Oscar-díjasok Prágában

Roman Polanski A kilencedik kaput forgatta Prágában, Johnny Depp főszereplésévelHíres rendezők és még híresebb színészek dolgoznak majd Prágában, a száztornyú város ugyanis újabb és újabb arcát adja különböző nyugat-európai és amerikai produkciókhoz.

Legutóbb Terry Gilliam, a Gyalog-galopp, a Brazil és A halászkirály legendája londoni rendezője vette igénybe a cseh filmgyár nívós szolgáltatásait. A Grimm testvérekről forgatott filmjében Matt Damont egész nyáron olyan erősen lekötötte, hogy egyszerűen lehetetlenné tette számára a Gus van Santtel való találkozást, aki a nyáron Elephant című cannes-i sikerfilmjével a „szomszédban”, Karlovy Vary fesztiválján vendégeskedett.

Gilliam december közepén utazott el stábjával a cseh fővárosból, de Volker Schlöndorff, a Bádogdob Oscar-díjas német rendezője akkortájt már birtokba is vette a jól felszerelt barrandovi műtermeket. Még karácsonyi nagytakarításra sem nagyon maradt idejük a helybélieknek, az egyik stáb költözött, a másik már javában rendezkedett. Terry Gilliam forgatócsoportja nyolc hónapot töltött Prágában, tehát az egész film ott, helyben született. A mesebeli világ aztán hirtelen eltűnt, és felépült helyette egy másik, egy kegyetlen, embertelen valóság – Dachau pusztító tábora. Schlöndorff új filmje, A kilencedik nap, amelynek forgatókönyvét Eberhard Görner írta Jean Bernard abbé naplója alapján, egy második világháborús lágerben játszódik. Főhőse Henry Kremer világi pap, aki külön engedéllyel pár napra elhagyhatja a koncentrációs tábort, de ha meggondolná magát és nem térne vissza, fogva tartott társait azon nyomban kivégeznék.

„Gyakran kérdezik tőlem, miért kell nekem újra és újra visszatérnem ugyanahhoz a témához – így a német rendező. – Magyarázatképp csak annyit: 1939-ben születtem. A háborús emlékek egész életemet megpecsételték. Az én nemzedékem egyszerűen képtelen más témához nyúlni. Én nem Németország lelkiismeretét vizsgálgatom ezekkel a filmekkel, hanem az emberi magatartást. A kilencedik nap is drámai kérdésre keresi a választ. Hogyan meneküljön meg az ember a halál torkából úgy, hogy tizenhét társát is visszahozhassa az életbe. Henry Kremer esetében egyetlen megoldás jöhet csak számításba: a nácikkal való látszólagos együttműködés. De hol a határ, meddig lehet elmenni, mennyit enged meg a becsület és mennyit a halálfélelem? A kettő ugyanis nem mindig fedi egymást.”

Magát a lágert a Prága közelében fekvő Nymburkban építették fel, a belső forgatásokhoz azonban a barrandovi stúdiók biztosítják a helyszínt. A forgatás túlontúl költséges, állítja a német producer, de sokkal olcsóbb Csehországban dolgozni, mint otthon, teszi hozzá az összegről mélyen hallgatva.

Schlöndorff a következőképpen egészíti ki válaszát:

„A színészek miatt is jobb, hogy Csehországban készül a film. Dachauban háromezer katolikust tartottak fogva. Körülbelül másfél ezer német volt köztük, nyolcszáz lengyel, hétszáz cseh, de magyarokat, franciákat és belgákat is odahurcoltak. Ha Németországban forgatnék, ennyi ember ellátása ott sokkal többe került volna. A felépített barakkok költségeiről nem is beszélve. Ez utóbbi persze mai szemmel nézve paradox helyzet: eljöttünk Németországból Prágába lágert építeni. Mintha egy negatív hagyományt folytatnánk. Még belegondolni is rossz!”

Élcelődnek ezen a csehek is eleget, de hát az élet már csak ilyen: valamit valamiért. Jó pénzért újra megtapasztalható kegyetlenséget.

Roman Polanski, A zongorista Oscar-díjasa már túl van ezen a témakörön. Négy évvel ezelőtt „misztikus thrillerét”, ódon kastélyokban, középkori romvárakban és vagyonokat érő bibliotékákban játszódó filmjét, A kilencedik kaput forgatta Prágában, Johnny Depp főszereplésével. Ez év júniusában – potom hatvanmillió dolláros költségvetéssel – a ma is népszerű Dickens-regény, a Twist Olivér új filmváltozatát rendezi majd a Barrandovon, az ugyancsak Oscar-díjas Ronald Harwood forgatókönyve alapján. Polanski szereti a cseheket. Közel állnak lengyel szívéhez. Párizsból nemegyszer átruccan Prágába, talán többször is, mint régi hazájába, Lengyelországba. A kilencedik kapu forgatása idején minden nyilatkozatában elismerően beszélt a cseh népről és a cseh filmiparról.

Ez pedig a Barrandov malmára hajtotta és hajtja azóta is a vizet. Pontosság, megbízhatóság, gyorsaság – és mindez lényegesen olcsóbban, mint Bécsben vagy Budapesten. Ennél többet pedig egyetlen producer sem kíván. S mivel csalódás semmiben sem éri őket, a forgatócsoportok jól érzik magukat, rendre vissza is jönnek. A vígjátékok, a kosztümös kaland- és az akciófilmek után így születik egyre több értékes, drámai alkotás a cseh műtermekben.

Hogy a hazai filmesek közül hánynak jut mindabból, amit a Barrandov kínál? Tavaly három cseh produkció tudta igénybe venni a helyi szolgáltatásokat. A többi számára mindez elérhetetlen volt.