak elengedhetetlen feltétele.

(Csanda Gábor–H. Nagy Péter [szerk.]: Hagyománytör(tén)és. Vita a „szlovákiai magyar” líra értelmezhetőségéről. Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Pozsony, 2011, Opus-könyvek 1.)

Keserű József