Optimista, mégsem reménykedik

„Kell a sikerélmény. Még a színházhoz is!”„Kell a sikerélmény. Még a színházhoz is!” Klasszikus történet, klasszikus alaphelyzettel. „Eastern” magyar módra. Egy pesti vasgyár szélnek eresztett munkásai – felszabadult energiájukat gyilkos haraggá gerjesztve – gengszterbandát alakítanak, és rettegésben tartják egy hatalmas bérház lakóit. Aladár (Mátyássy Bence) is az elbocsátott vasgyáriak egyike, csakhogy ő nem az elvetemültek csapatába állt, hanem azok oldalára, akik védelemre szorulnak. ĺgy kerül szembe azokkal, akiknek egykor mindennapi társuk volt, és így kerül azok közé, akik mellett továbbra is rendes, becsületes ember maradhat. A védők és a védettek között barátságok és szerelmek szövődnek. Aladár is megtalálja a szívének legkedvesebbet. De még mielőtt egymáséi lehetnének, a rózsaszín melltartós roma mama ágyában kell bizonyítania. Mátyássy Bence derekasan el is végzi, amit a forgatókönyv alapján magára vállalt, színészi tehetsége a „legrázósabb” helyzetben sem hagyta cserben.

De amíg a vásznon, legalábbis Tóth Tamás filmjében úgy fest, mint egy Lorca-versből kilépett malagai fiú, az életben inkább másodéves egyetemistának gondolná az ember, mondjuk matematika-fizika szakon.

„Talán a szemüveg teszi, nem tudom. Amikor megláttam magam a filmben, én is elcsodálkoztam. Ott persze hosszabb a hajam, és más a külsőm is.”

Tóth Tamás filmjében, megítélése szerint, a szerencséjének köszönhetően kapott szerepet. Az Új Színházban próbált A csoda alkonyában, és ott dolgozott a filmrendező későbbi segédje is, aki lefényképezte őt, és fotó alapján hívták a válogatásra.

„Először azon gondolkoztam, hogy ez lesz a nagy kiugrási lehetőség, aztán jön a folytatás. Azóta máshogy látom. Bár a Rinaldo óta kaptam újabb filmszerepet is, nagyon kevés esélyét látom annak, hogy folyamatosan hívni fognak. Az én vágyam nem lehet döntő sosem. Sokan várakoznak a startvonalon. Tamás nagy örömömre engem választott. Szép, romantikus szerep, mondta, amikor közölte velem, hogy mellettem döntött. Aladár valóban romantikus fiú, de vannak helyzetek, amikor elég bénán viselkedik. A múltjáról nem tudtam meg sok mindent. Szerintem ő is összevissza csajozott a társaival. Csendes, zárkózott ember, ezzel együtt határozott és céltudatos. Dadogásának lehet, hogy egy régi lelki baj az okozója. Amikor szerelmet vall, akkor furcsa mód tud beszélni. Igaz, hogy suttog, de egyáltalán nem dadog. Egyébként minden szavát meggondolja. Ha megszólal, akkor is nehezen. Talán épp ez adja a figura humorát.”

A forgatás során nagyon sokat tanult. És nemcsak azoktól, akikkel együtt játszott, hanem azokkal is, akik a kamera előtt helyzetbe hozták.

„A filmezés külön műfaj. Azt el kell sajátítani. A film elejét például az utolsó három napon vettük fel. Színészileg nem volt olyan nehéz dolgom. Tamás persze szólt, hogy ha valamit nem értek, beszéljük meg. Inkább fizikailag volt megerőltető a munka, nem a szerepformálást illetően. Molnár Piroska játssza a cigányasszonyt, aki próbára tesz az ágyban. Nem mondom, hogy nem izgultam a jelenet előtt, de gyorsan kiderült: nincs mitől remegnem. Piroska humorérzéke minden feszültséget feloldott bennem. »Kisfiam, ha engem elbírsz, akkor ezentúl mindent kibírsz « – mondta, mielőtt rám ült volna. Fel is vettük elsőre a jelenetet, aztán csináltunk gyorsan még egy felvételt, tartalékba. Egy óra alatt készen is voltunk. Különben Molnár Piroskától is tanultam valamit. Azt, hogy a kamera előtt olyan kell, hogy legyek, mint az életben, a színpadon viszont mindent nagyobban kell megmutatni.”

Aladárt a történet szerint el is páholják egyszer. Ruháját letépik, és összeverve, aléltan egy kukába rakják.

„Nagyon szeretem az ilyen jeleneteket. Egyszer velem is megtörtént, hogy befeküdtem egy szemetes konténerbe, persze anélkül, hogy véresre vertek volna. A barátaimmal hülyéskedtünk. A filmben arra törekedtem, hogy minden élethű legyen. Hiányérzetem volt ugyanis. Nem találtam kellően megrakottnak a kukát. Több szemetet kértem, hogy a kép hiteles legyen.”

Mátyássy Bence második évadját tölti az Új Színházban. Stúdiós, de már több darabban játszik. ĺrnok és sütőtökárus A chioggiai csetepatéban, bűvész az Álszentek összeesküvésében, Bois A mizantrópban, Jancsi az Angyalok a tetőn című zenés játékban.

„Reménykedem, hogy bekerülök a színművészetire, mert ez most a legnagyobb célom. Ha nem vesznek fel, szeretnék maradni az Új Színházban. Itt legalább pályán vagyok, és tanulok. Énekelek is. A színházban Brecht-songokat, az együttesünkkel rockot. Ha van egy kis időm, úszom, futok, focizom. Néha erősítek. A fizikum iszonyú fontos. Főleg, amikor reggel kilenctől este tízig-tizenegyig a színházban vagyok. Vannak napok, amikor két előadást játszunk. Az optimizmusommal nincs baj. Egy hónapig teljesen jó kedvem van, aztán jön egy nap, amikor teljesen kiborulok. Ez jó arány.”

Ami az arcvonásait illeti: bolgár vér is folyik az ereiben. Tizenkilenc éves öccse modellkedik, bátyja harmadéves rendezőszakos hallgató a színművészeti egyetemen.

„Persze, hogy számolok azzal, hogy lehetőségeket kapok tőle. Hogy a fenébe ne?! Mi ezt már rég megbeszéltük. Eddig két vizsgafilmjében szerepeltem. Antal Nimród alkotásába, a Kontrollba a Rinaldo asszisztense által kerültem be. Kiesett egy szereplő, Nimród megnézett, és már bele is vágtunk. Én vagyok a Gyalogkakukk, aki a metróellenőröket szívatja, mert folyton megszökik előlük. Szakadt trikóban, bő gatyában, futócipőben menekülök előlük. Sok futás van a filmben, rengeteg akció. Nem akarom belelovallni magam, nehogy csalódás érjen, ezért inkább azt mondom: ezzel a szereppel véget is ért a filmes pályafutásom. De ha mégsem, nagyon boldog leszek. Mert kell a sikerélmény. Még a színházhoz is!”