Orbánné tizenkét macskával

Kveta Stražanová és Ida RapaičováRené Miko felvételeÖrkény 1966-ban írta a Macskajátékot, amelyet egy véletlen eset ihletett. Az író Makk Károly filmrendezővel ellátogatott egy idősödő festőművésznőhöz, aki a húgával lakott egy háztartásban. A két nő azzal szórakoztatta egymást, hogy „macskabőrbe bújva” bújócskáztak a szobában. Makk felkérésére megszületett a forgatókönyv, a film mégis csak évekkel később készült el. Helyette Örkény megírta a történet regényváltozatát, amely viszont egy akkor kezdő rendezőnek, Székely Gábornak tetszett meg, s rábírta Örkényt, adaptálja színpadra. A szolnoki bemutatót megnézte Várkonyi Zoltán, s fel?kér?te Székelyt, rendezze meg a Pesti Színházban is. Sulyok Mária, Bulla Elma, Halász Judit, Greguss Zoltán – impozáns névsor, és hatalmas siker. Rövidesen elkészül a film is, Székely pedig meghívást kap a prágai Nemzeti Színházba, ahol Dana Medřic?kával a főszerepben ismét színpadra állítja a darabot. A siker frenetikus, 403 előadást él meg, s csak a színésznő halála vet véget a sorozatnak. A világ számos pontjára eljut a darab, s szinte minden idősödő színésznő álma, hogy egyszer Orbánné vagy Giza bőrébe bújhasson. Psota Irén, Dobos Ildikó, Tábori Nóra, Berek Katalin, Kövesdi Szabó Mária, Mede Gabriella – de a névsor még hosszan folytatható lenne.

A Macskajáték története tulajdonképpen nagyon egyszerű, az idősek életét eleveníti meg, s ezáltal kínál remek szereplehetőséget a világ drámairodalma által nem túl elkényeztetett korosodó színésznők számára. Két egymástól távol élő nővér (Orbánné egy lerobbant pesti bérházban, míg Giza egy garmisch-partenkircheni villában lakik) levelezik, s időnként telefonálnak egymásnak. Giza részben rokkantsága miatt is üvegbúrában él, míg Erzsi körül zajlik az élet a világtól elzárt szocialista barakkban. Állandóan perpatvarban áll a szomszédaival, az egyszem lányával, a tejbolti eladónővel, a mészárossal, de mindezek mellett számos örömforrás is megjelenik az életében. Erzsi szerelmes lesz Csermlényi Viktor hangilag kiselejtezett operaénekesbe, presszóba jár Paulával, s macskajátékot játszik Egérkével, akit az ura karácsony táján dobott ki az utcára. Giza egyre nagyobb félelemmel és aggodalommal nézi Erzsi viselt dolgait, s aggodalmát csak növelik a besúgóktól, a lányától, Ilustól és az Egérkétől kapott üzenetek. Erzsit mindez cseppet sem érdekli, életének egyetlen értelme Viktor, aki pedig simán megcsalja Paulával. Igazi szerelmi háromszög, amelyből a megcsalt Erzsi csak úgy lát kiutat, hogy megmérgezi magát. A halál helyett viszont csak Giza érkezik meg.

Az eperjesi színház 1982-ben már bemutatta a Macskajátékot (Keď sa mačky hrajú) Želmíra Kačková és Naďa Nináčová főszereplésével Ladislav Obuch fordításában. Most új fordítást készíttetett Deák Renátával, amely nagyon gördülékenynek tűnik. Michal Náh?lik rendező világos, a színészi játékot maximálisan szabadjára engedő előadást álmodott színpadra, s talán csak egy-két szerepnél nem bízott meg a szövegben. Ilyen a Pincér (Ján Ivan) figurája, amely Elvis Presley-paródiaként jelenik meg, s többet kelleti magát a kelleténél, és behozza az operaénekes, Borsódi Jolánka (Elena Kušnie?rová) alakját, aki tört magyarsággal énekel. Magyarul hallhatjuk a futballmérkőzés közvetítését is, de ez nem annyira zavar. Szőke Anita tengerkék színű, a nézőtér felé lejtő díszletet tervezett, amelynek rendezői bal szélén a mélybe süllyesztve áll Orbánné túlzsúfolt lakása, benne egy hatvanas évekbeli, nem használt televízióval, néhány pepsis ládával s tizenkét halványzöld színű macskával. Ezek a macskák a második részben „kijönnek” a lakásból, s az egész terepet belakják. A hátsó felső szinten jelenik meg Giza (Ida Rapaičová), akinek az elején az arcát is kivetítik, de később már csak egy fekete hattyú jelenik meg a vásznon. A színpad két oldalán pedig egy-egy kiugrón tolják be a többi szín szereplőit. Kveta Stražanová alakítja Erzsit, a lompos, első látszatra elhanyagolt nőt, aki mégis teljes életet él, s elhisszük neki, amikor Giza sokadik ajánlatára is csak annyit tud mondani: Én itt akarok megdögleni! Stražanová rendkívül szuggesztív játéka partnereit is magával ragadja, s az előadás idősebb nézőit is önvallomásra készteti. Egy mellettem ülő néni sírva nevet, majd nevetve sír, s végig kéznél tartja zsebkendőjét. Paula szerepében Zuzana Kúšiková körmönfontan együgyű nőt ad, aki még raccsol is, Peter Lejko Csermlényi Viktora pedig úgy tud maximálisan gusztustalan lenni, hogy mégis eleve megbocsátással vesszük tudomásul szerelmi afférjait. Új aspektussal gazdagítja a darab előadástörténetét Ilus és Józsi kettőse (Valéria Fürješová és Igor Kasala), Náhlik ugyanis sejtetni engedi, hogy a látszólag állandóan időzavarral küzdő Ilus lelkiismeret-furdalás nélkül csalja meg mindig holtfáradt, a műtőasztalok látványába korán megöregedett férjét. S az előadás meglepetése a mindenhonnan kitaszított Egérkét játszó Ľudmila Dutková végtelen természetessége, ahogy szánnivalóan jár-kel a színpadon Lenka Kadlečíková remekül eltalált jelmezeiben. Izgalmas az előadás zenei világa is, Juraj Haško magyaros, cimbalommal és hegedűjátékkal megerősített melódiái szinte észrevétlenül ivódnak be az előadás egészébe.

Az eperjesi Macskajáték nagy?szerű propagandája a magyar kultúrának, s megérdemelné, hogy a magyar közönség és szakma is megismerje és beszéljen róla.