Zucchero csapata bevette a várat

Világturnéjának címe is Overdose D'Amore, ami talán nem igényel fordítást. Az európai rész zárókoncertje volt a vasárnapi pozsonyi, most pici nyári szünet következik, majd Dél-Amerikában folytatódik a hadjárat. Nem csoda, hogy a 12 fős alakulat alaposan fel volt dobva. Ráadásul a vezérnek nagyon tetszett a környezet. 

A pozsonyi vár szerintünk is ideális koncerthelyszín. Két placcon is berendezhetik a nézőteret: a várudvarban, ahol főleg színházi előadásokat csinálnak nyaranta, illetve a mellékszárny által körbeölelt, tágasabb, füves területen, ahol a vasárnapi Zucchero-buli is zajlott. 

Mindenki ismeri a Senza una donna című dalt, de kevesen tudják, hogy már 1987-ben megjelent Olaszországban, komolyabb visszhang nélkül. Pár évvel később törte át a gátat, amikor az aktuális brit szupersztár, Paul Young társaságában vette fel újra Zucchero. „A kiadó azt akarta, hogy énekeljek angolul, mert különben sosem törhetek ki Olaszországból. Egy ideig próbálkoztam, de rájöttem, hogy a legtöbb szövegem átvitt értelmű, kettős jelentésű sorai nem fordíthatóak le angolra. Szerintem egy olasz szöveg a melódiájából is sokat veszít a fordítással. Úgyhogy eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, olaszul fogok énekelni” – mesélte a 68 éves Zucchero a pozsonyi koncerten, hozzátéve, hogy a zene szövegértés nélkül is mindent ki tud fejezni. De azért megkérdezte, hogy vajon vannak-e itt olaszok. Legalább ötven kéz lendült magasba, hátulról pedig egy kb. ugyanakkora kórus kezdett skandálni valamit olaszul, amire a színpadon állók széles vigyorral reagáltak. Zucchero meg is jegyezte, hogy „This is an Italian invasion.”

Máig nem tanult meg rendesen angolul, pedig csapatában négy amerikai zenész is tevékenykedik. Egyikük, a perkás lány ugyanakkora felszereléssel diszponál, mint a mellette dübörgő férfi dobos. A nüansznyi különbségek azonban hamar megmutatkoznak, és csodás, amit hallunk kettejüktől. Ugyanez a helyzet a fúvós szekciónál is, a trombitás ráadásul a kezdetektől Zucchero mellett van. A basszgitáros amerikai lady pedig anno, a kilencvenes években Prince zenekarában játszott, ha jól értettem Zuccherót a zenekar bemutatásakor. 

A pozsonyi setlist tartalmazta a nagy slágereket, de kevésbé ismert saját dalokat és feldolgozásokat is. Én például most ismertem meg az amerikai Box Tops nevű formáció 1967-es The Letter című dalát, vagyis megint tanultam valami újat és hasznosat. 

Reméljük, nem utoljára járt nálunk az olasz cukros bácsi a világbajnok zenekarával, amelyben egy elképesztő hangú kameruni vokalista lány is kap néhány percnyi reflektorfényt. És Luciano Pavarotti emlékét is mindig megidézik, hiszen a világhírű tenornak van egy Zuccheróval közös dala, a Miserere. Szóval az a tekintélyes tömeg, amely ott volt vasárnap este a pozsonyi várban, abszolút elégedetten hömpölygött lefelé a lépcsőkön, vagy a másik irányba, a trolimegálló felé. Én legalább is senkit nem hallottam panaszkodni, hogy mennyire „miserere" volt ez a koncert...