A Pressburg Zitája szerint össze kellene fognunk

Talán nem túlzás, hogy a Zitát játszó fiatal színésznőt a fél ország ismeri, miután tavasszal majdnem megnyerte a legnagyobb kereskedelmi csatorna hatalmas nézettségű táncos műsorát, nyáron pedig a mozikban nagyot futott Kavej című fekete komédiában tűnt fel. Molnár Csaba rendező szerint Zita szerepére volt a legnehezebb megtalálni a megfelelő embert, mivel komikus vénával rendelkező és több nyelven beszélő színésznőt kerestek. A Pressburg is sikert aratott, a második részét ötven százalékkal többen nézték, mint az elsőt.

Hogyan került be a sorozatba?

Épp a Nyitra környéki apósoméktól autóztunk hazafelé a férjemmel, valamikor 2021-ben, amikor megcsörrent a telefonom. Culka Ottó kollégám hívott, kérdezte, hogy érdekelne-e ez a casting, és meg tudnék-e tanulni pár mondatot magyarul. Abban a pillanatban épp valami magyar frázisra kérdeztem rá, mert a férjem itteni magyar, és amióta együtt vagyunk, érdekel a nyelv. Tetszik a hangzása, néha kicsit vicces is, mert semelyik nyelvhez sem hasonlít, amelyeket eddig tanultam. Szeretném elsajátítani, de egyelőre csak a legtöbbet használt kifejezések ragadtak meg bennem. Szóval mondtam Ottónak, hogy naná, hogy érdekel a dolog, hiszen most is épp magyarul tanulok! Örültem a lehetőségnek, mert tulajdonképpen ez volt az első castingom az első szülésem után. Ha egy színészt pár hónapig nem hívnak sehová, elkezd aggódni, hogy elfelejtették a rendezők...

Mi volt a legnehezebb a forgatáson?

Az egyeztetés. Mire elkezdődött a tényleges forgatás, nekem már két gyermekem volt, és néha bizony problémás volt mindent elrendezni magam körül. De örültem, hogy a sorozatnak köszönhetően egy kicsit ki tudok szakadni a napi huszonnégy órás anyai szerepből. És persze magyar nyelven megszólalni sem volt könnyű, ráadásul a férjem miatt rendkívül lelkiismeretesen készültem, komolyan vettem ezeket a szövegeket, mindent a lehető legjobban akartam megcsinálni.

Ez olyan jól sült el, hogy Csuja Imrét is sikerült megtévesztenie. Molnár Csaba mesélte, hogy amikor a második rész kórházi büfés jelenetet vették fel, a szünetekben Csuja minden áron beszélgetni szeretett volna önnel, és nehezen értette meg, hogy csak a jelenetben elhangzó szövegét tudja magyarul.

Igen, ez vicces volt! Aznap találkoztunk először, és azt hitte, én is szlovákiai magyar vagyok, mint a legtöbb színész, akivel közös jelenetei voltak. Ez a sorozat egymás megértéséről, elfogadásáról szól, a szó minden értelmében, nem csupán nyelvi szinten. A stábon belül is keveredett a két nyelv, hiszen a magyar nemzetiségűek egymás közt az anyanyelvükön beszéltek, a szlovákokkal szlovákul, és a rendezői utasítások is mindkét nyelven érkeztek. Egészen különleges közösség alakult ki.

Korábban került már olyan társaságba, ahol szlovákként furcsán érezte magát, mert a többiek egymás közt magyarul beszéltek?

Nagyon sokáig egyáltalán nem találkoztam itteni magyarokkal, hiszen Eperjesről származom, ahol színszlovák közegben nőttem fel. Csak a férjem által ismertem meg az ő közegét, akkor kezdtem el figyelni a magyarokat. A temperamentumuk nagyon közel áll hozzám. Szerintem minden azon múlik, hogy meg akarjuk-e érteni egymást, kíváncsiak vagyunk-e egymásra. Eközben egyáltalán nem baj, ha valamit rosszul ragozunk. Ahogy az is mindegy, honnan jöttünk, milyenek a szokásaink. Fontos, hogy ne „klikkesedjünk”, ne csak a saját buborékunkban mozogjunk. Szerintem a Pressburg sorozatnak is ez a fő üzenete.

A gyerekei tudnak valamennyire magyarul?

A színeket már tudják, és néhány dalocskát is megtanított nekik Robo, a férjem. Ez egyébként nagy téma volt nálunk annak idején. Ő szeretné, ha beszélnék a nyelvet, de egyelőre semmit sem erőltetünk. Amikor a nagyszülőknél vagyunk, Robo velük is szlovákul beszél, csak egymás közt használják a magyart, meg a falubeliekkel. Úgyhogy a gyerekek ott sem hallják a nyelvet. Később úgyis maguk döntik el, hogy szükségük van-e rá. Például ha elmennek Magyarországra és jönnek az első sikerélmények, hogy megértettek valamit.

Milyennek látja a jelenlegi szlovák–magyar viszonyt?

Szerintem most az egymáshoz való közeledés a tendencia. Ez a két nemzet több száz éve él egymás mellett, és sok a közös bennünk, csak a politikusoknak volt szükségük arra, hogy egymás ellen hergeljenek minket. Most épp, hogy össze kellene fognunk és közösen harcolnunk olyan alapvető értékekért mint a demokrácia, a szabadság, a kultúra. Itt már rég nem az a fő probléma, hogy ki milyen nyelven beszél. És hiszem, hogy a művészet képes közelebb hozni egymáshoz a különböző nemzetiségű embereket.

Ebből a szempontból a Pressburg a lehető legjobbkor került a szlovák televízió képernyőjére.

Így van. Sőt, ha egy kicsit később készül el, talán már le sem adták volna. Úgyhogy szerencsénk volt.

És személy szerint önnek is jókor jött, mert a karrierje a Let’s Dance óta magasan ível felfelé. Biztos vagyok benne, hogy sokan ön miatt kezdték nézni a sorozatot.

Szerintem elsősorban az itteni magyarok nézik, akik nem feltétlenül rám kíváncsiak, hiszen először hallhatják az anyanyelvüket egy szlovákiai sorozatban, amely róluk szól. Egy bizonyos fokú érdeklődést nyilván én is generálok, és ha páran miattam kapcsolják be a tévét, annak nagyon örülök, de nem tartom magam a legnagyobb mágnesnek. Sok kiváló színészt láthatnak a nézők, új arcokat ismerhetnek meg. És szájról szájra terjed a Pressburg híre, tényleg beszédtéma a szakmában, mostanában többször hallottam emlegetni különböző munkák kapcsán, ahol megfordultam. Dicsérik a humorát, a forgatókönyvet.

A második részben Zita, a világ­utazó blogger lány felteszi a kérdést a követőinek, hogy kinek mit jelent az otthon fogalma. A végén pedig megjegyzi, hogy ő még mindig keresi az otthonát. Ön már megtalálta?

Nekem két otthonom van, az első helyen Eperjes áll, hiszen ott élnek a rokonaim és sok barátom. A második otthonomat Pozsonyban alakítottam ki szép lassan, ahol már van saját kis családom és új barátaim. Számomra azok az emberek jelentik az otthont, akik közel állnak hozzám. Például örülök, hogy megismerhettem Csabit és Luckát (Molnár Csaba rendező és Lucia Molnár Satinská nyelvész, a sorozat egyik producere – A szerk.), ezt a két kedves, okos, jó humorú embert, akiknek köszönhetően végig kellemes hangulatban folyt a forgatás. És nemcsak a Pressburgon keresztül, de a magánéletükkel is demonstrálják, hogy szlovákok és magyarok igenis, megtalálhatjuk az utat egymás felé.